Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-130
A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. évi november hó 16-án, kedden. 37 Ezek után még csak a következő kérdéseket vagyok bátor feltenni : Eltűrheti-e a Nemzetgyűlés azt, hogy hitelének és tekintélyének aláásására, porhadöntésére egy nemzetgyűlési képviselő a parlamenten kivül is mindent elkövessen, a Nemzetgyűlés tekintélyének szétrombolására irányuló törekvésében pedig oly helyeken válassza meg hadállását és segítőtársait, ahonnan a magyar nemzet államalkotmányának lerombolására irányuló rohamok kiindultak? (Ugy van! balfelől. Zaj.) Orbók Attila ; A kormány százezreket ad ... (Zaj.) Budaváry László : A keresztények nem juthatnak szóhoz, de a zsidók szabadon garázdálkodhatnak ma is a sajtó hasábjain. (Folytonos zaj.) Prőhle Vilmos: Nem- látja-e a t. Nemzetgyűlés a hasonlóságot, sőt az összefüggést Rupert Rezső képviselőnek azon igyekezete között, amelylyel képviselőtársainak egy részét és a magyar társadalom jelentékeny részét (Ugy van ! balfelöl.) a háborús uszitás és a háború felidézésének a vádjával illeti, és egy bizonyos Jászi Oszkárnak ama igyekezete között, amellyel 1918 novemberében, azon a gyászos belgrádi napon, a francia ellenséges tábornok előtt a magyar nacionalistákat vádolta meg háborús uszítással, a háború felidézésével, és akit az illető francia tábornok — dicséretére legyen mondva — azzal torkolt le : Taisez-vous ! fogja be a száját ! (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Azt kérdezem, hogy hogyan egyeztethető össze a magyar Nemzetgyűlés sarkalatos állásfoglalásával és az általa hozott első alapvető törvénnyel az a cinizmus, amellyel Rupert képviselő ur a magyar államforma és államfő kérdésében nyilatkozott. (Ugy van! balfelöl.) Kérdem azután, hogy mi adott jogot Rupert Rezső képviselő urnák arra, hogy 40 és egynéhány képviselőtársának a becikkelyezés kérdésében elfoglalt álláspontja mögött ne keressen mást, mint nemtelen hazafiatlan, férhatlan motívumokat akkor, amikor mi semmi egyebet nem cselekedtünk, mint azt, hogy nem akartunk a magyar corpus jurisba beleiktatni egy olyan törvényt, amelynek a jogi és erkölcsi lehetetlenségéről meg voltunk győződve. (Elénh helyeslés a baloldalon.) Dinich Vidor: Meg is vagyunk! Prőhle Vilmos : . . . és amikor a nemzetközi törvények jogi és erkölcsi kötelező . . . Taszler Béla : Vállaltuk volna a felelősséget! Ezt ki is jelentettük! (Zaj.) Prőhle Vilmos : . . . és amikor a nemzetközi szerződések jogi és erkölcsi kötelező voltáról vallott felfogásunk nem engedte meg, hogy olyan törvényt iktassunk a magyar corpus jurisba, amelynek erkölcsi és jogi lehetetlenségéről meg voltunk győződve ? ( Ugy van ! a baloldalon.) Csak még egyet. Rupert képviselő ur ugy tüntette fel magát a Világban és a Pesti Naplóban, mint aki a ratifikáció ellen állástfoglaló képviselők lelkiismeretében, szivében és lelkében olvasni tud, pedig dehogy is tud. Ha tudna ott olvasni akkor olyasmit olvasott volna ott, amivel soha sem ujságiró, sem senki^más emberfia előtt el nem dicsekedett volna. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Mi nem lépünk a személyeskedés terére, hanem igenis hivatkozással Rupert Rezső urnák ama felszólalásaira, amelyek a Világ szerint e Nemzetgyűlés legnagyobb eseményei voltak az utóbbi időben. (Zaj és derültség balfelöl.) és amelyekkel mindig a magyar léleknek legfájóbb, legérzékenyebb húrjait érintette a legkíméletlenebbül, csak azt kérdezzük Rupert Rezső képviselő úrtól : Quousque tandem ? (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Rupert Rezső képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Én mély tisztelettel kérem, hogy amint én egészen nyugodtan... (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Huber János: Menjen a túlsó oldalra Rassay, ha azonosítja magát ! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a képviselő urat csendben meghallgatni. Kerekes Mihály: Egymásközt veszekednek! (Elénk felkiáltások bal felöl: Ez tévedés! Zaj.) Huber János: Ez nem tartozik közénk! Budaváry László : Kerekes barátom, ez nem nevetséges dolog ! Ez nagyon szomorú ! Kerekes Mihály : Nem lehet a háborús felelősséget senkinek elháritania magától. (Zaj.) Rupert Rezső: Csak azt kérem az igen t. Nemzetg3 r üléstől, méltóztassék engem nyugodtan és higgadtan végighallgatni. (Felkiáltások balfelöl : Ha lehet !) Méltóztassék velem szemben ugyanazt a lovagias magatartást tanúsítani, amelyet én tanúsítottam. (Nagy zaj a baloldalon.) Huber János: Képviselőtársaival szemben nem volt lovagias a sajtóban ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek Rupert Rezső képviselő urat ugyanolyan csendben végighallgatni, amilyen csendesen ő hallgatta végig az ellene irányult támadást. Ez a legkevesebb, amit a megtámadott ember embertársaitól elvárhat. /Elénk felkiáltások balfelől : Mi védekezünk ! 0 támadott ! Felkiáltások a jobboldalon : Beh jó magyarok vagytok !) Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! En itt az én barátaimat arra kértem, hogy ne zavarják meg Prőhle igen t. képviselőtársam beszédét, (Mozgás a baloldalon.) nekem tehát azt hiszem ezzel szemben jogom van arra kérni a hogy métóztassék engem is nyugalommal végighallgatni. Különösen pedig kérem azokat a t. képviselőtársaimat, akikkel nem vagyok baráti viszonyban, sőt jó viszonyban sem, épen arra való tekintettel, hogy haragos viszonyban
