Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-144

406 A Nemzetgyűlés 144, ülése 1921. fel leket emelni. Sokkal helyesebb, hogy a pénz­Ugyi bizottság mindent megvitatva, döntsön ebben a dologban. De van még egy másik nehézség is, amit t. barátom nem emlit, amit rögtön jelezni fogok. Én szó szerint ragaszkodom a békeszerződéshez. Miután a békeszerződés 186. és 188. §-a az állam­kölcsönökről is rendelkezik, én ragaszkodom ahhoz, hogy az a fogalmazás, amelyet előterjesztünk, szó szerint megfeleljen a békeszerződésnek. Innen van az, hogy a fogalmazás nem olyan könnyű, amilyennek méltóztatik gondolni. Jelenleg ugy áll a helyzet, hogy három külön javaslat készül. Az egyiket én fogalmaztam, a másikat Schober Béla államtitkár barátom, a harmadikat Popovics Sándor volt pénzUgy­minister ur. Itt mellékesen megjegyzem, hogy megható az a kedvesség, az a szivesség, amellyel az összes volt pénzUgyminister elődeim engem nehéz munkámban támogatnak. (Elénk tetszés.) Az ország nem nekem, hanem nekik lesz hálás. (Felkiáltások a baloldalon és a középen : Hazafiak !) Három terv van és én arra határoztam el magamat és kérem t. barátomat, hogy kegyesked­jék ezt tudomásul venni, hogy mihelyt mind a három, tervezet pénzUgyileg is ki lesz dolgozva, össze fogom hívni azt a nagy szaktanácskozást, amely állott az összes volt pénzUgyministerekből és ugyanaanyi bankigazgatóból, de kiegészitem ezt a t. Nemzetgyűlés pénzUgyi bizottságának azon tagjaival, akik erre kívánságukat kifejezik s ekker bizalmasan meg fogjuk tárgyalni mind a három törvényjavaslatot s ennek alapján fogok elő­jönni törvényjavaslatommal. B. Szterényi József: Helves! Hegedüs Loránt pénzUgyminister: A felelős­séget akkor is én fogom viselni, de lényegesen más lesz az országra és hitelezőinkre nézve az, ha tud­ják, hogy egy ilyen nagytekintélyű testület a Nemzetgyűlés befolyásával ezt az álláspontot foglalta el. Sietnünk kell azért, mert amint bejelentet­tem, nem akarom, hogy hitelezőink kétségben legyenek, hanem becsületesen akarom fizetni a hátralékos kamatokat is. Nagy hibának tartot­tam, hogy nemfizették, különösen a Svájcban, Németországban és Hollandiában lévő kölcsönök kamatait. Fizetni fogom természetesen azon a redukált alapon, amelyet bejelentettem. De azt viszont becsületesen meg fogják kapni minden­féle kicsinyeskedés és szekatúra nélkül. Itt csupán egy kivételt kell tennij azt, amely miatt az osztrákok az utóbbi napokban olyan hevesen támadnak. Azt az álláspontot foglaltam el, hogy az Auszt-iában lévf magyar hadikölcsö­nök kamatait nem fizetem. Indokaim a követke­zők : A békeszerződés 188. §-a világosan meg­mondja, hogy mit kell tenni. Azt mondja : Magyar­ország köteles fizetni azon hadikölcsönök kama­tait, amelyek a saját területén lévő magyar állam­polgárokéi és rendeletben intézkedtem, hogy ha a jóvátételi bizottság bármelyik kis terüleletet évi február hó 5-én, szombaton, Magyarországhoz visszacsatol, azonnal fizetem az ott lévő magyar hadikölcsönök kamatait. (He­lyeslés.) B. Szterényi József: Nagyon helyed Hegedüs Loránt pénzUgyminister: Köteles fizetni továbbá Magyarország azon hadikölcsönök kamatait, amelyek olyan szövetségesek területén vannak, akik nem kaptak részt Magyarországból. De nem köteles fizetni azokat, amelyek olyan szövetségesek területén vannak, akik részt kap­tak Magyarországból. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva én tartom magamat a trianoni békéhez. (Élénk tetszés.) Ausztrián áll a válasz­tás: ha ő Magyarországból részt kap, akkor én az ottani hadikölcsönök kamatait fizetni nem fogom. (Élénk helyeslés.) Nagyon jól tudom azt, hogy sok száz millióra rug az a hadiköl­escin, ami ott kint van, mert osztrák testvéreink akkor becsületesen segítettek bennünket. Tőlük függ tehát, hogy most mit akarnak. (Ugy van! Ugy van !) A "helyzet egészen világos. Miután Magyarország nem kapott részt Ausztriából, sőt, ha nekünk ítélték volna, mi akkor is visszautasítottuk volna, (Ugy van! Ugy van!) ennélfogva Ausztria köteles fizetni a Magyar­országon lévő osztrák hadikölcsönök kamatait. Ez az, amiért engem az utóbbi időben az osztrák sajtó annyira támad. Ebből az állás­pontomból azonban semmit sem fogok engedni (Élénk helyeslés.), s amennyiben összeütközésre kerülne a dolog, hajlandó vagyok, sőt köteles­ségem a békeszerződés 198. §-a alapján a nem­zetközi arbiterre bizni Magyarország jogainak megvédését. (Helyeslés.) Mindehhez még csak azt akarom hozzá­tenni, — és azt hiszem, ezzel elég is lesz — hogy már nem késhetik sokáig hitelezőink meg­nyugtatása és az általam tervezett kamatreduk­cióról szóló törvényjavaslat benyújtása, mert a külUgyminister ur épen most értesített, hogy francia részről Briand ministerelnök e héten aláirta a Magyarország és Franciaország között fennálló, háború előtti adósság rendezéséről szóló egyezményt. A magyar kormány nevében fogadja a hatalmas és győztes francia nemzet kormánya őszinte köszönetünket azért, hogy méltányolja ennek az eltiport, szegény, de továbbra is élni és becsületesen haladni akaró országnak hajlan­dóságát akkor, amikor velünk azt a konvenciót megkötötte. Kötelezzük magunkat, hogy egy becsületes, igyekvő adós törekvésével mindent meg fogunk tenni, hogy ameddig emberi erőnk bírja, kötelezettségünknek megfeleljünk. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Elérkezett az az idő, amikor a Ház határozata értelmében az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk. Mielőtt ezt tennénk, napirendi indítványt kívánok előterjeszteni a Nemzetgyűlés legközelebbi ülésére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom