Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. nyada mindenesetre az államvasutak javára lesz kikötve.« Az előbb megmondottam, hogy nem tartom magamat mindenhez értő embernek, de amint méltóztatnak látni, a valuta-kérdést illetőleg én itt is elővigyázatos és körültekintő voltam. ((Ugy van ! half elől.) Mondom, ehhez az ügylethez nekem tulaj donképen semmi közöm, de hogy helyeslem, azt méltóztatik megérteni abból, hogy nekem már annak idején is ugyanez volt az álláspontom. Azt mondja továbbá Sándor Pál képviselő ur, amikor kifogásolja a szállított áruk magas árát, hogy semmi az a rizikó, amit vállalt ez a vállalat. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én már erre is feleltem. Azt mondottam, nagy rizikóval jár ezeknek az áruknak szállítása, mire Sándor Pál azt felelte, hogy Németországon és Ausztrián keresztül viszik ezeket az árukat. Én nem tudom, miket hozatott Sándor Pál ur Németországból és Ausztriából, de az bizonyos, hogy ma még ott sem olyanok a viszonyok, mint voltak a háború előtt. És tudom egészen bizonyosan, hogy az ilyen áruszállításokat ma is kisértetni kell és kisérteti is a Biedermann cég, ami pedig költséggel jár. de még igy, a kisérés mellett is megtörténik, hogy az árukból elvész valami. De mondjuk, hogy az nem oly sok, — tudjuk, hogy pl. a szénnél tiz százalék is mennyit jelent — ezeknél az áruknál mennyiség szerint talán nem rug ez ilyen nagy összegre, de miután az áruk értéke nagy, elég veszteséget jelentene azok megdézsmálása. Hogy a szállitás tekintetében a biztonság különösen Ausztriában nem minden kritikán felüli, erre nézve csak a múlt nyárra emlékeztetek ; az igen t. képviselő ur is igen jól tudja, hogy amikor Ausztriában bojkott volt ellenünk, mi történt az ottlévő áruinkkal, amiket Németországba akartunk szállítani. Ezeket egyszerűen kirabolták és lefoglalták ott a vörösök maguknak. Ugyanez történt azokkal az árukkal is, amelyek hozzánk voltak címezve. De Biedermann akkor is szállított és ő iudott szállítani nekünk, dacára annak, hogy akkor más nem tudott szállítani. Neki erre költségei vannak. És különben is egy ilyen százmillió márkás szállítás lebonyolításához nagy apparátus kell és annál nagy rezsiköltségek is vannak. Itt tehát a rizikón kivül még'vannak rezsiköltségek is. De vannak egyéb költségek is. Nem tudom, Sándor Pál képviselő ur foglalkozott-e már olajszállítással. Ha nem foglalkozott, akkor megmondom neki, hogy az olajat rendszerint tankkocsikban, speciális kocsikban szokták szállítani. Ezekben a kocsikban pedig sehol sincs olyan nagy bőség; ennélfogva a tulajdonos vasutak nagyon gondosan őrködnek e tankkocsik fölött s egyrészt csak magas biztosíték letétele mellett adják ezeket a kocsikat bérbe, — egy-egy kocsi után a biztosíték Németországban nem kevesebbre, mint 100.000 márkára rug — azonkivül bért is kell fizetni : naponként 200 márkát. évi február hó 23-án, szerdán. 109 Azután méltóztassék számításba venni, hogy ezeknek az olajoknak, amelyeket a tankkocsikban szállítanak, Németországból, Hollandiából, vagy akár csak Lengyelországból való ideszáilitása s azoknak a kocsiknak visszaszálllitása oda, ahol újból megrakatnak, vagy ahova vissza kell térniök és ahonnan a szállitás le van bonyolítva, legalább 40 napba kerül. Már most tessék megszorozni a 40 napot a 440 vagonnal — mert kb. ennyire rug az olaj-akból szállítandó menynyiség — és a kitövő összeget megszorozni a 200 márkával, akkor fog kapni a képviselő ur 3 és fél millió márkát. Hát ennek a költségét is a cégnek kell viselnie. Azután kérem, hogy még egyre rámutassak, hát mi ellenében adják nekünk hitelben ez árut 1 Semmi más ellenében, mint a kereskedelemügyi minister aláírása ellenében, mert mi nem adtunk semmiféle bankgaranciát, sem zálogot, vagy más biztosítékot. Hát Sándor Pál ur, aid oly kitűnő kereskedő hírében áll, nagyon jól fogja tudni, hogy a kereskedő az ilyen rizikót mindig bekalkulálja az árakba. Innen van az, hogy azok az árak, amelyeket a Biedermann-cég nekünk felszámított a magasabbak, mint az akkori németországi export-árak és arról is biztosithatom a képviselő urat, hogy nem lehet a hivatalos árakon az árukat külföldre való kivitelre megszerezni. Ezt akartam megjegyezni a rizikó kérdésére nézve. Azután pedig a szerződésnek egy másik kitételét kifogásolja Sándor Pál képviselő ur és azt mondja, hogy ő ilyet nem látott és nem hallott soha, hogy egy külföldi céggel kötött szerződésben kikötnék azt, hogy annak nem szabad belföldi árut számtani. Ez Sándor Pál ur szerint hallatlan. Én pedig azt felelem erre, hogy a legnagyobb hibát követi el az akkori kormány, hogy ha ezt ki nem köti. Azt Sándor Pál urnák is tudnia kell, hogy milyen kevés anyaggal rendelkezünk itt az országban ; mert ha többel rendelkeztünk volna, akkor nem kellett volna a külföldhöz fordulni. (I gaz ! Ugy van !) Azután az államvasntakon kivül még más is van itt, akinek ilyen anyagra szüksége van. Ha tehát az államvasutaknak a külföldhöz kell fordulnia, akkor az nagyon helyesen tette, illetve az akkori kereskedelemügyi minister, hogy kikötötte, hogy az a külföldi cég csak külföldi árat szállíthat, nehogy elvonja azt a kevés anyagot, ami az országban van. (Elénk helyeslés.) Weiss Konrád : A Rimamurányinak fáj ! Nem akarnak annyit termelni, amennyi kell az országnak ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Mit szólna Sándor Pál képviselő ur, hogyha a Biedermann-cég, amelyről erkölcsi bizonyítványt állit ki és amelyről már rosszat nem tételez fel, megtette volna, hogy mégis összevásárolta volna azt a kevés árut, amit belföldön kaphatott és eladta volna mint külföldi árut, mert hiszen neki limitálva voltak az árai. Abban is volt tehát előrelátás, hogy eltiltották a Biedermann-céget attól hogy ő belföldi árut szállíthasson és kötelezték