Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
144 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. vásárlásnál követett. Akit nem tudott trösztjébe belekényszeríteni, annak lehetetlenné tette a bevásárlásokat, olyan lehetetlen és magas árakat fizetett. Az Árvizsgáló Bizottság illetékes referensénél vannak, információm szerint, az Elelmiszerszállitónak a cenzúra által odautalt azon sürgönyei, amelyekben az Elelmiszerszállitó utasítja bevásárlóit, hogy minden áron vegyenek. A konkurrenciát egyszerűen ugy hengerelték le, hogy ugyanakkor, amikor a budapesti árak kilogrammonként 90 koronánál mozogtak, — ami megfelel egy vidéki 80 koronás bevásárlási árnak, — ezt már voltam bátor elmondani — ugyanakkor kezdtek a vidéken 90 koronás árat diktálni, de Budapesten piacra dobtak 80 koronáért árut. Tankovícs János: Elég már! Elég nagy zsibvásár van már itt! Usetty Ferenc : Elmegyünk helyszíni szemlére! Sándor Pál : És most egy érdekes momentum ! A magyar baromfi az idén olyan jelentős exportcikk lett, hogy pl. a francia állam nagy csibekereskedői jöttek el ide és próbát akartak tenni a magyar csibék vásárlásával, egy Monsieur Chélard nevű francia megbizott támogatásával, aki a francia Commerciére chefje. Ez szorgalmazta ezeket az ügyeket. Küldték őt egyik emeletről a másikra, de nem tudott keresztülvinni semmit sem, noha pulykát akartak kivinni karácsonyra. Végre december 18-án kézhez kapták a kivitelt engedélyező végzést, amikor már ezeket az expedíciókat nem lehetett eszközölni. Természetesen, ezek a franciák furcsa arcot vágtak ehhez az egész dologhoz. Még furcsább arcot vágtak azonban akkor, amikor néhány nappal később eljött hozzájuk egy ügynök és azt mondta : »mi szüksége van önnek exportengedélyek után járni? Ezt a pulykát odaadom önnek 180 koronáért, ha itt marad, és 260 koronáért kiviteli engedéllyel.« A franciák azt mondják (olvassa): »Kissé értelmetlenül állottak szembe ezzel a ténnyel, hogy a kiviteli engedély ennyire megdrágítja a dolgot, holott baromfira hivatalos kiviteli engedély nincs megállapítva. Viszont a francia cég ajánlatát már maga is ugy tette meg, hogy bizonyos export-mennyiség engedélyezése mellett hajlandó volt annak arányában megfelelő menynyiséget teljesen ingyen rendelkezésre bocsátani a közélelmezésügyi ministeriumnak, a magyar fogyasztás céljaira.« Ugyanígy járt egy angol érdekeltség. Ez is akart kivitelt eszközölni, sajnos, nem sikerült. Megjegyzem, hogy tegnap a véletlenség egy társaságban összehozott Chélarddal, a francia kereskedelmi ügyvivővel, akinek megemlítettem, hogy ezt a kérdést ma itt szóba hozom és egyúttal kérdeztem tőle, hogy igazak-e a reájuk vonatkozó dolgok és ő azt mondta, hogy igen. Sőt, — és ezt fel kell említenem az ország érdekében — ő azt állítja, hogy decemberben járt fenn a minister urnái és a minister ur belegyezett volna abba, hogy ő Franciaországba bizonyos mennyiségű tojást kivisz. Vass József közéleimezésügyi minister: Hetekig nyúztak érte, mig beleegyeztem! Sándor Pál: Belegyezett. Én elmondom a dolgot ugy, ahogy ő nekem elmondta. Ez a Chélard azt is elmondta, — és mindebből kitűnik, hogy az ilyesmit sokkal okosabb szellőztetni a nyilvánosság előtt, mintsem titokban tartani — hogy ő tegnapelőtt lett volna a minister urnái és a minister ur azt mondta volna neki, hogy ha nyolc korona export-prémiumot fizet, akkor a tojást kiviheti. (Mozgás.) Vass József közéleimezésügyi minister: Nem láttam azt a Klein urat ! Sándor Pál: Nem Klein, hanem Chélard! Vass József közéleimezésügyi minister: De a mögötte álló zsidó : Klein ! En jobban vagyok informálva, mint a t. képviselő ur ! (Derültség.) Sándor Pá! : En csak jeleztem, hogy Chélard ezt velem közölte, valamint közölte azt is, hogy Fouchér, a főmegbizott is el fog a minister urnái járni. Vass József közélelmezésügyi minister : Itt van a levele! (Derültség.) Sándor Pál : Kötelességem ezt elmondani. Nem teszem magamévá, én csak egyszerűen konstatálom, hogy e beszélgetés folyt le köztem nem mint nemzetgyűlési képviselő és a francia kereskedelmi ügyvivő között. Bejelentem ezt anélkül, hogy magamévá tenném az ügyet. Most fel fogom olvasni a kilenc tojáskereskedőnek hozzám intézett leveléből az idevonatkozó részeket ; látom, hogy kissé fáradt a t. Nemzetgyűlés, azért rögtön végzek ennek az ismertetésével. Azt mondja ez a kilenc tojáskereskedő a többek között (olvassa) : »Nagyon jól tudjuk, mi az Élelmiszerszállitó rejtett célja. Elárulta már ezt a baromfiakciónál is. Osszevásároltatja a tojást, ha kell, bármi magas áron és részére fentartott busás exportnyereségen regresszálja majd magát azért, amit majd a szemfényvesztésre szánt olcsó tojásakcióra ráfizet.« Ugyanis egy olyan akcióról van itt szó, t. Nemzetgyűlés, ami most történt; azért vagyok bátor a figyelmet erre felhívni. (Továb\ olvas) ; »A tojásexporttal kapcsolatosan az Élelmiszerszállitó és az érdekkörébe vont, vagy hozzáláncolt cégek a közélelmezésügyi ministeriumban való tárgyalások során konkrét ajánlattal álltak elő. Ebben heti 600 láda tojás exportját kérik és hajlandók ezzel szemben hetenként 900 ládát Budapestre szállítani.« Nézzük meg most már közelebbről ezt az ajánlatot. A k'zélelmezésügyi minister ur az export feltételéül Budapest ellátását kötötte ki. (Helyeslés középen.) Bodor György : Drágább vidéken, mint Budapesten !
