Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-144

A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921. Legeza Pál : Pártatlansággal ! Zákány Gyula : Ez imponál ! B. Szterényi József: Ami magát a pénzUgyminister ur expozéját, illetve koncepcióját illeti, melynek nagy arányait, egységes voltát örömmel ismerem el, én abban két súlyos hibát látok. Az egyik az, hogy tudatosan követi el a pénzUgyminister ur azt a hibát, hogy a pénzt újból nem vonja vagyonváltság alá. Ennek következménye az, hogy azok a társadalmi rétegek, ahol ma a legtöbb készpénz van, a vagyonváltság alól a legolcsóbban fognak menekülni. Berki Gyula: De már leadtak 50 percentet. (Zaj.) B. Szterényi József: Legyen nyugodt képviselő ur, én magam is tudom és reflektálok arra, hogy leadtak 50%-ot, de azok is leadták ám, akik takarékbetétekkel és folyószámlákkal birnak. Berki Gyula : Azok közül sokan kicserélték postapénzre. (Ugy van! a középen.) B. Szterényi József: Tisztelt képviselő ur, minden gazdasági állítást bizonyítani is kell ! Berki Gyula: Majd alkalmilag. B. Szterényi József : Az egész postapénzforgalom még ma sem tesz ki másfél milliárdot, mert nem tehet ennyit, ez a maximum, amely kibocsátható volt ; ha tehát kicserélték az öszszes pénzüket postapénzre, akkor másfél milliárd lett volna. Berki Gyula: De két- és egykoronás osztrák-magyar bankjegyekre is becserélték. Kocsiszámra vitték. (Derültség a baloldalon. Elnök csenget.) B. Szterényi József: T. képviselőtársam engedje meg, hogy ne reflektáljak erre a megjegyzésére, hogy egy- és kétkoronásokra cseréltek. Berki Gyula : Láttam, hogy kocsiszámra vitték. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. B. Szterényi József : Ez egy tudatos hiánya a pénzUgyminister ur programmjának, mig a másik, amit kifogásolok benne, az, hogy a nagy vagyonok, az igazi nagy vagyonok nagyon olcsón fognak menekülni a vagyonváltságtól. Igaz, hogy a pénzUgyminister ur azt mondja, hogy majd azoknak a nagy vagyonoknak megváltását, amelyek egymillión felül vannak, pótlólag fogja megcsinálni, de nem ismerjük ezt a tervét. Most csak afelett mondhatunk bírálatot, amit a pénzUgyminister ur elénk terjesztett. Aszerint pedig meggyőződésem az, hogy a nagy vagyonok képviselői épen olyan olcsón fognak menekülni a vagyonváltság alól, mint ahogy a kisgazdák, a falun lakók menekültek, akiknél a legtöbb készpénz van. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Nekem ez a meggyőződésem a viszonyok ismerete alapján. (Zaj a jobboldalon. Félkiáltások: Budapesti meggyőződés! Elnök csenget.) évi február hó 5-én, szombaton. 3í)t Egy harmadik pontját a pénzUgyminister urnák óhajtom érinteni röviden, és ez a hadikölcsön kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzUgyminister ur a hadikölcsönöket, illetőleg általában a magyar állam kötvényadósságát, hogy ugy fejezzem ki magamat, egy négyszázalékos egységes kulcsra kívánja fektetni, azt mondván, hogy az öt és fél és hatszázalékos hadikölcsönök eleget adóznak, ha négy százalékra fogják azokat leszállítani. Már amidőn programmját előterjesztette, közbeszólás alakjában megjegyeztem, hogy én ezt a leszállítást keveslem. Méltóztassék csak egész nyíltan elmondani, hogy mit gondolt mindenki, akinek hadikölcsöne volt, hogy milyen boldog volna, ha két százalékot kapna érte. (Egy hang a jobboldalon: Van akinek minden vagyona abban van!) Es a t. pénzUgyminister ur négyszázalékos kötvényt ad. Mi ennek a következménye ? Az, hogy a háború előtti adósságok, amelyek körülbelül nyolc milliárdon felül állottak s amelyek két címlet kivételével négyszázalékos címletek, teljesen menekülnek a vagyonváltság alól. Akiknek koronajáradékuk van a nyolc milliárdnak csonka Magyarországra eső részéből, azok menekülni fognak teljesen a vagyonváltság alól. Akinek záloglevele van — és ez az egy további hiánya a pénzUgyminister ur expozéjának, amelyre rá akarok világítani — egyáltalán nem fog semmiféle vagyonváltságot fizetni. (Mozgás a baloldalon.) Egészen biztos t. képviselő ur, mert hiszen a minister ur nem egyéni adóztatással fogja meg a vagyont, hanem az államkötvényeknél leszállítja automatikusan a kamatot négy százalékra, ennélfogva ha négy százalék lesz az egységes kötvény, akkor a záloglevelek nem fognak adózni. Én tudom, hogy mi az oka annak, hogy a négy százalékot akarja a t. minister ur. A biztosító-társaságoknak az a sajátos helyzete, amelyre nem akarok itt részletesebben kitérni. De bármi okozta légyen, azt hiszem, mi sem nem követhetjük azt a luxust, hogy a mi pénzUgyi viszonyaink mellett négyszázalékos állampapírokkal adózzunk a régi adósságoknál, sem nem követhetjük azt a luxust, hogy nyolc milliárdnak ránk eső részét és a zálogleveleket mentesítsük teljesen a vagyonváltság alól. Ennélfogva — fentartva természetesen azt a korrektivumot, hogy az özvegyek, árvák, alapítványok tekintetében kivételek statuáltassanak — bőségesnek tartom azt, hogy egységesen háromszázalékos állami kötvények bocsáttassanak ki és háromszázalékos kötvényekre cseréljük ki összes állami adósságainkat, ami az állami költségvetést jelentékenyen tehermentesíti majd a jövőben. A mai nagy összegeknél, amikor milliárdokról beszélünk, jelentéktelennek látszik, de évek hosszú során át, évtizedeken át egészen más jelentősége lesz 150—200 milliós állandó évi tehernek. Igen szellemesnek tartom és igazán a kon-