Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-143
380 A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921 mozdulása volt az országnak s az egyedüli hang volt, amely az ország határain túljutott, ne hagyjam ott. Én ott maradtam. És amikor felállították a vallásUgyi minisztériumot, — erről Túri t. képviselőtársam is bizonyságot tehet — ismételten engem kínáltak meg a vallásUgyi államtitkársággal. Hónapokig függőben tartották az Ugyet, az államtitkárságot a legutolsó napon töltötték be, március legvégén. Én politikai jellegű megbízatást attól a kormánytól, amelyhez semmi közöm nem volt, nem vállaltam el Amikor pedig a kommunizmus kitört, azon a reggelen én már lemondtam. Teljesen valótlan rágalom az, amit már ismételten hallok, mintha én valami likvidáló szerepet vittem volna a kommunizmus ideje alatt. Aki kíváncsi arra, hogy mit tettem én egyházamban a kommunizmus alatt, az megtudhatja, hogy azoknak az eltévelyedett, különösen ifjabb lelkészeknek a mozgalmát, akik azt hitték, hogy a kommunista világrenddel az örökéletű egyházat is uj alapokra kell helyezni, én szereltem le a magyarországi református egyház kebelében. Ilyen munkásság után méltó felháborodással utasíthatom vissza azt a többször megnyilatkozó inszinuációt, mintha nekem bármily csekély részem is lett volna az elmúlt forradalmak kitörésében és intézésében. Azt mondhatom még, hogy összekapcsoljam azt a szerepemet a mostanival, nézzék meg annak az időnek a hivatali pecsétjeit. Az én pecsétemen ott találják a magyar szent koronát és a legutolsó napon lepecsételt Írásomon is ott volt, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Amikor én mindenütt a ministeriumokban még a forradalom lezajlása után is korona nélküli pecséteket láttam, még az itteni igazolványt is, amelyet Beniczky t. képviselőtársam irt alá, korona nélkül kaptam kezemhez, akkor büszkén hivatkozhatom arra, hogy őrizem azt a pecsétet, amelyen a korona még ma is ott van. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon és a középen.) Ugron Gábor: Tisztelje azt is, akit megkoronáztak azzal a koronával ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni. (Zaj.) Meskó Zoltán: A király cserben hagyott bennünket, amikor bajban voltunk! (Einöle csenget.) B. Szterényi József: Kiűzték! (Zaj.) Kováts J. István : Hazám és egyházam épségének visszaszerzése érdekében valóságos emberfeletti munkát végeztem abban az időben, soha sem fogadalmat, sem esküt nem tettem, soha azt a határozatot, amely itt az Országház előtt történt s amelyet fájó szivvel, könnyező szemmel néztem a vallás és közoktatásügyi ministerium ablakából, törvényesnek nem tartottam és ma sem tartok mást törvényes megoldásnak, mint azt, amely itt bent a Nemzetgyűlés házában avagy ennek a Nemzetgyűlésnek a felhatalmazása évi február hó 4-én, pénteken. alapján az egész ^magyar nemzet megkérdezésével történik. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon és a középen.) Friedrich István : De nem tizennégy vármegye, hanem az egész ország ! ( JJgy van ! Ugy van! a baloldalon.) Kováts J. István : Ezért visszautasítom minden forradalmiság vádját, akár a Károlyi-forradalommal, akár a kommunizmussal kapcsolatban, akár pedig a mostani szabadkirályválasztó mozgalmunkkal kapcsolatban. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondom : álljunk becsülettel a nemzet elé, döntsön a nemzet ! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Köztem és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam között az a különbség, hogy ha nemzetem a szivem és közjogi meggyőződésem ellen dönt is, a törvény tisztelete és a nemzet szuverenitása folytán, ez előtt meghajlom : én annak az akaratnak alávetem magam és nem fogadok el ezzel ellenkező véleményt gróf Apponyi Alberttől sem, hiába tiszteljük, ha nem hajlik meg ez előtt a szuverén nemzeti akarat előtt ! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Nagy zaj a baloldalon.) Ernst Sándor (közbeszól). Hencz Károly: Nekem meg nemzetem van és hazám ! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Kérdezzük meg a nemzetet! A nemzet mindenek felett áll! Zaj és közbekiáltások a baloldalon és a középen.) Kováts J. István : Piszkos ! (Nagy zaj a baloldalon. Félkiáltások: Bendre! Rendre!) Elnök: Gróf Apponyi Albert a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. A szó őt megilleti. (Felkiáltások a baloldalon és a középen : Bendre ! Bendre j Taszler Béla: Piszkos-at mondott! (Zaj.) Barla-Szabó József: Huszár Elemér is pimaszt kiáltott előzőleg. Elnök: Csendet kérek. Én azt hallottam, hogy Kovács képviselő ur egy képviselőtársát azzal a kifejezéssel illette, hogy : piszkos. Ezért őt rendreutasítom. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) A házszabályok értelmében azonban a képviselő urnák joga van szavait megmagyarázni. Kováts J. István: Azt mondtam, jelentkezzék az, aki azt kiáltotta az előbb ide, hogy : piszkos, Károlyi pribék! (Zaj.) Elnök: A képviselő ur azt mondotta saját fülem hallatára, hogy »piszkos«. Gróf Apponyi Albertet illeti a szó. t Gr. Apponyi Albert: T. Nemzetgyűlés Nagyon sajnálom, hogy újból részint félreértett szavaim megmagyarázása, részint személyes megtámad tatás címén kénytelen vagyok pár percre igénybe venni a t. Nemzetgyűlés idejét. Annál inkább sajnálom, mert az, amit Kovács képviselő ur az ismert incidens alkalmával személyemre vonatkozólag mondott, olyan természetű, hogy
