Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

A í$'cmzeigyiilés 143. ülése 1921. készítsék a talajt a felforgató eszmék terjedésének, amelyek jelenleg az egész európai civilizációt veszélyeztetik, útját egyengessék azoknak az eszméknek, amelyek egészséges talajon sehol gyökeret nem találnak, de alámosott, mocsaras területeken gyorsan felburjánoznak. Magyarország évezredes történelme folyamán már ismételten szállt sikra az európai civilizációért, amellyel való közösségét mindig fennen hirdette, saját testével védvén meg azt a Kelet felől fenyegető" veszedelmek ellen. Az is előfordult már a történelem során, hogy egy, a maihoz hasonló Csonka-Magyarországnak kellett ezt a feladatot teljesítenie. Most is, vérig sértve és földig megalázva, nem fogjuk megtagadni az európai kultúrával való közösségünket. És minthogy ilyenformán olyan politikát, amely Európa társadalmi rendje felforgatásának veszélyével járhatna, nem követhetünk, a mi külpolitikánkat sem helyezhetjük forradalmi alapokra s ezért a létező állapotok alapjára kell helyezkednünk. (Helyeslés.) El kell tehát határoznunk magunkat arra, hogy külpolitikánk alapja az az elhatározás, hogy a trianoni szerződéshez, az ahhoz mellékelt és azt interpretáló kisérőlevél szellemében a lehetőség határáig alkalmazkodni fogunk. Ez azonban nem zárja ki, sőt egyenesen megköveteli, hogy sérelmeink meggyógyítása érdekében minden erre kinálkozó alkalmat megragadjunk és hogy azokon a fórumokon, amelyekbe való bejutásunkra a trianoni szerződés elfogadásával jogcimet nyertünk, újból és újból hangoztassuk a velünk szemben a békekötéssel és az azóta elkövetett igazságtalanságok reparálásának ab^zolut szükségességét. (Élénk helyeslés.) A békeszerződés erre különösen egy fém mot állapitott meg, a népek szövetségét, amelynek nagy és nemes céljaival Magyarország teljes szolidaritásban érzi magát. A magunk gyönge erőivel, de kivált a magunk példájával támogatni is fogunk minden törekvést, amely oda irányul, hogy a népek szövetsége a maga céljainak elérésére valóban alkalmassá tétessék, föltéve, hogy abba Magyarországot teljesen egyenrangú félnek fogadják be. (Élénk helyeslés.) Mi csak az eszmét nézzük és nem az annak megvalósítására szolgáló eszközök tökéletlenségét, és teljes hajlandóságunkat nyilvánítjuk ki már most is, hogy az azok tökéletesítésére irányuló minden törekvésben magunk is résztveszünk. Emellett azonban nem hanyagolhatjuk el azt a törekvésünket sem, hogy fokozott bizalmat keltsünk azokban az államokban, amelyek akarata a bennünket is érdeklő európai problémák megoldásánál jelenleg döntően esik latba. Briand francia ministerelnök legutolsó expozéjában Franciaország és Anglia legszorosabb szövetségét jelölte meg saját külpolitikájának alapjául. De mi ezen túlmenőleg elmondhatjuk, hogy a két államnak ez a szövetsége ma az a tény, amellyel minden állam külpolitikájának elsősorban kell számolnia. Megnyugvással látjuk a Nyugaton, évi február hó 4-én, pénteken. 38-1 de különösen Franciaországban, számos jelét a Magyarországgal szemben való megértés és az ennek szükségszerűen nyomában járó rokonszenv megnyilvánulásának. Semmivel sem mutatjuk ki inkább, hogy erre a rokonszenvre mily nagy súlyt helyezünk, mint azzal, hogy el vagyunk határozva arra, hogy politikánkat a trianoni béke alapjára helyezvén, nehéz érzelmi áldozatok árán is a most emiitett két európai nagyhatalom vezetése alatt álló európai civilizáció érdekében igyekezünk összhangzásba hozni az ő politikai törekvéseikkel, abban a reményben, hogy az európai béke fentartására és a konszolidáció előmozdítására irányuló politikájukban be fog következni az a pillanat is, amikor be fogják látni, hogy a magyarság legitim törekvéseinek felkarolása és érvényesítése épen ennek az európai békének és konszolidációnak is elsőrangú éredeke. (Ugy van ! JJgy van !) Ugyanolyan súlyt fektetünk azonban arra is, hogy Olaszországgal, a hárma dik .vezető ententehatalommal fen tartsuk azt a barátságos viszonyt, amely a, két nemzet ugy régi tradícióinak, mint jelenlegi óhajainak is megfelel, és reméljük, hogy a rapaliói szerződésnek Magyarországra, vonatkozó részei ezekben a kölcsönös barátságra irányuló törekvésekben csak múló incidensként fognak szerepelni. Legyen szabad már most rátérnem arra a három, már említett kérdésre, amely köztünk és néhány közvetlen szomszédunk között jelenleg fennáll és amely mai felszólalásomnak tulajdonképeni tárgya. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek taxtom reflektálni Benes cseh-szlovák külUgyminister ur (Halljuk ! Halljuk !) január 27-én, a cseh-szlovák kamarában tartott expozéjának néhány bennünket közelről érintő megjegyzésére. A beszéd szövege kivonatosan közzé tétetett és közben kezembe jutott annak szószerinti szövege is, melynek elolvasása után meg kell állapitanom, hogy az többet foglal magában, mint ami a kivonatokban foglaltatik. (Felkiáltások a középen : Még többet ?) A kivonatok nem merítik ki annak teljes tartalmát. Többet foglal tehát magában a beszéd, mint ami a kivonatokban foglaltatott és ami nálunk teljes joggal egyértelmű visszautasításban már is részesült, (Élénk helyeslés.) Benes ur, aki — mint a beszédéből magából kitűnik — ma elsősorban ixányitja a kis entente akaratát, sőt a nagy entente-ét is, — mert hiszen büszkén hivatkozik arra, hogy a közelmúlt fejlődésének egyik epizódja alkalmával ő volt az, aki az összes kisés nagyhatalmakat a Magyarország ellen való bizonyos állásfoglalásra rábírta, — ma épen ezen, az Olaszország bevonásával megerősödött kis enetente akaratelhatározásaira gyakorolt döntő befolyásánál fogva mindenesetre oly pozíciót tölt be, amely szükségessé teszi, hogy nyilatkozatait hallgatással ne mellőzzük. (Ugy van! Ugy van !)