Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-131
A Nemzetgyűlés 131. ülése- 1920 jobbfelől.) ha az igazságszolgáltatás mindenkivel szemben, aki törvénybe ütköző cselekményt követ el, megteszi a maga kötelességét, legyen az illető kicsiny, vagy legyen akármilyen nagy. Mert amely pillanatban a törvény nem érvényesül mindenkivel szemben, abban a pillanatban már el is veszett az ország. T. Nemzetgyűlés ! Ezek a titkos erők az igazságszolgáltatás zavartalanságát folyton veszélyeztetik, lehetetlenné teszik. A Britanniában történt, — és itt hivatkozhatom a budapesti kir. törvényszéknél 106.675. F. K. VI.—1920. szám alatt elfekvő bűnUgyi iratra — hogy mikor egy emberért, aki a Britanniában lakott, az államrendőrség detektivjei ott megjelentek és le akarták tartóztatni, akkor egy Takácsy vagy Takács nevű százados, aki szintén igazoltatott, kihajtotta az államrendőrség embereit, alarmba szólította a Britannia-szállóban megjelent tiszteket, 120 tisztet, és ők azután kézigránátokkal és más hasonló erőszakos fellépéssel a detektiveket menekülésre kényszeritették. Először akkor lehetett hozzáférni ehhez a Britanniához, amikor Sréter honvédelmi minister ur épen az általam szóvá tett Landau-esetből kifolyólag kiemeltetett onnan szintén egy gonosztevőt, Becker István detektivet, aki szintén részese a Landau ellen elkövetett gonosztetteknek. En Sréter honvédelmi minister személyéhez fűzöm azt, hogy a rend egyáltalában kezd most helyreállni, mert azt látom, hogy ő ehhez igen komolyan fogott hozzá. Es ha én most itt felszólalok, épen a honvédelmi minister ur hadseregét s a mögötte álló közvéleményt akarom bátrabbá tenni, hogy ő a rendcsinálásban még tovább mehessen. Semmi más szándékom nincs azzal, hogy én ezeket mind szóváteszem s ezt csak azért teszem, hogy neki annál könnyebb legyen a helyzete. De egyébként is, a közbiztonság és az igazságszolgáltatás zavartalansága iránt interpellálván, még egy esetet kell szóvá tennem a helyzet illusztrálására, amely a napokban történt meg Vácott. Vácott egy társaság, amelynek tagja volt Szappanos József is, az adonyi különítménynek zsoldfizetési könyvecskével ellátott tagja, ott mulatott, pezsgőzött a kocsmában. A pezsgő árával természetesen, a váci rendőrségtől nyert információm szerint, 2—3 ezer koronával adós maradt. Drozdy Győző : Katonatiszt ? Rupert Rezső : Azt én nem tudom, állítólag alhadnagy. Mikor a rendőr felszólította, hogy záróra van, tessék távozni, ez az ember egyszerűen nem fogadott szót, hanem kilökte a rendőrt, kicsavarta a rendőr kezéből a fegyvert s a rendőrt össze-vissza verte, ugy hogy az az ember ma is ágyban fekvő beteg. B. Szterényi József: Rettenetes! Rupert Rezső: Azután az egyik különítményből egy őrjáratot hozott és azt odaállította az ajtó elé azzal az utasítással, hogy ide pedig semmiféle piszkos rendőrt be ne eresszen, végül pedig letaxévl november hó 17-én, 'szerdán. 70 tóztatta a kocsmárost és a kocsmáros feleségét. (Mozgás.) B. Szterényi József : Lehetséges ez ? Rupert Rezső: Ez mind lehetséges, ez mind tény, ez mind' való, ezek mind megtörténtek. Ez az ember kezdettől fogva szabadon jár, holott a honvédelmi ministeriumban az ő nyilvántartási lapjára be van jegyezve, hogy nyilvános erőszakoskodás miatt bűnvádi eljárás folyik ellene ; be van jegyezve az, hogy a debreceni körletparancsnokság botrányos magaviselete miatt leszerelte ; be vannak ott jegyezve régi viselt dolgai és nyilván van tartva ott egy bűnUgye is. És ehhez az emberhez nem lehetett hozzáférni és nem volt a kormánynak hatalma ahhoz, hogy letartóztathassa, mert mikor a rendőrség le akarta tartóztatni, megjelentek mellette bizonyos segélyhadak azzal, hogyha pedig le merik tartóztatni, akkor baj lesz. De mindettől is függetlenül, ez az ember a bűncselekmények egész sorozatát követte el és a végén is, ahelyett, hogy a börtönbe került volna, oda került az adonyi különítménybe és az adonyi különítmény cégére alatt, a váci különítmény segítségével, tovább is izgágáskodik. Ez is egyike azoknak az alakoknak, akikkel szemben az ország jogrendjének megvédésére szükség van. De vannak más szörnyű, szomorú esetek is, amelyek az igazságszolgáltatás nyugodt menetét zavarják. Méltóztassék csak visszaemlékezni a Club-kávéházi esetekre. A Club-kávéházi esetekben a bíróságnak és az Ugyészségnek minden becsületes törekvése ellenére is, az elkövetett büntetendő cselekményt, különösen ami a felbújtást illeti, nem lehetett az illetőkre rábizonyítani. Annak a törvényszéknek egyik kiváló tagja mondotta el nekem észleleteit, hogy mikor a tárgyalás megkezdődött, de még mielőtt a tárgyalás megkezdődött volna is, már bizonyos csoportok terrorizálták a tanukat, azután megközelitették közvetlenül a tárgyalás előtt is fenyegető üzeneteket hozó egyének a tanukat, bogy be ne merjenek vallani semmit, mert az életük forog kockán, életüktől fosztják meg őket, agyonütik őket, ha másként tesznek. Természetesen a perrendszerü bizonyítékok alapján ítélő bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy azt, aki tényleg felbujtó volt, akiről tudták, hogy a felbujtó, felelősségre vonhassa. Azután megindult a komédia. A bíróságnak mégis sikerült elitélnie az Illy nevű volt vörösőrt. Ekkor azonban megindult egy mentési akció. Jelentkeztek tanuk arra vonatkozólag, — mert hiszen tanuk abban a csoportban mindig akadnak és mindent hajlandók bizonyítani — hogy nem Uly követte el a cselekményt, hanem valami Illek nevű ember. Persze ez arra lett volna jó, ha. a bíróság felülne az ilyesminek, hogy senkit se lehessen elitélni, mert ez az Illek nevű ember őrült, elmegyógyintézetben van, tehát ezt felelősségre vonni nem lehet. (Zaj.) A Club-kávéházi eset tárgyalása tehát kell hogy a kormány figyelmét annak a szükségére
