Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-131

86 A Nemzetgyűlés 131. ülése 1920, Somogyi István : De akkor nem imának róla vezéreikkeket! (Derültség. Helyeslés bal­hétól) Gr. Teleki Pál ministerelnök : Én biztosít­hatom a képviselő urakat, hogy bárki, akár Héj j ásnak, akár Szappanosnak, akár másnak is hívják, ha bűnös, ha a szálak hozzávezetnek, azonnal el lesz fogva. Ha ilyen bűnök bizo­nyulnak rájuk, akkor meg is lesznek büntetve a bűneik szerint, amelyek rájuk bizonyulnak. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a biróság dolga, amelyet senki sem befolyá­sol. Azt hiszem, a magyar birákról ezt nem is mondhatja el senki, (Ugy van! Ugy van!) és azt hiszem, hogy a magyar birákat meg is illeti, hogy ennek a gyanúnak árnyéka se es­hessek rájuk, még közvetve sem. (Élénk he­lyeslés.) Rupert Rezső: Nem is volt róla szó! Ellen­kezőleg, arról volt szó, hogy hadd jusson hozzá a biróság, hogy Ítélkezhessek! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök: A biróság ehhez hozzá fog jutni. Én kérem, hogy minél több konkrét vádat méltóztassanak a kezembe adni és meg fogom azokat vizsgáltatni. Rupert Rezső : Vannak, az interpellációm­ban is felhoztam ! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Mondhatom, hogy napok óta foglalkozom e dolgokkal és napok óta kisérem figyelemmel ezt az eljárást, amennyire egyéb dolgoktól az időm engedi, de nincs nap, hogy ne foglalkozzam velük és ne lássam ezt az Ugyet. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék ennek következtében az interpellációra adott válaszomat tudomásul venni. Ha a bíróságra nézve még részletesebb kérdései is volnának a képviselő urnák, akkor az igazságügyminister ur fog felvilágosítást adni. Rupert Rezső : A bírósággal nincs dolgom ! Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassék megengedni, hogy- egypár szóval vála­szolhassak a ministerelnök urnák. Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy a személyes kérdésre térjek ki. A minis­terelnök ur itt az »Uj Lap«-ból felolvasott valamit, ami a nyilvánosság számára volt szánva és aminek a közlését ő nem engedte meg. Amennyiben rólam van szó, nem helyesel­hetem a ministerelnök ur felfogását, mert én rám vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy mindent közöljenek. (Nagy zaj a bal- és a szélsö­baloldalon és a középen.) Simonyi-Semadam Sándor: Nem az ön ér­deke, hanem az ország érdeke az irányadó ! (Zaj.) Rupert Rezső; Hogy rólam ki mit mond, valótlanságot, vagy hazugságot, én azzal nem, törődöm. (Nagy zaj a bal- és szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Nem arról van szó !) évi november hó 17-én, szerdán. Minden szavamba belekapnak, tegnap is méltóztattak megtámadni és nem engedték meg nekem... (Felkiáltások balfelől : Nem engedtük ? Másfél óráig beszélt!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek a szónokot nyugodtan meghallgatni, mert különben ugyanazok a turbulens jelene­tek fognak megismétlődni, amelyek tegnap a Ház méltóságát olyan mélyen megsértették. Tessék folytatni ! Rupert Rezső : Engem a lelkiismeretem irá­nyit és semmi más. Ami azt illeti, hogy igaz-e az vagy nem, amit rólam irnak, ez más kér­dés. Eddig azt tapasztaltam, hogy reám vonat­kozólag mindig csak a leggaládabb, a leggono­szabb, a leghitványabb és hazugságot tartal­mazó rágalmakat engedik közzétenni (Zaj.) s ha arról van szó, hogy rágalmazzanak, hazud­janak reám, akkor nem törődnek azzal, hogy velem kapcsolatban másokról is hazudnak. Meg­engedték például annak a közlését, hogy a had­Ugyminister ur az egyik gyilkost, Becker Ist­vánt fogadta, holott a tény az, hogy ő vette ki onnan a Britanniából fegyveres erővel. Azt irták a hadUgyminister úrról, hogy fogadta Beckert, megveregette a vállát, meg­dicsérte és kezet fogott vele. Ez is valótlanság, mert hiszen fel sem lehet tételezni a magyar hadUgyministerről, aki épen a legszigorúbb kéz­zel járt el ellene, hogy ezt megtegye. De mivel akkor így illet bele az ő rágalmazó rendszerükbe, tehát igy irták meg. Ami annak a cikknek a tartalmát illeti, hogy azt mondottam volna, hogy Budapesten fegyencek uralkodnak, kijelentem, hogy én ezt nem mondottam, ez valótlan. Megmondom, hogy miért mentem le Somlyóvásárhelyre. Azért men­tem le, — és itt lett volna a cenzúrának helye — mert a Veszprémi Hírlapban megjelent egy hirdetés, amely azt mondotta: Nem veszti el senki a pénzét, aki a Nemzeti Hitelintézet B..-T. részvényeiből jegyez. Ennek a folyománya az lett. hogy az egész megyében megrémültek az embe­rek és hordta a nép az ezerkoronásokat, az összes boltokat úgyszólván megvásárolta s hirte­len emelkedett borzasztóan a legolcsóbb porté­kák ára, mert az emberek megijedtek, hogy elvesz a pénz, amikor igy kezdődik egy cikk : Nem veszti el senki a pénzét. (Zaj.) Ehhez még hozzájárult az is, hogy a pos­tán egy-két darab ezrest nem fogadtak el. Ez a kettő együttvéve azt idézte elő, hogy ott borzasztó nagy pánik keletkezett. Én kimentem meg­magyarázni, hogy ne féljenek, mert erről szó sincs, itt tévedés van s ez az intézet — szerin­tem elég lelkiismeretlenül — reklámképen tette közzé ezt a hirdetés. (Mozgás.) Én t. i. nem mentem beszámolót tartani, hanem a devecseri vértanuk sírjához mentem el kegyeletemet leróni. Én tehát Devecserben és Somlóvásárhelyeii mon­dott beszédemben a pénzről tartottam ilyen tájékoztató előadást. Arról szó sem volt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom