Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

110 A Nemzetgyűlés 151. ülése 192 külföldi áru szállítására. Azt [hiszem, hogy itt nem volt ok a kereskedelemügyi ministert támadni azért, hogy ezt kikötötte, hanem ellenkezőleg ezért dicséretet érdemel. Azután kifogásolja a képviselő ur a szállítási határidőt és itt megint elszámítja magát, ami nála, ugy látszik, nem ritkaság. (Derültség.) Blert azt mondta : ki van kötve, hogy szállít három hónaponként,később aztán maga is máskép mondja. De ez nem fontos. Sándor Pál : A Stenograf us hibáját is nekem rója fel! Hiszen láthatja, hogy később másként mondtam ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelem ügyi minis­ter : Én azt nem tudhatom, nekem nem köteles­ségem megnézni, hogy a Stenografusok helyesen irnak-e. En csak ahhoz tartom magamat, ami a naplóban van. Sándor Pál : Azután következik még egyszer a helyes szöveg ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Hiszen mondottam, hogy a képviselő ur nem fektet olyan nagy súlyt erre. Tehát két hónaponként kell szállítani, ugy, hogy hat hónap múlva a szerződés értelmében az egészet le kell szállítani. Azt kér­dezte a képviselő ur, hogy eddig mit szállított ez a cég. Én akkor azt feleltem, hogy már azelőtt is szál­lított, mielőtt a szerződés életbe lépett volna, illetve mielőtt a szerződési határidők megkezdődtek volna, mert már decemberben szállított, holott csak januárban kellett volna szállítania. Akkor nem tudtam megmondani, mert nem voltam a kér­désre előkészülve, hogy mit szállított a cég. Ha most kíváncsi a képviselő ur, megmondom, hogy mit szállított. Sándor Pál : Nagyon kíváncsi vagyok ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Meg tudom mondó ni azt is, amivel talán szükség­telen, hogy részletesen fárasszam a Házat, hogy február végére, amikor az első terminus le fog telni, a cég be fogja szállítani az egyharmadrészt. Külön­ben is az átvétel a gyárakban történik künn Német­országban. A mi átvevőink január első felében mentek ki, folyik már az átvétel, ugy hogy biz­tosithatom a képviselő urat és a t. Házat, hogy feb­ruár végéig az áruk harmadrésze be lesz szállítva. Már most azt a kifogást is emeli a képviselő ur, hogy Biedermannékra van bízva, hogy ők mit szállítsanak. Én nem tudom, hogyan lehet ilyet állítani ? Mert hiszen abban a szerződésben, amelynek egy példányát a képviselő ur is meg tudta szerezni, benne van, hogy milyen mennyiségeket tartozik szállítani ez a cég és ha ő pl. az első harmadban, — feltéve, de meg nem engedve —• azt szállítaná, amit akar, olyat adna, amilyen neki jól esnék, a harmadik harmadban mégis ki kell egyenlítenie a dolgokat. El vagyok itt készülve, hogy Sándor Pál ur erre mit mond. Azt fogja mondani, hogy ő most szállítja azokat, amik ár tekintetében reá előnyö­sek és várja a végét, hogy akkor szállítja a többit. évi február hó 23-án, szerdán. Hogy e tekintetben is megnyugtassam a t. képviselő urat és a t. Házat, határozott Ígéretem van e cégtől, hogy ő nem június végéig fogja be­szállítani azt az egész anyagot, ami vele szemben biztosítva van, hanem be fogja szállítani április végéig, vagyis nem hat hónap alatt, hanem négy hónap alatt, ami az államvasutakra nagyon elő­nyös, mert az összes anyagok felett, amelyekre szüksége volt, hamarább rendelkezhetik. Weiss Konrád : Akkor a Gyosz begyullad ! Nem fog tetszeni neki 1 Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Azután kifogásolja Sándor Pál, hogy pönálé nincs kikötve. Meskó Zoltán t. barátom múltkori közbeszólásával már megfelelt a képviselő urnák, mikor azt mondta, hogy ha a képviselő ur olyan rettenetesen rossznak tartja ezt a szerződést, akkor a legnagyobb szerencséje volna az állam­nak, ha nem szállítanának és igy menekülhetne tőle. Én ellenkezőleg azt tartom, hogy '•— nem akarom mondani : szerencsétlenség — hanem baj volna az országra, ha Biedermannék nem szállí­tanának ; de biztosítottak, hogy amint eddig szállí­tottak, a jövőben is szállítani fognak. Én szeret­ném tudni, mire jó az, ha valaki eleve feltételezi, hogy más nem akarja szerződéses kötelességeit teljesíteni. Csak ezt akarom a pönáléra nézve megjegyezni és hozzáteszem még azt, hogy nem oly időket élünk ma, hogy pönálékat lehessen a szállítókkal szemben kikötni. (Ugy van!) Erre is azt mondom, hogy Sándor Pál kép­viselő urnák igen jól kellene tudnia azt. hogy ma könyörögni kell az embereknek, hogy szállítsa­nak, (Ugy van ! halfelöl.) s amit szintén kell tudnia, előre kell kifizetni az árut. Itt pedig nem fizette­tik előre, hanem Bécsben átvéve lesz kifizetve. Itt tehát sem kauciónak, sem pönálénak ilyen körülmények között helye nincs. Azt is tudhatja a képviselő ur, hogy az utóbbi időben valamennyi nagyobb szerződésnél ez igy van, tehát itt sem lehetett ettől eltérni. Egyébként furcsa, hogy az, aki hitelt ad, kauciót is az adjon. Ilyet a világ még nem hallott. (Ugy van ! balfelől.) Azután fáj a képviselő urnák az, hogy ez a szerződés nem a budapesti, hanem a bécsi Bieder­mann-céggel köttetett. Az ajánlatot a bécsi Bie­dermann-cég tette. Nagyon nehéz valakit arra kényszeríteni, ha mindjárt fiókja is van valahol, hogy ne a saját személyében, hanem a fiók sze­mélyében kösse meg a szerződést. Különben fel sem merült ez a kérdés s azok a veszedelmek, amelyek miatt ezt kifogás tárgyává teszi a kép­viselő ur, egyáltalában nem forognak fenn. Sándor Pál : Az adók ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Ami az adókat illeti, Biedermann Gyula, a bécsi cég főnöke magyar állampolgár, s ha nem mutatta is be eddig az adófelügyelő urnák, leg­közelebb bemutatja ezt a szerződést s Biedermann Gyula, meg fogja fizetni az adót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom