Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921. ap — hogy dacára a fennálló törvényeknek, uj választások ejtessenek meg. Ezek folyamán a városi igazgatáshoz csupa bolsevista multu ember került be, akik most meg akarják valósítani a kommunizmust. Legelső dolguk volt e téren az, hogy saját fizetésüket felemelték (Derültség és mozgás.) ugy, hogy a város költségvetése, amely az előző években 14 millió korona volt, 1920-ban 128 milliót tett ki. (Zaj. Mozgás.) Ez óriási összeg fedezésére a leglehetetlenebb módon harácsolnak a lakosságtól, igy 120 polgárra 32 millió korona adót vetettek ki. Ennek következménye az ipar és kereskedelem teljes megbénulása. A gyárak egymásután zárnak be. Mindamellett Pécs ma is egyike a legvígabb városoknak, ahol a mulatóhelyeken folyik a dőzsölés, míg a lakosság éhezik. A pécsi kommunisták sikereiken felbuzdulva nem állanak meg félúton, hanem most azon igyekeznek, hogy az egész területet, amely a békeszerződés értelmében nem tartozik hozzánk, hatalmukba kerítsék, hogy ott zavartalanul folytathassák üzelmeiket és propagandájukat. Ideje volna, — végzi a belgrádi lap, — hogy egy kissé több figyelmet fordítsunk e kérdésre és ne tűrjük, hogy államunkban egy államelleni izgatás fészke keletkezzék, mert ennek hatását elsősorban is mi éreznők meg.« T. Nemzetgyűlés! Amint látható, a pécsi állapotok még a cikkíróban is, — és a felolvasott közlemény nem áll egyedül a szerb sajtóban, — felháborodást keltettek; milyen felháborodást kell hogy keltsenek akkor minden magyar hazafiban azok a szenvedések, amiket véreink Pécsett eltűrni kénytelenek ! ( Úgy van ! Ugy van! balfelől.) A legfelháboritóbb eset egy Dózsa néni fiatal magyar ember tragikus halála volt, amelyről a legutóbbi napokban az egész magyar sajtó megemlékezett. A pécsi hazafias polgárság ezrei, hogy a mártírhalált halt ifjúnak megadják a végső tisztességet, kikísérték halottjukat a temetőbe. Linderék azonban nem ismertek kegyeletet. Midőn nem sikerült az impozáns gyászszertást megakadályozni, a résztvevő hazafias elemek vezetőit, közöttük előkelő pécsi nőket és a pécsi főgimnáziumi igazgatót, akit csak néhány hónappal azelőtt is kegyetlenül megkínoztak, letartóztatták. (Nagy zaj.) És mi volt ezen üldözött hazafiak vétke ? Csak az, hogy nemzetiszínű szalagokkal ékesítették azt a koszorút, amellyel kegyeletük adóját lerótták. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ez a trianoni héke!) Teljes joggal azon kérdéssel fordulhatunk az európai közvélemény elé, vájjon türhető-e egy ilyen szégyenteljes állapot, (Ugy van ! Ugy van !) amely a nemzetközi joggal, politikai erkölccsel teljes ellentétben áll ? (Altalános helyeslés.) Mint magyar külUgyminister kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a magyar kormány, amint eddig is minden lehetőt megtett a pécsi állapotok megszüntetésére, nem fog megnyugodni évi február hó 4-én, pénteken. 387 addig, mig Pécs városa, Baranya és Jugoszlávia által még megszállva tartott többi terület jogos tulajdonához vissza nem fog kerülni. (Altalános, élénk helyeslés.) Semmi kétség nem lehet abban, t. Nemzetgyűlés, hogy ez be is fog következni. Nem hihetem el, hogy a jugoszláv kormány erőszakosan szét akarná tépni a trianoni szerződést, mely neki olyan előnyöket biztosított, amelyekről néhány évvel ezelőtt még csak álmodni sem mert volna. Ez teljességgel nem állhat érdekében. Ha mégis megtenné, ugy kötelességszerűen figyelmeztetnem kell a jugoszláv kormányt, hogy szerződéseket egyoldalú hatállyal széttépni nem lehet (Ugy van! Ugy van!) és hogy ezért a szerződés széttépésének tényéből a magunk részéről is konzekvenciákat kellene levonunk. (Ugy van! Ugy van!) Ugyanazok a szempontok, amelyek bennünket arra késztetnek, hogy a trianoni szerződés alapjára helyezkedve, magatartásunkat elsősorban az európai béke szempontjai által vezettessük, kényszeritik az entente-ot is arra, hogy ebben a kérdésben mielőbb igazságot statuáljon. Mi nem fogunk szűnni ezt újból és újból követelni, s a legcsekélyebb kétségem sincsen abban, hogy a szerb részről elhangzott fennhéjázó kijelentések, amelyek szerint a szóbanforgő terület kiürítését meg fogják akadályozni, a tények által fényes cáfolatban fognak részesülni. A jugoszláv kormánynak nem először lesz része ilyen csalódásban. Hiszen amikor Badkersburg vidékét tartotta megszállva, amikor a Délkarintiában megtartott plebiscitum eredményével nem volt megelégedve, ugyanilyen fennhéjázóan hirdette, hogy eszeágában sincsen a szóbanforgó területeket elhagyni és hogy az ententenál ki fogja eszközölni azok megtarthatását. Mindkét esetben presztízsének erős sérelmével kénytelen volt beadni derekát és a területeket kiüríteni. Ugy látszik, Jugoszláviának két ily fiaskó nem volt elég. Megvallom, bennem teljesen hiányzik a megértés az olyan politika iránt, amely önmagának állit fel caudiumi igát, amelyen előbb utóbb keresztül kell mennie. De ez utóvégre nem a mi dolgunk. Hogy keresztül fog rajta menni harmadszor is, ha mai álláspontjához ragaszkodik, ahhoz kétség nem férhet. Ami Baranya és Pécs polgárságát illeti, amely jelenleg oly súlyos viszonyok között állja ki hazafiságának tüzpróbáját, legyen szabad nekik e helyről is köszönetet mondanom az általuk tanúsított jellemszilárdságért. (Altalános helyeslés és taps.) Azok a súlyos áldozatok, amelyeket oly ritka önmegtagadással eddig is meghozni kész volt, nem törődvén sem vagyoni érdekeivel, sem személyi biztonságával, nem fognak kárbaveszni és remélem, nincs messze az^ az idő, amikor ismét egyesítve leszünk. (Általános helyeslés.) De azoknak az eltévelyedéseknek is, akik ma a külső világtól teljesen elzárva, költött és 49*