Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

382 A Nemzetgyűlés US, ülése 1921 riiit is váltakozó súllyal latba eső érdekeinek tömkelegében eligazodni valóban nem könnyű dolog. Ezeknek a tényeknek exakt felismerése és ennek a felismerésnek a nemzet öntudatába való átvitele : ez az egészséges és célirányos politika első alapfeltétele kell hogy legyen. Ez nehéz munka, talán hálátlan munka is, mint a szántás, de aki ezt a munkát el nem végzi, az aratásra sem számithat. Ehhez a munkához pedig, t. Nemzetgyűlés, azonnal hozzá kell fognunk. Nincsen több egyetlen perc sem, amelyet elveszítenünk s egyetlen hiba sem, amelyet még elkövetnünk szabad volna. A másik, t. Nemzetgyűlés, amit a politikában, de különösen a külső politikában is szem előtt kell tartani : az állandóság. A politikai otientációknak folytonos változtatása csak azzal a következményekkel jár, hogy minden eredményt lehetetlenné tesz. Minden orientációnak meglehetnek a maga gyümölcsei. De ha túlhamar elejtjük azokat, annak a veszélynek tesszük ki magunkat, — mert hiszen ezek a gyümölcsök igen lassan érnek — hogy egyiknek gyümölcsét sem fogjuk élvezhetni. Bármely utat kövessünk is, ha valamely erdőben eltévedtünk, egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy kiérünk a szabadba, ha egy irányban állandóan és következetesen továbbhaladunk ; de egészen bizonyosan elveszünk, mihelyt folyton megfordulunk, folyton uj és uj utat keresünk. Nem szabad végigpróbálnunk az összes gyufaszálakat, amelyeket használni akarunk, mert különben akkor, amikor egyszer majd szükségünk lesz rá, egyik sem fog meggyúlni. Ami külpolitikánk végső célját illeti, (Halljuk ! Halljuk !) azokra nézve — meg vagyok győződve — teljes egyetértés uralkodik nemcsak itt a Nemzetgyűlésen, hanem az egész magyar nemzetben is. Egy vesztett háború után vagyunk és jelenlegi helyzetünk a magyar történelem legszomorúbb epizódjaira emlékeztet bennünket. De megnyugvást meríthetünk abból a tudatból, hogy a múlt mindezen szomorú epizódjaiból a magyar nemzet életereje mindannyiszor győzelmesen került ki. Az olyan csapások alatt, amelyek bennünket a közelmúltban értek, gyönge nemzetek összeroskadnak, erős nemzetek megacélosodnak. Semmi kétségem abban, hogy Magyarország be fogja bizonyítani, hogy az utóbbiakhoz tartozik. Mi is azzal vigasztalódhatunk, t. Nemzetgyűlés, amivel a franciákat vigasztalta ElszászLorharingia elvesztése után egy kiváló államférfiuk, azt mondván, hogy a győzelmek és vereségek pusztán csak katonai és diplomáciai incidensek egy évezredes lét folyamában és a drámai fordulatokban lehömpölygő szüntelen fejlődésben. Bizonyára nem megyünk neki a falnak. A politika művészete abban áll, hogy az ember minden adott helyzetben összhangzáiba hozza legitim aspirációit a megvalósításukra kinálkozó lehetőségekkel és a rendelkezésre álló eszközökkel. De céljaink világosan ki vannak tűzve és mind. évi február hő 4-én, pénteken. nyájan ismerjük azokat, ugy hogy róluk sokat beszélnünk nem is szükséges. Annál közelebb fogunk hozzájuk jutni, minél jobban összefogunk, minél konszolidáltabb állapotokat tudunk teremteni s ninél inkább vagyunk képesek a gazdasági jólét előfeltételeinek megteremtésével, vonzóerőt gyakorolni minden irányba. Ami a politikai célok megközelítésére alkalmas eszközöket illeti, t. Nemzetgyűlés, két ut áll rendelkezésünkre. Az egyik a forradalmi ut, amely a reánk erőszakolt békeszerződéseknek széttépésével, az azok ellen való nyilt ellenszegüléssel, a leggonoszabb indulatoknak és szenvedélyeknek felkavarása val, az anarchiát akarja szembehelyezni a mai világhatalmasságok akaratával. Ez az az ut, amelyet Oroszország követ és az a példa minden inkább, mint biztató. A mi egész geográfiai helyzetűnk, ellenséges államok közepette való izoláltságunk, területünk viszonylagos szűk volta, de az általunk tudatosan követett, a rend és tekintély helyreállítását célzó politikánk is megtiltja nekünk, hogy erre az útra lépjünk. A másik ut, amelyet a Nemzetgyűlés eddig is követett, amidőn a trianoni szerződést ratifikálta, az az ut, amely a szerződések által teremtett helyzetet a viszonyok kényszere alatt elfogadja uj politikájának kiindulópontjául és ebből kiindulva, igyekszik uj erőre kapni és távolabbi céljai felé törekedni. Meg vagyok győződve róla, hogy ezen az utón is el tudjuk érni a célokat, amelyeket fel nem adunk akkor, amikor lemondunk arról, hogy különben is meddő, kalandos vállalkozásokkal igyekezzünk azokat megvalósítani. Mi nem akarunk forradalmi politikát folytatni sem befelé, sem kifelé. Eléggé megéreztük saját testünkön, hogy a forradalmak mindegyike mennyire csökkenti a nemzetnek ugy anyagi, mint erkölcsi javait, amelyek gazdaságos kezelésére pedig soha nagyobb szükségünk nem volt, mint ma. Azt a belső politikát, amelynek sikerült a bolsevista tévtanok ölő mérgét kiválasztani a nemzet testéből, nem lehetne összeegyeztetni olyan külső politikával, amely ezt a veszedelmet ezúttal kívülről ismét reánk zúdítaná. Mert nem lehet vitás, t. Nemzetgyűlés, hogy mindaz a komplikáció, amely Európának a sors által nekünk itt kijelölt területén bekövetkezhetnék, ha a békeszerződésen bármely vonatkozásban kalandos vállalkozásokkal, erőszakosan akarnók magunkat túltenni, egész Európa belső rendjére nézve súlyos veszedelmet teremtene. Friedrich István : Nincs rend Európában. Gratz Gusztáv külUgyminister: Nem tudom, be fog-e következni az a bizonyos támadás Kelet felől, (Halljuk ! Halljuk !) amelynek lehetőségével ma az egész világ foglalkozik, de az kétségtelen, hogy minden zűrzavar, mely itt, Közép-Európában támadhat, csak közelebb hozhatja azt a veszélyt, sőt provokálhatná azt akkor is, ha különben nem volna okunk tőle tartani. (Igaz ! Ugy van !) Az összes subversiv erők ma odatörekednek, hogy viszályt szítván az európai nemzetek között, elő-