Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
108 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 '.. évi február hó 23-án, szerdán. olyama, mire a képviselő ur azt állította, hogy a kezénél levő újságból idézte a kurzust. Én fentartom most is. hogy ugy van, dacára annak, hogy az ellenkezőjét mondja. Sándor Pál : Azt mondtam, hogy tiz volt a téves. *% Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A képviselő ur támadja az akkori kereskedelemügyi ministert, hogy márkában kötötte meg ezt az üzletet. Beszédének későbbi foiyamán hivatkozik arra, hogy helyes volt, hogy nem koronában kötötték ki az árt, mert a képviselő ur is koncedálta, hogy ez az államra nézve bizonyos körülmények között igen súlyos károsodással járhatna. Nem tudom, milyen valutára gondol a képviselő ur, a márkán kivül, amikor egy német céggel kötjük a szerződést, illetőleg amikor németországi áruknak szállításáról van szó. Igaz, hogy a Biedermann-cég osztrák cég, de Németországból a Wolfí-koncerntől szerezte be és szállította ezeket a cikkeket. A képviselő ur talán svájci valutára gondolt ? A legtermészetesebb volt, hogyha nem korona-valutában kötjük, ugy annak az államnak valutájában kössük meg az üzletet, amely az árut szállítja. Már most a képviselő ur azt mondja, hogy ez nagy hiba volt és az államnak nagy megkárosodásával járt. Hogy vájjon ez az állam megkárosodásával fog-e járni, vagy sem, azt csak akkor fogjuk megtudni, amikor a kölcsönt vissza fogjuk fizetni. Én már a múltkori beszédemben is megmondottam, miért volt szükségünk erre a kölcsönre. Akár 600, akár 900 millió koronának vesszük ezt a 100 millió márkát, ez oly nagy öszszeg, amellyel sem a MÁV, sem az államkincstár akkor nem rendelkezett. Már psdig ezek a beszerzések rendkívül sürgősek voltak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden jegyzem meg, miért voltak sürgősek. Az államvasút akkor oly lerongyolódott állapotban volt, hogy az azonnal szükséges javításokat sem tudta eszközölni. Azonkivül megmondom Sándor Pál urnák azt is, ami őt talán üzletileg érdekli és amit neki tudnia kellene, ha ilyen nagyon behatóan foglalkozik ezzel a dologgal. De hát ami kedvező, azt ő elhallgatja és csak a kedvezőtlent szinezi ki. Aki foglalkozik ezzel a dologgal, az tudja, hogy a Máv a külföldi vasutak, a szerb vasutak számára is végez javitási . munkálatokat. Ezekhez a munkálatokhoz, amelyekkel 15.000 munkást tudunk foglalkoztatni az államvasutak műhelyeiben, a Mávnak anyagra van szüksége. (Ugy van !) Ezért is kellett ezeket az anyagokat beszerezni. Már most, hogy rá fogunk-e fizetni a valutára vagy sem, ez csak akkor fog eldőlni, amikor a kölcsön visszafizetésére kerül a sor. Én nem tartom magamat oly okos és olyan mindenhez értő embernek, mint Sándor Pál t. képviselőtársam. (Derültség.) Ezért informa Itattam magamat olyan faktorok által, akiket feltétlenül a helyzet magaslatán állóknak ismerek, abban a tekintetben, hogy tulajdonképen helytelen dolog volt-e, hogy márkavalutában kötöttük a kölcsönszerződést. E kérdésben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vezérigazgatójával informa Itattam magamat és megkérdeztem tőle : helyesebb lett volna-e, az ügyletet svájci valutában megkötni, mint márkavalutában. A felelet az volt, hogy nagy hiba lett volna, egy ilyen magas valutában megkötni az üzletet, legjobb volt középvalutában kötni, mint ahogy történt, mert igy, ha egyáltalán lehet veszteségről szó, a legkisebb veszteség fogja érni az államot. Ezt akartam megjegyezni Sándor Pál képviselő urnák arra a kifogására, hogy hiba volt márka-valutában megkötni az ügyletet. Egyébként, hogy nekem ebben a kérdésben mi volt az álláspontom, kitűnik abból a leiratból, amelyet első ministerségem alatt ahhoz a bizonyos világítási és városi közműveket berendező vállalathoz intéztem, amely azonos Fürst Bertalan úrral. Biedermannal Rubinek minister kötötte az ügyletet, de érdekes, hogy körülbelül ugyanazokon az alapokon, mint ahogyan én Fürst Bertalan úrral érintkezetm. Azt irtani itt neki egyebek között : »A MÁVnak az ide csat olt kimutatásban közölt anyagokra volna ezidőszerint szükségük.« Már akkor is tájékoztattam mindenkit, aki érdeklődött az iránt, hogy mi kell az államvasutaknak, illetve mire van szükségük. Egyébként itt közbevetőleg megjegyzem, az is egyik támadása volt a képviselő urnák, hogy nem tájékoztatták a hazai vállalatokat arról, mi kell a MÁV-nak. Erre csak azt akarom megjegyezni, hogy a MÁV igazgatóságának anyagbeszerzési osztályánál minden hónapban van értekezlet, amelyre minden nagyobb vasmű meg van híva. Itt tájékoztatják őket arról, hogy mi a MÁV legközelebbi szükséglete. Ebben sem történt hiba. Egyébként, ha nem is igy volna, ismétlem azt, amit a múltkor mondottam, hogy ezek a vállalatok nem most kötnek először szerződést az államvasutakkal, hanem ezek mind hazai, régi szállítói a MÁV-nak, tájékozva voltak arról, mire van szüksége, és nagyon rossz kereskedők voltak, amikor nem mentek be oda maguk, hanem azt várták, hogy a sült galamb a szájukba röpüljön. (Ugy van ! Ugy van !) Ebben a leiratban azt írtam (olvassa) : »A vételár lehetőleg két-három évre hitelezendő.« Mert akkor sem voltunk kedvezőbb helyzetben, mint ma, amikor a szerződés köttetett. A beszerzéseket már akkor is hitel alapján kellett eszközölni és hitel alapján kellett most is eszközölni. Azt irtam továbbá (olvassa) : »Kívánatos volna amellett, hogy az árajánlat lehetőleg külföldi valutában tétessék meg. Amennyiben azonban ez elérhető nem volna és ha az árajánlat magyar koronaértékre szólna, ez esetben az ajánlat elbírálásánál természetszerűleg nem lehet figyelmen kivül hagyni a korona mai abnormális alacsony értékét, illetve a korona értékének legközelebb várható javulását, amelyhez képest a javulás há*
