Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

3Ö8 A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921. évi február hó 4-én, pénteken. hazug híresztelések áltál mesterségesen preparált és mérgezett atmoszférában elidegenedtek magyar hazájuktól, és akik elfognak képedni, ha egyszer maguk fognak meggyőződni arról, hogy mindaz, amit nekik a mai Magyarországról regélnek, mily elképzelhetetlen hazug mesterkedéseknek eredménye, üldöztetéstől nem kell tartaniok. À törvényeket alkalmazni fogjuk, de a kormány a legkörültekintőbb külön intézkedéseket fogja megtenni arra nézve, hogy azok, akik a törvényekkel összeütközésbe nem jöttek, és azok, akik inkább áldozatok, mint bűnösök, semmiféle törvényenkivüli üldöztetésnek kitéve ne legyenek, (Altalános helyeslés.) Méltóztassanak már most megengedni, hogy még a nyugatmagyarországi kérdéssel is néhány szóval foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt a tényeket regisztrálnom. Mint ismeretes, december 23-án a nagykövetek tanácsa jegyzéket intézett hozzánk, amelyben bizonyos közléseket tett arra nézve, hogy Nyugat-Magyarország Ausztriának odaígért része átadásának módját mikáp képzeli magának. A jegyzék szövege annak idején közzététetett egész terjedelmében, úgyhogy erre visszatérnem szükségtelen. E jegyzékre a m. kir. kormány január 13-án a következő, Praznovszky párisi követünk utján a nagykövetek tanácsához intézett jegyzékben válaszolt (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Nem mulasztottam el — mondja a jegyzék — a kormányomhoz eljuttatni azt a jegyzéket, amelyet Kegyelmességed december 23-iki kelettel a nyugatmagyarországi kérdésben hozzám intézni szives volt. A kormányomtól nyert válaszból kitűnik, hogy a nagykövetek tanácsát már most informálni kívánja arról, hogy nem lesz módjában a fentemiitett jegyzékben foglaltakat magáévá tenni. A m. kir. kormány lelkiismeretes megvizsgálás után, anélkül, hogy közjogi kérdések megvitatásába akarna bocsátkozni, ugy találja, hogy ez a démarche-a a trianoni béke kitételeivel, értelmével és szellemével homlokegyenest ellenkezik. Az 1920 május 6-iki kísérőlevél, amely lyel a magyar békedelegációnak a békefeltételeket átnyújtották, nem hagyott kétséget aziránt, hogy Magyarország határainak megállapítása nem végleges. A kísérőlevél a szerződésnek lényeges alkotóeleme, megállapítja, hogy a magyar határok tanulmányozása idő hiányában nem történhetett meg és hogy ennek tanulmányozása, valamint a végleges döntés és az eddigi elkövetett igazságtalanságok reparálása a határmegállapitó-bizottságra fog hárulni. A szövetséges hatalmak értésére adták a magyar királyi delegációnak, hogy tekintettel arra, hogy a béke megkötéséhez annyi érdek fűződik, a terület- és határkérdések tanulmányozása, amely utólag is megtörténhetik, nem szabad, hogy késleltesse azt az aláírást, amelyet egész Európa türelmetlenül vár. A magyar királyi delegáció, valamint a magyar királyi kormány teljes bizalommal a szövetséges hatalmakhoz, meghajolt ezen érvek előtt. A békét aláirta és a kormány és az egész magyar nemzet türelmetlenül várta a bizottságok megérkezését, remélve, hogy azok igazságot fognak szolgáltatni és hogy a reparáció meg fog történni. Politikai, gazdasági és erkölcsi okoknál fogva a magyar királyi kormány szilárdan bizik a határmegállapitó bizottságoknak NyugatMagyarországra vonatkozó kedvező döntésében, és senki Magyarországon nem értené meg azokat az okokat, amelyek indokolttá tehetnének egy az elkövetett igazságtalanságok szükséges és elvárt reparációja helyett nég az előzőknél is fájóbb, mert erkölcstelenebb, ujabb igazságtalanságot. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ily körülmények között a magyar királyi kormány a határmegállapitó bizottságok végleges döntése és az ezt követni hivatott közvetlen tárgyalások előtt nem tudna hozzájárulni ezen ujabb területi átengedéshez, bárki számára történjék is ez. A magyar kir. kormánynak ez az álláspontja annál inkább indokolt, mert Magyarország és Ausztria között a trianoni békeszerződésből kifolyólag még egyéb igen fontos kérdések is fennállanak, (Ugy van!) melyek még megoldásra várnak és amelyeknek megoldása nem választható el a területi kérdésektől, sőt ellenkezőleg, mindezeket a problémákat egyöntetűen kellene megoldani, tekintettel arra, hogy ez az egyetlen módja a kibékülés lehetőségének és ujabb gyülölségek elkerülésének, amelyek csak az általános békét zavarnák. A magyar kir. kormány, áthatva a vágytól, hogy a nemzetek kibékülésének munkájában minden erejéből résztvehessen, késznek nyilatkozik az összes függő kérdésekre vonatkozólag minden olyan barátságos egyezkedésre, amely mindkét felet kielégítené. A magyar kir. kormány kéri a szövetséges hatalmakat képviselő nagykövetek tanácsát, mint az általános béke őreit, hogy a magyar kir. kormányt ebben az irányban támogassák. A szövetséges hatalmak meg lehetnek győződve arról, hogy a magyar kir. kormány készségéről bizonyságot fog tenni.« Eddig a magyar kormány jegyzéke. Mint ebből látni méltóztatik, válaszjegyzékünknek kettős szándéka volt : először le akartuk szögezni azon jogunkat, hogy a békeszerződésben megjelölt határainkat véglegeseknek ne tekintsük mindaddig, mig a kísérőlevél értelmében azok az ethikai és gazdasági igazságtalanságok, amelyek a határok megvonásánál meggyőződésünk szerint elkövettettek, az entente által meg nem vizsgáltattak és tekintetbe nem vétettek. Másodszor pedig az entente-ot is meg akartuk győzni