Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

A Nemzetgyűlés 148. illése 1921. arról, hogy ez a kérdés legcélszerűbben Ausztriával folytatott közvetlen tirgyalások utján intézhető el, amelyek nekünk már a határmegállapitó bizottságok megalkotása előtt is módot adnának arra, hogy a kilátásba vett határvonal megváltoztatásának szükségességéről nemcsak magyar, de osztrák szempontból is az osztrák kormányt közvetlenül meggyőzhessük. Örömmel állapithatom meg, hogy az ententenak erre a jegyzékre adott válasza mindkét pontra nézve elfogadja a magyar kormány álláspontját. (Altalános helyeslés.) A nagykövetek tanácsának Praznovszky követ utján a magyar kormányhoz intézett válaszjegyzékének szövege a következő : (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »Január 13-iki jegyzékünkben Követ Ur közölte a Nagykövetek Tanácsával, hogy a magyar kormány azon véleményen van, hogy nem azonosítja magát azon határozattal, melyet a Nagykövetek Tanácsa elnökének december 23-án kelt levele Önnel közölt, azon feltevésből kiindulva, hogy a hatalmak demarche-a ellenkezik a trianoni béneszerződés kitételeivel, értelmével és szellemével. Nem óhajtván szóvá tenni jegyzékének egyes érveléseit, amelyekkel a Nagykövetek Tanácsa nem ért egyet, mégis szükségesnek látja, azon tévedés eloszlatását, amely a december 23-iki demarche-sal kapcsolatban keletkezhetett. A hatalmak sohasem szándékozták visszavonni az 1920 május 6-iki kísérőlevélben foglalt ígéreteiket és semmiképen sem volt szándékukban megfosztani a határmegállapitó-bizottságokat azon hatalomtól, amellyel őket felruházták, de másrészt a május 6-iki levélnek nem volt célja a végtelenségig késleltetni a békeszerződés végrehajtását. A kilátásba helyezett rendelkezéseknek nem az volt a célja, hogy felfüggesszék a békeszerződés területi záradékainak alkalmazását, hanem hogy azok oly módosítását tegyék lehetővé, amely a kísérőlevélben előrelátott feltételek mellett szükségesnek fog látszani akkor, amidőn a határ megállapitó bizottságok a záradékok tényleges keresztülviteléhez látnak. Másrészt a nagykövetek tanácsának december 23-ki üléséről szóló jegyzék semmiképen sem irányul arra, hogy kizárja a közvetlen megbeszélést a magyar kormány és az osztrák kormány között. Ellenkezőleg, a hatalmak élénken kívánják, hogy ezek a megbeszélések meginduljanak és sikerre vezes' senek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ep annyira szivükön fekszik, mint a magyar kormánynak, hogy ugy Magyarország, mint Ausztria érdekei megóvassanak és nagy előnyeit látnák annak, ha a már megkezdett megbeszélések még a trianoni békeszerződés érvényesülése előtt célhoz vezetnének, Ilyen módon számba lehetne venni ezen életbeléptetést és ezen esetben a határmegállapitó-bizottságoknak csak jóvá kellene hagyniok a történt megállapodásokat, hogy a szándékok évi február hó 4-én, pénteken. 389 kétségesek ne legyenek. A Tanács elhatározta tehát, hogy értésére adja a bécsi kormánynak, (Halljuk! Halljuk! Jobb felöl.) milyen nagy súlyt helyez arra, hogy késedelem nélkül folytassa a már folyamatba lévő megbeszélést, de ezen megbeszélés csak akkor járhat sikerrel, ha a magyar kormány a maga részéről is minden olyan cselekedettől tartózkodik, amely a megbeszélés tárgyát képező terület lakosságának panaszait támogatja. Ebben a tekintetben fontos, hogy azok a rekvirálások, amelyeket sérelmeseknek tartanak, ne szolgáljanak panaszos ürUgyül. A Tanács elvárja, hogy az önök kormánya meg fogja adni az e célból szükséges utasítást a helyi hatóságoknak,, amelyek a kormányt a nyugati megyékben képviselik.« T. Nemzetgyűlés ! A nagykövetek Tanácsának ezen válaszjegyzékéhez csak azt a megjegyzést szeretném fűzni, hogy ez teljesen magáévá teszi azt az álláspontot, amelyet a békeszerződés értelmezésénél mindig elfoglaltunk, és amelynek a nyugatmagyarországi kérdésen messze túlmenő jelentősége van. Magának a békeszerződépnek, mint méltóztatnak tudni, 29-ik cikke is módot ad bizonyos változtatásokra, amelyek a trianoni szerződésben megjelölt határvonalakon eszközölhetők volnának, amikor azt mondja, hogy a határmegállapitó-bizottságok hatásköre kiterjed a helyszínén megállapítandó határvonal részletes megállapítására, és ha valamely érdekeit állam kéri és a bizottság azt helyénvalónak találja, a közigazgatási határok utján megjelölt határvonalrészek felülvizsgálására is ; a bizottságok a szerződés szerint mindkét esetben arra fognak törekedni, hogy szigorúan kövessék a szerződésekben foglalt meghatározásokat, a lehetőség szerint figyelembe véve a közigazgatási határokat és a helyi gazdasági érdekeket. A bizottságok határozataikat szótöbbséggel hozzák és ezek az érdekelt felekre nézve kötelezők. A határmegállapitó bizottságok tehát már a békeszerződés szövegének értelmében is fel vannak jogosítva arra, hogy bizonyos változtatásokat a határvonalon, lokális jelentőségű változtatásokat, saját hatáskörükben eszközöljenek. (Zaj. Elnök csenget.) Ezen messze túlmegy a békeszerződés aláírása előtt hozzánk juttatott kísérőlevélnek egy ugyanerre a kérdésre vonatkozó passzusa, amelyre szintén bátor vagyok utalni, mert ennek szövegezéséből kitűnik, hogy a velünk szemben álló szerződő fél akkor, amikor ezt a kísérőlevelet hozzánk intézte, nemcsak a 29. §-ban megállapított lokális korrektúrákat, de ezeken messze túlmenő nagyobb javításokat, a határoknak nagyobb kiigazítását is lehetségesnek tartotta, de más módot irt elő az ezen az alapon konstatált sérelmek reparálására. Azt mondja a kísérőlevél, hogy (olvassa) : »A szövetséges és társult hatalmak foglalkoztak azzal az eshetőséggel, hogy a megállapított hatór esetleg nem felel meg mindenütt a nép*