Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

A Nemzetgyűlés 143. illése 1921. volna Svájcból Ausztria területén keresztül felszerelési tárgyakat hozni Magyarországba. Mint méltóztatnak tudni, akkor az osztrák szocialista kormánnyal szemben még olyan nagy volt a feszültség, hogy osztrák területen át semmit sem tudtunk behozni. Patak Gyula hivatkozott azokra az összeköttetésekre, amelyekkel a bécsi munkástanácsoknál rendelkezett és plauzibilissé tette előttem, hogy ő ezeket az anyagokat osztrák területen át tényleg Magyarországba tudná szállítani. Patak Gyula a következő megbízatást kapta: menjen ki Svájcba, szerezzen be ajánlatokat ; ha ezek az ajánlatok komolyaknak bizonyulnak, akkor majd kimegy a hadUgyministerium részéről egy bizottság, amely ott a tárgyalásokat le fogja folytatni. Ha valutára lesz szükség, akkor ezt a valutát, ezt a fizetési eszközt csak ugy lehet majd megszerezni, ha valami exportcikket szerzünk. Ajánlottam neki, hogy menjen el Eubinek minister úrhoz, hátha szénát lehet kiszállítani, mert a svájciak őszerinte széna ellenében volnának hajlandók ezeket a hadi anyagokat, különösen bakancsokat és katonaköpenyegeket szállítani. Patak Gyula egy levelet kapott tőlem, melyben arra kérem Eubinek minister urat, hogy legyen szives Patakkal tárgyalni és neki a szükséges utasításokat megadni, de arról, hogy kiviteli engedélyt kapjon, nem tudom hány ezer vagon szénára, vagy más valamire, szó sem volt. Nem is képzeltem azt, hogy egy ilyen üzletet egy ember bonyolítson le. Pataknak az volt a megbízatása, hogy kimenjen puhatolódzni, és abban az esetben, ha a hadi anyagból tényleg kerül valami szállításra, akkor ez csakis Magyarország területén lett volna kifizetendő, mert rizikót a magyar állam nem vállalhatott volna a veszélyes szállítások miatt. Patak Gyula kiment Svájcba, majd visszajött, hozott ajánlatokat. Nem tudom, mi lett az ajánlatokkal, én nem láttam ; azokat az illetékes osztály kezelte. Ugy látszik azonban, hogy bizony lehetett volna akkor nagyon értékes hadi anyagot behozni, Engem ez nagyon érdekelt és ma is nagyon érdekelne, hogy ez miért nem jött létre. Szénát is tudott volna ott elhelyezni, — nekem legalább azt referálta — még pedig magasabb áron, mint ahogy a szénát közben itt más utón értékesítették. Ennyit tudok a dologról. Mindenért, amit én ebben az Ugyben csináltam, vállalom ma is teljes egészében a felelősséget és ma hasonló körülmények közt ugyanazt tenném. Hogy azután Patak Gyulának mi a múltja, mi nem, hogy Izidornak hivják-e, vagy nem Izidornak, hogy a hozott szénaszállitási szerződés fiktív volt-e, vagy nem volt fiktiv, azt nem tudom, mert én nem a szénaüggyel foglalkoztam, én csak azt akartam elősegíteni, hogy hadianyagot tudjunk az országba behozni. Nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmam ezt elmondani a parlamenti bizottság előtt, mert. ha egyszerre olyan fontos személyiség lettem ebben az Ugyben Eubinek évi február hó 4-én, pénteken. -373 minister urnák, feltétlenül ki kellett volna engem hallgattatnia, a parlamenti bizottságnál. (Egy hang jobbfelöl : Az nem volt az o dolga !) A parlamenti bizottsághoz meg voltam ugyan egyszer idézve. . . . Barla-Szabó József: A bizottságra nem gyakorolhatott befolyást. Friedrich István : . . . de akkor beteg voltam. Közben kétszer jelentkeztem a bizottságnál, de nem hallgattak ki s igy ezt a bizottságnál nem is mondhattam el. Amikor kijelentem, hogy mindenért, amit ebben a dologban tettem, ma is teljes egészében vállalom a felelősséget, figyelmeztetni akarom Eubinek Gyula t. képviselőtársamat, hogy az ő ir. formációi tehát, a melyek reám vonatkoztak, nem teljesen helytállóak és nagyon kérem Eubinek volt ministertársamat, hogy ebben az Ugyben információit nagyobb óvatossággal válogassa meg, mert azok, amiket velem kapcsolatban tegnap felhozott, semmi esetre sem felelnek meg a tényeknek és a valóságnak, tévedéseken alapulnak. Végül még csak valamire akarok kitérni. Eubinek képviselő ur azt mondta, hogy én ennek a Patak Gyulának valahogy le lettem volna kötelezve és állítólag valami üzleti könyvek megszerzésében járt közbe nálam. Ebben valami gyanúsítás rejlik és bármennyire kerültem e pillanatig, hogy erről a dologról beszéljek, — most sem fogok többet mondani róla egy szóval sem, mint amennyi feltétlenül szükséges — mégis el fogom mondani, mert ebben bizonyos gyanú rejlik. Eubinek t. képviselőtársam ugyanis érintett valamit, de nem mondta el annak genezisét; ezért elmondom röviden én. Ellenem még akkoriban egy részvénytársaság alakult, (Derültség a haloldalon.) amelynek az volt a célja, hogy engem elintézzen. Ennek a részvénytársaságnak voltak különböző expoziturái. Ilyen expozitura volt Siófokon, ilyen expozitura volt Bécsben, ilyen expozitura volt a Eákóczi-uton egy nagy iroda minőségében, ilyen expozitura volt később a Gellért-szálloda pincéjében és ilyen expozitura volt fenn a várban. Mindezek az expoziturák azután bizonyos szálakkal a Margit-körúti csodabarlanggal voltak összefüggésben. (Derültség). Nem tartom e pillanatot alkalmasnak arra, hogy ezen egyes expoziturák szenzációs szerepléseit itt elmondjam. Eemélem, hogy alkalmam lesz arra, hogy elmondjam ezt valahol. Ha nem lenne rá alkalmam, el fogom mondani itt, a Nemzetgyűlés előtt. Ha erre sem lesz alkalmam, más fórumot fogok keresni, de annyi bizonyos, hogy ezen részvénytársaság Ugyei nem maradhatnak titokban. Csak ugy jellemzésül, csak ugy távirati stílusban kell, hogy ezen egyes expoziturák szerepléseit megemlítsem, mert Eubinek t. kép* viselőtársam megemlítette. Arról a siófoki expozituráról van sző, amely annak idején nagyatádi Szabó István ministert is a másvilágra akarta küldeni, mert a?t mondták róla, hogy