Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

108 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 '.. évi február hó 23-án, szerdán. olyama, mire a képviselő ur azt állította, hogy a kezénél levő újságból idézte a kurzust. Én fen­tartom most is. hogy ugy van, dacára annak, hogy az ellenkezőjét mondja. Sándor Pál : Azt mondtam, hogy tiz volt a téves. *% Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : A képviselő ur támadja az akkori kereske­delemügyi ministert, hogy márkában kötötte meg ezt az üzletet. Beszédének későbbi foiyamán hivatkozik arra, hogy helyes volt, hogy nem koro­nában kötötték ki az árt, mert a képviselő ur is koncedálta, hogy ez az államra nézve bizonyos körülmények között igen súlyos károsodással járhatna. Nem tudom, milyen valutára gondol a képviselő ur, a márkán kivül, amikor egy német céggel kötjük a szerződést, illetőleg amikor német­országi áruknak szállításáról van szó. Igaz, hogy a Biedermann-cég osztrák cég, de Németország­ból a Wolfí-koncerntől szerezte be és szállította ezeket a cikkeket. A képviselő ur talán svájci valutára gondolt ? A legtermészetesebb volt, hogyha nem korona-valutában kötjük, ugy annak az államnak valutájában kössük meg az üzletet, amely az árut szállítja. Már most a képviselő ur azt mondja, hogy ez nagy hiba volt és az államnak nagy megkároso­dásával járt. Hogy vájjon ez az állam megkáro­sodásával fog-e járni, vagy sem, azt csak akkor fogjuk megtudni, amikor a kölcsönt vissza fog­juk fizetni. Én már a múltkori beszédemben is megmondottam, miért volt szükségünk erre a kölcsönre. Akár 600, akár 900 millió koronának vesszük ezt a 100 millió márkát, ez oly nagy ösz­szeg, amellyel sem a MÁV, sem az államkincstár akkor nem rendelkezett. Már psdig ezek a be­szerzések rendkívül sürgősek voltak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden jegyzem meg, miért voltak sürgősek. Az államvasút akkor oly lerongyolódott állapotban volt, hogy az azonnal szükséges javításokat sem tudta eszközölni. Azonkivül megmondom Sándor Pál urnák azt is, ami őt talán üzletileg érdekli és amit neki tudnia kellene, ha ilyen nagyon beha­tóan foglalkozik ezzel a dologgal. De hát ami ked­vező, azt ő elhallgatja és csak a kedvezőtlent szi­nezi ki. Aki foglalkozik ezzel a dologgal, az tudja, hogy a Máv a külföldi vasutak, a szerb vasutak számára is végez javitási . munkálatokat. Ezek­hez a munkálatokhoz, amelyekkel 15.000 munkást tudunk foglalkoztatni az államvasutak műhelyei­ben, a Mávnak anyagra van szüksége. (Ugy van !) Ezért is kellett ezeket az anyagokat beszerezni. Már most, hogy rá fogunk-e fizetni a valu­tára vagy sem, ez csak akkor fog eldőlni, amikor a kölcsön visszafizetésére kerül a sor. Én nem tar­tom magamat oly okos és olyan mindenhez értő embernek, mint Sándor Pál t. képviselőtársam. (Derültség.) Ezért informa Itattam magamat olyan faktorok által, akiket feltétlenül a helyzet magas­latán állóknak ismerek, abban a tekintetben, hogy tulajdonképen helytelen dolog volt-e, hogy már­kavalutában kötöttük a kölcsönszerződést. E kér­désben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vezér­igazgatójával informa Itattam magamat és meg­kérdeztem tőle : helyesebb lett volna-e, az ügy­letet svájci valutában megkötni, mint márka­valutában. A felelet az volt, hogy nagy hiba lett volna, egy ilyen magas valutában megkötni az üzletet, legjobb volt középvalutában kötni, mint ahogy történt, mert igy, ha egyáltalán lehet vesz­teségről szó, a legkisebb veszteség fogja érni az államot. Ezt akartam megjegyezni Sándor Pál kép­viselő urnák arra a kifogására, hogy hiba volt márka-valutában megkötni az ügyletet. Egyébként, hogy nekem ebben a kérdésben mi volt az álláspontom, kitűnik abból a leiratból, amelyet első ministerségem alatt ahhoz a bizonyos világítási és városi közműveket berendező vállalat­hoz intéztem, amely azonos Fürst Bertalan úrral. Biedermannal Rubinek minister kötötte az ügyletet, de érdekes, hogy körülbelül ugyanazokon az ala­pokon, mint ahogyan én Fürst Bertalan úrral érintkezetm. Azt irtani itt neki egyebek között : »A MÁV­nak az ide csat olt kimutatásban közölt anyagokra volna ezidőszerint szükségük.« Már akkor is tájé­koztattam mindenkit, aki érdeklődött az iránt, hogy mi kell az államvasutaknak, illetve mire van szükségük. Egyébként itt közbevetőleg megjegy­zem, az is egyik támadása volt a képviselő urnák, hogy nem tájékoztatták a hazai vállalatokat arról, mi kell a MÁV-nak. Erre csak azt akarom meg­jegyezni, hogy a MÁV igazgatóságának anyag­beszerzési osztályánál minden hónapban van ér­tekezlet, amelyre minden nagyobb vasmű meg van híva. Itt tájékoztatják őket arról, hogy mi a MÁV legközelebbi szükséglete. Ebben sem történt hiba. Egyébként, ha nem is igy volna, ismétlem azt, amit a múltkor mondottam, hogy ezek a vállalatok nem most kötnek először szerződést az államvas­utakkal, hanem ezek mind hazai, régi szállítói a MÁV-nak, tájékozva voltak arról, mire van szük­sége, és nagyon rossz kereskedők voltak, amikor nem mentek be oda maguk, hanem azt várták, hogy a sült galamb a szájukba röpüljön. (Ugy van ! Ugy van !) Ebben a leiratban azt írtam (olvassa) : »A vé­telár lehetőleg két-három évre hitelezendő.« Mert akkor sem voltunk kedvezőbb helyzetben, mint ma, amikor a szerződés köttetett. A beszerzése­ket már akkor is hitel alapján kellett eszközölni és hitel alapján kellett most is eszközölni. Azt irtam továbbá (olvassa) : »Kívánatos volna amel­lett, hogy az árajánlat lehetőleg külföldi valu­tában tétessék meg. Amennyiben azonban ez elér­hető nem volna és ha az árajánlat magyar korona­értékre szólna, ez esetben az ajánlat elbírálá­sánál természetszerűleg nem lehet figyelmen kivül hagyni a korona mai abnormális alacsony érté­két, illetve a korona értékének legközelebb vár­ható javulását, amelyhez képest a javulás há*

Next

/
Oldalképek
Tartalom