Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
142 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. Schandl Károly ; Akkor ez nem szövetkezet volt, hanem részvénytársaság. Az üzletrész nem duplázódik meg! Sándor Pál : Mindamellett hogy a kommün közbejött, ezen 25 nap után minden egyes ember megkapta az ő plusz 500 koronáját. Azért hoztam ezt fel, mert önök kíváncsiak voltak és szívesen konstatálom, hogy lehetetlenség az, hogy a publikum bőrére részjegyek 25 nap alatt 100°/o-kal emelkedjenek. Természetesen a dolog nem ment olyan egyszerűen. Különösen a vidéken, igy három magyar városban, Orosházán, Félegyházán és Szentesen a kereskedők közt a legnagyobb ellenkezést váltotta az ki. A kereskedők ott szintén összeálltak és ők is szövetkezetet csináltak, de vele szemben tehetetlenek voltak. Mert Stern Samu a következőket csinálta. Hogy sikerült neki a dolog a nagykereskedőkkei? Stern Samunak megvolt az exportlehetősége, amit később meg fogok világítani. 0 volt az egyedüli, aki Magyarországon exportálhatott. Stern Samu vállalata, mint később egy drasztikus példával meg fogom világitani, az exporton nyugodott. Neki óriási előnye volt, minthogy az exporton milliókat és milliókat keresett. Versenyzett a nagykereskedőkkel. Ha pl. vidéken, mondjuk, Félegyházán egy csibe ára 80 korona volt és Pesten is 80 korona, akkor, hogy azt a kereskedőt lehetetlenné tegye, megvette Félegy-házán a csibét, akár 80, akár 90 koronáért, tehát drágábban, mint Pesten, úgyhogy természetszerűen a nagykereskedők többé vásárolni nem tudtak; mindenki odavitte áruját, ahol többet fizettek érte. Hogy ő itt a pesti vásáron veszített, az természetes, de veszteségét százszorosan behozta azzal az árral, amelyet a külföldön elért. így tette tönkre a nagykereskedőt. A háromezer kiskereskedővel szemben a következő volt a praktikája. Miután a nagykereskedőket leütötte a vidéken, miután ezen feltételek alapján megkötötte a főembereket és közös haszonra dolgoztak, a nagykereskedőknek Pesten nem volt árujuk és a kiskereskedő kénytelen volt Stern Samu vállalataihoz menni, mert másutt nem kapott árut. Stern pedig csak ugy adott árut, ha megígérték neki, hogy a jövőben kizárólag nála fognak vásárolni. Méltóztassanak bár csodálni ezt a zsenialitást, ezt az ügyességet, de el is kell ítélni őket, ezeket az üzelmeket, melyek ezen üzletekben felfedezhetők. (Ugy van! Ugy van!) Ereky Károly : Még az egységes kormányzópártot is meg tudná csinálni. (Derültség.) Sándor Pál : A kisgazdák talán azt mondhatnák, hogy csak legyen drága az áru, annál jobb, minél többet fizetnek érte, s ha a zsidók egymás közt veszekednek, az csak nekik jó. Nagyon tévednek, mert ezt momentán ugyan meg lehet csinálni, de Stern Samunak is van esze, aki abban a pillanatban, amikor kiverte a nagykereskedőket, leszállította az árakat sokkal mélyebbre, mint amilyenek voltak akkor, amikor a kereskedők egymás közt konkurráltak. Ne méltóztassanak magukat megtévesztetni azáltal, hogy momentán felverte az árakat, mert az nem a mezőgazdák érdekében történt. Benkő Gábor: így dolgoznak Svájcban a valutarontással is ! (Félkiáltások a jobboldalon és balfelöl : Mennyi adót fizet ez a Stern Samu ? Semmit, bizonyosan egy szobában lakik!) Sándor Pál : Azt hiszem, érdeklik az urakat ezek a dolgok, de ha egyszer végzek vele, nem akarok ezzel a kanálistisztitással még egyszer foglalkozni ; ha ugy tetszik, folytassák mások. Hogy sikerült azonban Stern Samunak ezt keresztülvinnie olyan embereknél, akiknek van lelkük, szivük és akik érezni tudnak ? Stern Samu vállalatai ezekben a dolgokban mindig a következő jeligével adták be a közönségnek a maszlagot. Az ő hivatalnokai és exponensei a következő jelszavakat használták: Az első volt, amire rájöttem, »a közalkalmazottak zsirellátása«. Hogy milyen formában történt az később, azt mindjárt el fogom mondani. Még csak pár megjegyzést legyen szabad tennem. A második jelige a zsir árának lenyomása, a harmadik a hivatalnokoknak olcsó hússal való ellátása, a negyedik a húsnak ingyen beszolgáltatása. Emellett végtelen ügyességet tanúsított. Pl. volt egy nemes gesztusa, legalább annak látszik, az, hogy összes vállalatainál kiszolgált katonákat, generálisokat, ezredeseket vett be az igazgatóságba. Nemes gesztus volt ez, mert munka nélkül adott nekik keresetet. Ereky Károly : Ez volt a Hegedüs-féle akció ? Sándor Pál : És mi történt azután ? Az történt, hogy adott alkalommal az illető vállalat igazgatója igy szólt ahhoz az igen érdemes tiszthez: »Nézze kegyelmes uram, ez a dolog, amit mi csinálunk, nagyfontosságú, a mi vállalatunknak is érdeke, és a lakosságnak is teszünk vele szolgálatot,« — persze az illető nem tudta, milyen módon — »ugyan fáradjon el ahhoz az ön barátjához, — mondotta — az excellenciás úrhoz, hiszen csak egy szavába kerül és ezt a dolgot elintézi.« (Mozgás.) Azt hiszem, ez végtelenül érdekes. Azonkívül, t. Nemzetgyűlés, láttam egy noticot; láttam, hogy Stern Samunak a veje, dr. Bamberger, aki a Bőrközpontnak — szintén Stern Samu-vállalat — az igazgatója, a Lakáshivatal által egy kis lakást akart rekviráltatni a Klotild-házban. Ugyanerre a lakásra reflektált Lukic ellentengernagy, aki a mi dicső kormányzónknak egyik intim embere és igen érdemes katona. A Lakáshivatal Lukiénak adta oda a lakást. Ekkor lépett közbe Stern Samu és kínálta neki a következőt : Háromszázezer koronát készpénzben, egy diszes berendezett lakást a Nyul-utcai palotájában és három igazgatósági tagságot.
