Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-131
#4 À Nemzetgyűlés 131. ülése 1920. évi november hó 17-én, "szerâcm. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan még csak egy mondatot említek fel egy cikkből, amelynek az auktorára most nem akarok rámutatni. De rámutathatok majd annak idején, ha szükségét látom. Egy amerikai lap, az Amerikai Bányászlap cikkeket kért különböző magyarország uraktól a karácsonyi száma részére. Ha jól tudom, tőlem is kért, egy csomó ilyen kérés fekszik az asztalon; ha jól emlékszem, ez is közte van. En még nem küldöttem neki. Ezek a cikkek a külUgyministerium utján küldettek meg a Bányászlapnak, minthogy a Bányászlap a külUgyministeriumot felkérte erre és a külUgyministerium azt mondta, hogy szívesen közvetíti ezeket a cikkeket és meg fogja neki küldeni, —- azért kérte ezt a lap, mert igy biztosabban kapja meg őket — de akkor azt kell, hogy kérje a maga részéről, hogy azt, amit kiküld, előbb elolvashassa. (Helyeslés.) Ilyenformán tehát, ilyen legális utón és nem más módon került a kezembe az a cikk, amelyből csak egy passzust vagyok bátor felolvasni és megindokolni, vájjon miért nem mehetett ki pl. ez a cikk (olvassa) : »Az uralmon levő forradalmi keresztények parlamentje a forradalmi külső terror következtében szinte ellenzék nélkül működik és igy érthető, hogy a- botbüntetésről és a tanulás szabadságának korlátozásáról hozott törvényekkel a jogrenden kivül forrongó országunkat hamarosan balkanizálták.« (Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Ki irta?) Drozdy Győző: Én irtam és vállalom érte a felelősséget] (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl : Hazaárulás !) Somogyi István: Tessék! Rupert és a barátja ! Pimasz ! Ide beül, hogy kitapasztaljon mindent és eláruljon a külföldnek. (Általános zaj. Felkiáltások: Hazaárulás! Közönséges dentinciáns !) Bartos János : Nem lehet tagja a pártnak ! Kontra Aladár: Nem is lesz! Kimegy! (Folytonos zaj.) Fangler Béla: Szégfen a Nemzetgyűlésre! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök : Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, amint látják, nem azért hoztam azt ide, hogy képviselő urakat vádoljak. (Felkiáltások : balfelol : Nagyon jó volt !) Én a képviselő ur nevét nem is akartam említeni. (Folytonos zaj.) De ha a képviselő ur megmondotta a nevét, ez az ő dolga. En mindezeket a dolgokat, példákat csak azért hoztam ide, hogy beigazoljam velük, hogy egy bizonyos cenzúrára az ország érdekében szükség van és ezt az ország érdekében fenn fogom tartani, ha szükséges, szigorítani, ha lehet, enyhíteni, ugy ahogy az ország érdeke azt megkívánja és ebből nem vagyok hajlandó egy tapodtat sem engedni. A második kérdés ez (olvassa) : »Hajlandó-e a kir. kormány a sajtó előzetes ellenőrzését csupán az államtitkokra korlátozni?« Azt hiszem, az előbbivel megfeleltem erre is, mert én nem tudom, hogy az államtitkot és államérdeket hogy hozza a képviselő ur kapcsolatba. Én azt hiszem, nemcsak az államtitkokra vonatkozik az, amik esetleg külUgyi államtitkok lehetnek talán, — azt hiszem, igy fogta fel a képviselő ur, — de mindenre, ami az államérdekkel összeütközésben van és ami olyat tartalmaz az országról, ami nem fedi tökéletesen a valóságot, különösen ha az a külföldre megy. A harmadik pont (olvassa) : »Hajlandó-e a kir. kormány a sajtóban elkövetett cselekmények sürgős és eredményes megtorlását lehetővé tevő eljárást életbeléptetni, stb.« Erre nézve bátor vagyok azt válaszolni, amit egyszer már meg is mondottam a parlamentben és sajnálom, hogy igénybe kell vennem a parlament idejét azzal, hogy ugyanazt a dolgot többször mondjam el. Ezért bocsánatot kérek a parlamenttől, de ha megkérdeztettem, nem tehetek róla, felelnem kell rá, Megmondottam már egyszer, hogy ha jól emlékszem, augusztus 4-én — körülbelül azokban a napokban — sajtóértekezlet volt nálam, amelyen nevemben a sajtófőnököm azt az indítványt tette, hogy a cenzúra megszüntettessék. Akkor a sajtó jelenvolt képviselői, talán kettőnek kivételével, a sajtócenzura fentartása mellett voltak. (Egy hang jobbfelöl: A Virradat!) Nem, a Virradat ellene volt, de az irreleváns, hogy ki volt mellette vagy ellene, —- amellett voltak, hogy a cenzúra fentartassék. Később azután, amikor ezt az uj rendszerű sajtócenzurát léptettük életbe, ismét megbeszélést folytattam és ekkor azt a kérést terjesztették elő a sajtó t. képviselői, hogy a sajtótörvény kerüljön revízió alá. Ezt nekik meg is Ígértem, bejelentettem itt a Házban is, hogy a sajtótörvény revíziójával és megfelelő intézkedésekkel foglalkozik az igazságügyminister ur. A sajtó képviselői ebbe belenyugodtak. Hangsúlyoztam azt, hogy ez az intézkedés, ez a sajtócenzura, amely ma van, ideiglenes, átmeneti addig, amig a sajtótörvény revízió alá kerül. Emlékszem arra is, hogy azon beszédben itt rámutattam arra, hogy a jelenlegi momentum —- akkor közvetlenül a ratifikáció előtt állottunk — nem alkalmas arra, hogy a sajtótörvényt most vegyük revizió alá, hanem várjunk be valamivel csendesebb időpontot, ami remélhetőleg rövidesen bekövetkezik, akkor az igazságügyminister ur ezt elő fogja terjeszteni, mert ez készülőben van, talán már közel is van ahhoz, hogy kész legyen. Ezt tehát nagyon szívesen ismételten megígérhetem ; de talán várjuk be azt az időpontot, amely most már közelebb van, mint a ratifikáció előtt. Az interpelláció 4. pontja azt kérdi, hogy (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a bíróságok és Ugyészségek egyszersminclenkorra megóvassanak attól, hogy
