Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-143
A Nemzetgyűlés 143. illése 1921. azt csak hálásan vehetem tudomásul. Ezzel a dolog személyes oldalát teljesen elintézettnek is '. tekintem. (Helyeslés jobbfelöl) Ami miatt fel kell szólalnom, az a félreértés, hogy beszéde végén a t. képviselő ur köztem és közte a különbséget akképen vélte jellemezhetni, hogy ő meghajlik a nemzet akarata előtt, ha az az ő meggyőződésével ellenkezik is, én pedig szerinte nem. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, de a képviselő ur szavaimat igen nagyon félreértette. Én sohasem mondottam, hogy én a nemzet törvényesen megnyilatkozó akaratával szembehelyezkedem, hanem csak azt mondottam, hogy belső meggyőződésemet nem változtathatja meg. (Helyeslés a baloldalon.) A másik dolog pedig az, hogy a t, képviselő ur ismét visszatért arra, hogy mint az államhatalom félhivatalos képviselője jártam odakint Svájcban és ezen minőségemnél fogva nem tartotta illendőnek látogatásomat Pranginsban. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam igen nagy tévedésben van. Először is félhivatalos küldetésben és félhivatalos minőségben nem voltam sehol, még Parisban sem. Egy magántársulatnak képviselőjeként jelentem meg, amely, igenis, hogy fennállhasson, országos Ugyekkel foglalkozik, de épen ugy foglalkozik, mint az egyházi társulatok, mint azok a rendkivül nagy érdemeket szerzett protestáns küldöttségek, amelyek midőn egyházuk érdekeit a külföldi kapcsolatokkal védik, egyszersmind megmérhetetlen szolgálatokat tesznek a nemzetnek; épen igy a Magyar KülUgyi Társaság, amely a kormánynak szubvencióját élvezi, de mindenütt gondosan fentartottam és hangsúlyoztam, — és ez szükséges is volt azért, hogy kellő szabad mozgásom legyen Parisban a nézetnyilvánitás tekintetében —hogy nyilatkozataim a kormányt nem kötelezik, s hogy nem mint kormányképviselő vagyok jelen. De akárhogyan is legyen a dolog Parisban, abban a pillanatban, amidőn Parisnak hátat forditottam, teljesen megszűnt minden kapcsolatom a kormányküldetéssel s attól a pillanattól kezdve én annak a svájci magántársulatnak vendége voltam, mely engem az előadások tartására meghívott, (Ugy van! balfelöl.) ugy, hogy attól a pillanattól kezdve a legtávolabbi kapcsolatba sem lehet hozni Svájcban tett látogatásaimat vagy sétáimat vagy akármit bárminéven nevezendő kormányküldetéssel. Ezt megállapítani közérdekű dolognak tartom és ezért szólaltam most fel. (Élénk helyeslés.) Elnök : A külUgyminister ur kivan szólni. Gratz Gusztáv külUgyminister: T. Nemzetgyűlés ! Amikor a kormány programmja felett megindult vita során először van alkalmam a t. Nemzetgyűlés szine előtt felszólalhatni, kötelességét érzem annak, hogy a t. Nemzetgyűlést némi általános vonásokban tájékoztassam azokról a szempontokról; amelyeket a reám bizott Ugykör vezetésében állandóan szem előtt akarok tartani. (Halljuk! Halljuk! johbfelől.) Minthogy már volt évi február Hó 4-én, pénteken. 381 alkalmam ezekről a kérdésekről egy ízben a nyilvánosság előtt is nyilatkozhatni, engedelmet kérek arra, hogy ezúttal csak néhány általános megjegyzésre szoritkozhassam és azután rátérjek arra a három külpolitikai természetű kérdésre, amely ma elsősorban bir aktualitással, nevezetesen a cseh külUgyminister urnák bizonyos, Magyarországot közelről érintő kijelentésére, másodszor a baranyai kérdésre és harmadszor a NyugatMagyarországra vonatkozó tárgyalások kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről teljesen elismerem és hangsúlyozni akarom rögtön az első alkalommal annak szükségességét, bogy a külpolitikai kérdésekben is állandóan és mindenkor teljes összhangban járjak el a Nemzetgyűléssel, mely joggal követelhet tájékoztatást az eddig történtekről, a kormány álláspontjáról és jövendőbeli szándékairól. Az a politika, amely a nyilvánosság ellenőrzését nem keresi, amely nem igyekszik belőle erőt meríteni, nézetem szerint mindig gyenge és vézna palánta fog maradni, amely gyümölcsöket nem teremhet. Teljesen átérzem a változott viszonyoknak ama követelményét, hogy a külpolitikát sem lehet egyedül és kizárólag zárt szobákban és lefüggönyözött ablakok mellett vezetni. Minden politikánál, és a külpolitikánál is? a nyilvánosság alkotja az éltető levegőt. Ez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy minden egyes akciót már csirájában is vagy minden egyes fázisában a nyilvánosság előtt kellene kifejteni és a nyilvánosság előtt kellene lefolytatni, de jelenti azt, hogy a politika főelveire és főirányára nézve sohasem szabad megszakadnia a közvetlen érintkezésnek azok között, akik ennek a politikának vezetésére hivatottak, és azok között, akik az ország közvéleményét képviselik : a Nemzetgyűlés között. Ha ez áll minden országra, azt hiszem, Magyarországon még egy különös körülmény is merül fel, amely maga után vonja annak szükségességét, hogy a külpolitikát érintő kérdésekről a nyilvánosság előtt lehetőleg gyakran, lehetőleg sürün foglalkozzunk. A régi osztrák-magyar monarchia sajátságos közjogi konstrukciója vonta maga után, hogy közvéleményünk egy része még nem rendelkezik a kellő iskolázottsággal külpolitikai kérdések tárgyalására, és ezért igen könynyen tetszetős teóriák vagy a tények kellő felismerésén nem alapuló fantomok után szalad. A közvélemény egy részében kiányzik az, amit a franczia la notion des difficultés-nek, a nehézségek ismeretének nevez. Un azt hiszem, hogy a közönségnek külpolitikai kérdések megítélésére való iskolázottságát leginkább ugy mozdíthatjuk elő, ha ezekről a kérdésekről itt a Nemzetgyűlés szine előtt minél sűrűbben és minél nyíltabban beszélünk. (Halljuk ! Halljuk !) Hiszen a külpolitika rengeteg szövevényeiben, ebben a megszámlálhatatlan kis- és nagyhatalomnak egymást keresztező és nemcsak a geográfiai helyzetük, de a pillanatnyi konstelláció sze*
