Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

374 A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921 kommunista. Ezt én akadályoztam meg. Most, a következő mondatomnál, sajnálom, hogy a minister urak nincsenek itt. Tessék tudomásul venni, hogy ugyanaz az expozitura tényleg a másvilágra küldött egy Girtler nevezetű huszár­főhadnagyot, azért, mert Friedrich ellen nem akart vallani. Ez a Girtler ott fekszik valahol egy nádasban. Tessék, t. kormány, ezt a bejelen­tést itt komolyan tudomásul venni, hogy Girtler főhadnagyot a siófoki expozitura a másvilágra küldte, mert nem akart ellenem vallani. Ebbe az expoziturába azután belekapcsolódott az a kellemetlen Vázsonyi-féle szivarUgy, amelyről most nem beszélek bővebben, amely még ma is tisztázatlan. Ennek az expozitnrának a hatás­köréhez hasonló hatásköre volt a bécsinek. Az a bécsi expozitura szintén igyekezett ellenem valamilyen adatokat gyűjteni. A gyáramban volt egy kommunista alkalmazott, akihez ez az ex­pozitura azzal fordult, hogy nem tudna-e vala­miféle gyári könyveket, vagy másvalamit meg­szerezni, ami talán reám kompromittáló volna. Ez a kommunista azután kint utasitást adott valakinek, hogy a gyáram tulajdonát képező könyvekből kettőt vagy hármat szerezzen meg, mert azért a bécsi expozitura egy millió koronát fizetne. Bottlik József: Ki rendelkezett az expozi­turával? Friedrich István: A részleteket majd más­kor fogom előadni, most csak annyit mondok, amennyi szükséges. Ez az expozitura egy mil­liót ajánlott fel ezekért a könyvekért. Tudo­mást szerzett erről ez a Patak Gyula, akit említettem, s eljött hozzám azzal, hogy, kérem, ezeket a könyveket Bécsben meg akarják sze­rezni és egy millió koronát akarnak értük fizetni. Erre azt mondtam Pataknak, hogy sze­rezze meg a könyveket, vigyék ki Bécsbe, adják el egy millióért, legyen maguknak egy millió koronájuk. (Derültség a baloldalon.) Oda is ad­ták a könyveket, illetőleg azok a könyvek ennek a kommunistának az anyjánál voltak már. Mondtam, csak vigye ki Bécsbe a könyveket. Ki is vitték, de ott nem kaptak a könyvekért egy fillért sem. Erre a könyveket visszahozta, de én nem fogadtam el, hanem azt mondtam : menjen a könyvekkel a rendőrséghez. Ott letétbe helyezte ezeket a gyári üzleti könyveket, ame­lyeket azután a gyár a főkapitányságtól vissza­kapott. Ez a Patak szerepe azokkal a bizonyos titkos könyvekkel kapcsolatban. De ezzel a dolog még nincs befejezve, Rubinek minister ur, azt hiszem, arról is akart szólni, de aztán kifelejthette, hogy ennek a bécsi expositurának nagyon fájt, hogy ezirány­ban semmit sem értek el és azt hitték, hogy Patak rontotta el ezt az üzletet vagy ezt az oífenzivát. Ezért, amikor Patak Budapestre érkezett, a budapesti expoziturával, amely részint a Gellért-szálló pincéjében székelt és működött, részint a Gellért-szálló emeletén. évi február hó 4-én, pénteken. lefogatta ezt a Patakot és becsukatta. Öt napon át tartották őt fogva és szintén rá akarták birni arra, hogy valamit ellenem valljon. Ami­kor öt napon át semmit sem tudott vallani ellenem, őt is szabadon bocsátották. Ezt a Gellért-szállóbeli expoziturát később felváltotta a várbeli expozitura. Méltóztatnak tudni, ez az az expozitura, amely megszöktette pl. Heltait, — emlékeznek rá. Vagy ez az az expozitura, pl. amely meg tudná mondani, hogy Dobó a Tisza-gyilkos miért halt meg épen csontszuban és miért nem halt meg másban. (Derültség.) Ezek mind olyan dolgok, amelyeket majd részletesen el fogok mondani és be fogok világítani nagy reflektorral abba a bizonyos Margit-körúti csodabarlangba is. Meg vagyok győződve róla, hogy az itt ült minister ur igenis tudomásul vette bejelentése­met ezzel a Patakkal kapcsolatban, hogy Siófo­kon igenis megöltek egy főhadnagyot azért, mert nem akart ellenem vallani. Girtlernek hívják. Tessék exhumáltatni és kikutatni, miért ölték meg. Ezek tények. T. Nemzetgyűlés ! Ezt sem mondtam volna még el — és távolról sem mondtam el még mindent, amit azonban el fogok mondani, — de ennyit el kellett most mondanom, mert Rubinek képviselőtársam ezt a kérdést érintette. Amennyi világosságra e pillanatban szükség van, annyi világossággal szolgáltam. (Helyeslés.) Elnök : Áttérünk a napirend második pont­jára, a kormány programmja felett megindult vita folytatására. Soron van? Szabóky Jenő jegyző : gróf Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: Mélyen t. Nemzetgyű­lés! Mivel a kormány bemutatkozása és a kor­mány programmjának előadása óta már igen hosszú idő telt el és már alkalmunk van a kor­mány ténykedésének megindulását látni, nem tartottam volna szükségesnek, hogy ez a vita a kormány programmjáról még széles mederben toyább folytattassék és a magam részéről nem szólaltam volna fel abban, ha tegnap Rubinek Gyula igen t. képviselőtársam riem vonta volna be előadásába az én személyemet is, mintegy okot és alkalmat adván arra, hogy esetleg sze­mélyes kérdésben vagy félreértett szavaim meg­magyarázása címén is szót kérhessek. Ennél azonban jobbnak láttam a vita során felszólalni, (Helyeslés.) és amit a magam helyzetéről el­mondani szükségesnek látok, ebben a szélesebb keretben, ahol szabadabban mozoghatok, elmon­dani, annál is inkább, mert egyéb megjegyzések is estek — nem ebben a Házban, de a Házon kivül — amelyek az én személyemet érintik, amelyek nyilvánosságra jöttek és amelyekre reflektálni kötelességemnek tartom. Kezdem tehát azokon, amiket Rubinek igen t. képviselőtársam egy amerikai lapban megjelent cikkem kapcsán mondott, hogy ő rossz néven vette és magát — amint ő mondja —

Next

/
Oldalképek
Tartalom