Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-144

396 A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921. Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! Kováts «I. István t. képviselőtársam tegnapi beszéde alatt Balla Aladár képviselőtársam felém egy kiáltást hangoztatott, amely szerint azt mondta, hogy Szatmáron voltam Pogány Józseffel. Annak dacára, hogy a Ház naplójában ez a közbeszólás nem szerepel és annak dacára, hogy ezt Balla Aladár képviselőtársammal már tisztáztam, mé­gis mivel ugyanez a közbeszólás több lapban megjelent, kötelességem egész röviden kilelenteni azt, hogy valóban igaz, hogy egyizben, amikor Pogány József Szatmáron volt, én is ott voltam, csak ugy voltam azonban ott, mint Szatmár 32.000 lakosának bármelyike. (Halljuk! Hall­juk! jobbfelöl,) Károlyi Mihálynak kíséretében ugyanis egy alkalommal Pogány József is le­ment Szatmárra a székely hadosztály inspiciá­lása céljából. Mikor ezt megtudtuk és megtudta a szé­kely Nemzeti Tanács, akkor azt határozta, hogy feltétlenül le kell mennem nekem is Szatuiárra, kontrollálni azt, ami ott történik, és amennyiben a hadosztály szellemét meg­akarnák bontani, azonnal tegyem meg a meg­felelő intézkedéseket. Én ebből a megbízásból kifolyólag tartózkodtam Szatmáron. Kötelessé­gemnek tartottam ezt a Nemzetgyűlésen elmon­dani. Ez volt az én ott tartózkodásomnak oka. Abból az egyszerű közbeszólásból azonban a Nemzetgyűlés esetleg más következtetést vonha­tott volna le. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : B. Szterényi József ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlési Hálátlan szerepre vállalkozom, amikor abban az izzó politikai légkörben, ahol minden iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, mint komoly gazdasági kérdések iránt, (Ugy van! a jobb­oldalon.) ahol a kedélyeket az izgatja, hogy ki miképen helyezkedik el az uj politikai alakulat­ban, mintha az országnak legfontosabb dolga ez lenne, vállalkozom gazdasági kérdések tárgyalá­sára. Dacára ennek, vállalkozom reá, mert kötelességemnek tartom bizonyos körülményekre rámutatni, épen a kormány bemutatkozó pro­gramúi ja kapcsán és foglalkozni azokkal a kérdé­sekkel, amelyeknek megoldásától szerintem az ország jövő sorsa függ. Csinálhatnak önök pártot, jobbra és balra bármilyen politikát, — ha gazdaságilag, pénzUgyileg nem tudjuk megala­pozni ezt az országot és nem tudunk ebből a mai sivár helyzetből kievickélni, akkor meg­kondul felettünk a lélekharang. (Igaz ! Ugy van!) Gazdasági kérdésekkel kívánok tehát fog­lalkozni, elsősorban a pénzUgyminister ur expo­zéjával, és másodsorban -— ennek kapcsán — a kereskedelem kérdésével, különös tekintettel arra a szerencsétlen privilégium-rendszerre, amely immár másfél évtizeden át tönkreteszi Magyar­ország gazdasági életét. Mielőtt azonban a pénzUgyminister ur expozéjával csak nagy álta­lánosságban foglalkoznám — mert hiszen, tűd­ét?/ február hó 5-én, szombaton. tómmal, rövid idő választ el attól, hogy a minister ur konkrét javaslatok alakjában fogja a maga programmját a Nemzetgyűlés elé ter­jeszteni, de ettől el is tekintve, ama nagyszabású előadás alapján, amellyel pénzUgyi expozéját a Háznak bemutatta, csak kontúrjaiban mutatta meg a maga koncepcióját, tehát részleteiben amúgy sem lehetne még hozzászólni — mondom, előzetesen én egy-egy erkölcsi kötelességnek kívá­nok eleget tenni a magam nevében és a pénzUgyi bizottságban velem együttműködő több képviselő­társam felkérésére, hogy az elismerés adóját rójam le bucsuzásképen a volt pénzUgyminister ur, báró Korányi Frigyes iránt. (Éljenzés a középen.) Mi vele másfél éven át együtt működtünk a pénzUgyi bizottságban, ahol pártok nem érvé­nyesültek, ahol mindannyian kizárólag szakszem­pontból kezeltük az elénk került Ugyeket, s ahol bőven volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a volt pénzUgyminister ur nemcsak odaadó lel­kesedéssel, nemcsak hazafias kötelességgel, nem­csak tárcája iránti szeretettel, de önmegtaga­dással, szakértelemmel, tudással kezelte és kép­viselte az ország pénzUgyi érdekeit. Láttuk, hogy másféléven át a legnehezebb viszonyok között, a bolsevizmus bukása után, a román megszállás alatt vette át a pénzUgyek vezetését és ha nem is jött elénk nagy koncepciókkal a pénzUgyi helyzet megoldását illetőleg, hiszen abban a helyzetben nem is lehetett volna, de a maga csendes, komoly munkájával előkészítette a lehe­tőségét annak, hogy utódja immár nagy koncep­cióval léphessen a Nemzetgyűlés elé, ujabb kon­cepcióval akarja immár megoldani a kérdéseket. Hálával adózunk tehát báró Korányi volt pénz­Ugyminister ur iránt az ő működéséért, és ennek kívántam itt a Nemzetgyűlés szine előtt kifeje­zést adni. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Már most áttérek magára a pénzUgyi expo­zéra — ismétlem — csak nagy általánosságok­ban, néhány pontra akarván felhívni a tisztelt pénzUgyminister ur figyelmét. Előrebocsátom, hogy örömmel üdvözlöm abban a székben tisz­telt barátomat, a pénzUgyminister urat, mint annak a politikai iránynak hivét és képviselőjét, amelyhez magam a politikai pályám kezdete óta tartoztam és tartozom, akik a tisztult libe­ralizmust képviseltük és képviseljük, nem azt a liberalizmust, amelyet csak visszaéléseiben ki­vannak ostorozni. A visszaélések nélküli, a visz­szaéléseket mindenkor kárhoztatott és letörni akart #i liberalizmust képviselők gyanánt állunk itt. Örömmel üdvözlöm őt abban a székben, amelyre tudása, múltja, szakképzettsége hivta őt és nem politikai tülekedés. Griger Miklós: És nem a liberalizmus! B. Szterényi József : Nem liberalizmust képvisel ott, hanem tudást, szakértelmet, de megmarad annak, ami volt, változatlanul, mi­ként magam is, nem alkalmazkodva a változó politikai irányzatokhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom