Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés "151. ülése 1921, a cseh textilipar. Azért, mert ott biztosították maguknak a nyersanyagot olyankor, amikor a nyersanyag ára magas volt, a valuta árfolyama pedig alacsony. Most ismétlem azt, amit már az imént mondottam, hogy azok a kereskedők, akik ezeket az üzleteket megkötötték, különb kereskedők, mint mi vagyunk és mégis megkötötték, mert akkor, mikor ezt megcsinálták, ezt szükségesnek és jónak találták. Arról ők nem tehetnek, hogy időközben a helyzet az üzlet rovására ennyire megváltozott. Ott nem 100 millió korona kárról van szó, ami — sajnos — itt esetleg bekövetkezhet, ami azonban remélem, hogy nem fog bekövetkezni, hanem ott effektive milliárdokra rugó veszteségekről van szó. Következik a 7. pont (olvassa): »Miért hagyta figyelmen kivül nemcsak a hazai, hanem a külföldi versenyt is, miért nem tárgyalt speciálisan azzal a belga-angol csoporttal, amelynek írásbeli ajánlata már egy év óta a ministeriumnál és a Máv.-nál feküdt és amely a 100 millió márka hitel biztosítása mellett a szabad versenyt lehetővé tette, s igy a Máv.-ra semmiféle terhet nem rótt volna?« Ma is megmondottam, a múltkor is megmondottam, hogy igenis tárgyalt az államvasút, ugy külföldi, mint belföldi cégekkel, tárgyalt azzal a bizonyos Knoth-céggel, illetőleg annak képviselőjével is, de mindezek a tárgyalások hiábavalók voltak; az államvasút sem a külföldről, sem innen akkor a közel jövőben azokat az árukat beszerezni nem tudta volna. Azt is mondotta annak idején a képviselő ur ezzel kapcsolatban, hogyan lehetett ezt az ügyletet megkötni akkor, mikor tudta a kereskedelemügyi minister, hogy kilátása van a Rimamurányi, Salgótarjáni Vasműnek arra, hogy kokszot fog kapni és nagy olvasztóját meg fogja tudni indítani. Akkor, igenis, kilátás volt arra, hogy koxot fog kapni és tényleg kap is. Hogy milyen nehézségekkel kapja ezt a koxot, arról tanúbizonyságot tehet a közélelmezésügyi minister ur, akinek épen a legközelebbi napokban megint intézkedni kellett, hogy lehetővé tegye ennek a koxnak megszerzését, mert az eredeti feltételek mellett a csehek nem voltak hajlandók ezt tovább szállítani. Február elejére helyezte kilátásba a Bimamurányi, hogy nagy olvasztóüzeme meg fog indulni. Tegyük fel, hogy a termelés tényleg megkezdődött volna. Be hol van még a kész áru ! Hiszen először nyersvasat fognak előállítani, ezt a nyersvasat előbb fel kell dolgozni ; mikor kapta volna meg ezeket az anyagokat az Államvasút? És az Államvasút nem volt abban a helyzetben, hogy tovább várjon ; sürgős volt a beszerzés. (Olvassa:) »8. Nem tartja-e túlzottan nagynak a szerződésben megrendelt egyes cikkek mennyiségét, pl. hengerolajat, forrcsőt stb.« En a megrendelt mennyiségeket nem tartom túlnagyoknak, sem a vasanyagokat illetőévi február hó 23-án, szerdán. -117 leg, sem az olajat illetőleg. (Helyeslés half elöl.) Én kijelenthetem itt, hogy a maximum, amit egyes, cikkekből, különösen olajból rendeltünk, az Államvasút egyévi szükségletét képezi. A vasanyagoknál egy félévi vagy néhány hónapi szükségletnek fedezéséről van szó és ezt azért csinálta igy az Államvasút, mert nem akart túlnagy mennyiséget beszerezni a vasanyagokból, mert igenis, gondolt a hazai iparvállalatokra, hogy ezeknek módot nyújtson, hogyha megfelelő helyzetben lesznek, szállíthassanak. Az olajnál nem volt arra szükség, mert ez amugyis külföldi anyag. (Olvassa) : »9. Milyen szerződési garanciát nyújt a Biedermann-cég, hogy nála el lehetett térni a közszáliitási szabályzatban foglalt biztosítékadási kötelezettségtől, pönale stb. ?« Erre felszólalásom során már megfeleltem ; (Helyeslés.) szükségtelen, hogy ismételjem. (Olvassa) : »10. Miért kötötte meg a szerződést Biedermann et Comp, wieni és nem a budapesti céggel, amely legalább a horribilis nyereség után adót fizetne?« Erre is már megfeleltem. (Helyeslés.) (Olvassa) : »11. Miért kellett az oiajnemüeket is a Biedermann-cégnél lekötni, amikor tudvalevőleg a Biedermann-cég csak vas- és fémneműek szállításának közvetítésével foglalkozott ?« Azt, hogy miért történt ez, a képviselő ur már tudta múltkori felszólalásomból; hogy a Wolff-cég vállalta az olajszállítást, erre maiakkor megfeleltem ; nem szükséges ezt a kérdést mégegyszer felfrissíteni. A 11. pontnak van még egy második része (olvassa) : »Igaz-e, hogy azáltal, hogy az összes olajnemüekre a Biedermann-cégnek teljes szabadságot adtak, hogy ab német vagy lengyel állomás szállíthatja, ugy különösen a lengyel valuta alacsony voltára való tekintettel a Biedermanncég még fokozottabb haszonhoz jut, illetvs az állam az emiitett egynegyed milliárdnál jóval nagyobb károsodást szenved?« Erre is megfeleltem. Itt az egy milliárdnál nagyobb károsodásról szó sincs, mert különösen az olajnemüeknéi vannak a cégnek azok a nagy költségei, amelyekről említést tettem : fizetnie kell az óriási kocsiköltséget és biztosítási költséget. Jön az utolsó pont (olvassa) : »Tudja-e a minister ur, hogy a Biedermann-cég a kérdéses szerződés megkötése előtt is igen nagy, több száz millió koronás megrendelést kapott a Mávtól, amely rendeléseket az osztrák Skoda-művek a witkovitzi vasmű és német gyárak utján szállította s ezen rendelések után óriási közvetítő hasznot vágott zsebre?« Erre is megfeleltem a múltkor és megfeleltem ma is. Múltkor én voltam az, aki a Házban említettem anélkül, hogy erre az interpelláció