Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

30 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. őrgróf Pallavicini és a Sanclio Pansáju Czettler Jenő, akik...« Huber János: Nagyon Ízléses, nagyon uri dolog ! Prőhle Vilmos (tovább olvassa): »... akik, lia a háborúért talán nem is lelkesedtek, mégis abba az uralkodóosztályba tartoznak, amely a háború megkezdéséért, folytatásáért és az érte való lelkesülésért felelősebbek, mint más, kö­zönséges emberfia.« (Zajos felkiáltások bal­felől: Hallatlan! Gyalázat!) Czettler Jenő; Jászi barátja! Rupert Rezső : Czettlerrel haragos viszony­ban vagyok ! Nem illik igy beszélnie ! Taszler Béla : Ön pályázik a zsidónépszerti­ségre ! Ezt vegye tudomásul. Rupert Rezső : Taszler Bélától nem tanulok hazafiságot ! Taszler Béla : Tanulhat tőlem, én elveim mellett kitartottam, nem ugy, mint ön! (Foly­tonos zaj.) r ' Elnök : Én a t. képviselő urnák engedélyt adtam napirend előtti felszólalásra azon a cí­men, hogy a Nemzetgyűlés megsértése dolgában kivan beszélni. Engedelmet kérek, hiiiapi cik­kek tárgyalása nem tartozhatik a Nemzetgyűlés elé, (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélsö­baloldalon.) Dinich Vidor: Egy sértés rektifikálásáról van szó ! Taszler Béla : A Nemzetgyűlés egy nagy csoportját sértette meg! (Zaj.) Elnök : Gondolják meg a képviselő urak, hogy hova fajulnának el a Nemzetgyűlés tár­gyalásai, ha az egyes képviselő urak által el­helyezett intervjuk vagy megirt cikkek miatt itt felszólalások történhetnének. (Zaj.) Prőhle Vilmos : Nem akarok az elnök úrral vitába bocsátkozni, de méltóztassanak meg­engedni . . . Elnök: Amikor az elnök beszél, méltóz­tassék hallgatni. Közbeszólásokkal egyáltalán nem fogjuk azt a célt elérni, hogy ezt a kér­dést közmegnyugvásra megoldjuk. En semmi szin alatt sem engedhetem meg, hogy itt hír­lapi cikkek pertraktáltassanak, mert. akkor a Nemzetgyűlés tárgyalása kicsúszik abból a vágányból, amelyben annak haladnia kell. (Fel­Máltások balfelöl: Napirend előtti felszólalás!) Kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék azo­kat a dolgokat előterjeszteni, amelyek szorosan összefüggnek a t. Nemzetgjülés tekintélyének a megsértésével. Taszler Béla : Hiszen ezek azok ! Prőhle Vilmos : Készségesen áttérek azon­nal álláspontom megokolására, de épen ehhez tartozónak vélem a még további csekély rész felolvasását, amihez a t. Háznak szives enge­delmét kérem. (Felkiáltások : Megadjuk !) (Olvassa): »Az illett volna inkább hozzá­juk/ ha a gyászos ülés megkezdése előtt igy szóltak volna hozzánk : »Ne jöjjetek be az ülés­. évi november hó 16-án, kedden. terembe! Senki sem kérdi, hogy hány képviselő szavazza meg a békét, amely a háborút befejezi. Ha már részt vettetek, szenvedtetek is a há­borúban, vért és vagyont áldoztatok, hogy szinte belepusztultatok, ennyi untig elég tőletek. Amit főztünk, legalább főzni segítettünk, jobban, mint ti, (Felkiáltások jobbfelöl : Hatvány Lajos!) az egyszerű polgári rend fiai, azt meg is akarjuk magunk enni és nem kívánjuk, hogy a gyomor­rontó ebéden ti is részt vegyetek. Ugy is többet szenvedtetek a háborúban is, mint mi, majd megszavazzuk tehát mi magunk a békét, apró emberek fiai. Igazán szép volt az, amit a harc­tereken eddig tettetek, most vonuljatok ki!« Ezt kellett, ezt illet volna cselekedniök. De en­gedelmet kérek, a háborúért is intenzivebben lelkesedni, a békét is nagy hősiesen meg nem szavazni, hanem másokkal megszavaztatni : ez a kettő mégsem fér össze.« (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Ez majdnem olyan, mintha a mi erőszakos állásfoglalásunk kényszeritette volna a többséget a békefeltételek becikkelyezésére. Igen t. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt a kö­vetkezőket akarom megjegvezni. Először is . . . (Zaj.) Taszler Béla .* Rágalruaztatni nem enged­jük magunkat ! Prőhle Vilmos : ... tudnia kellett ebben a Házban mindenkinek, hogy mi, azok a képvi­viselők, akik a ratifikácó ellen foglaltunk állást, nem folyamodtunk a névszerinti szavazás eszkö­zéhez, (Ugy van! bal felöl.) kizárólag azért, mert a ratifikáció mellett állást foglaló képvi­selőtársaink lelkiismeretességében, hazafias érzü­letében egy pillanatra sem kételkedtünk. (Ugy van! balfelöl.) Mi nem akartuk azt, (Zaj.) hogy a magyar Nemzetgyűlés tanácskozásairól szóló jegyzőkönyvben neveink külön rubrikákban szerepeljenek. (Zaj.) Mi akkor, amikor ebből az ülésteremből ötvenen kivonultunk, a folyo­són lévő újságírókat magunk kértük, hogy a kivonulók neveit fel ne sorolják, közhírré ne tegyék. (Ugy van! bal felől.) Azután azt szeretném tudni, hogy ha min­ket, a ratifikáció ellen állást foglaló képviselőket, Eupert liezső képviselő ur annyira kipécéz, hogy szinte a közmegvetésnek kivan bennünket kitenni, mit szól azokhoz a képviselőkhöz, akik ebben a súlyos, a nemzet léte és nemléte felett elöntő kérdésben az állásfoglalás megkísérlését sem tartották szükségesnek és a tanácskozá­sokon meg sem jelentek? Ami pedig a nyugatmagyarországi kép­viselők vallanak a megveregetését illeti, kép­viselő ur higyje el nekem, hogy joggal vonom kétségbe... Huber János : Köszönjük ! Prőhle Vilmos : ... hogy ezen igen szeretett és tisztelt képviselőtársaink hazafias állásfogla­lásának hitelét és tekintélyét a külföld előtt ezzel a magyarázattal és beállítással nagyon emelte volna. (Ugy van ! balfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom