Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. évi február hó 3-án, csütörtökön. 357 tételt, ami az ő önfeláldozó hazaírni működését méltán megilleti. Ennek következtében vagyok bátor előterjeszteni interpellációmat, mely a következőképen szól (olvassa) -, »A nyilvánosság előtt elhangzott vádakra való tekintettel hajlandó-e a kereskedelemUgyi minister a következő kérdésekre válaszolni : hogy a Máv. a közszállitási szabályzat mellőzésével versenytárgyalás tartása nélkül százmillió márkás szállítást ismeretlen, kis közvetítő cégnek adott ki, és ha igaz, mivel indokolja ezt a kereskedelemUgyi minister ur? 2. Igaz-e, hogy e külföldi rendeléssel a Máv. megkárosította a hazai ipart és 30.000 munkás szájából kivette a kenyeret? 3. Igaz-e az, hogy a beszerzett cikkek árainak erős túlfizetése révén a Máv. megkárosította az állampénztárt, és valutarizikót vállalt az állam kárára; továbbá előnytelen időpontban kötött le nagyobb tételű oly anyagokat, amelyeknek áresése előrelátható volt? 4. Igaz-e, hogy egyes magyar vállalatok, amelyek a szállítás iránt konkrét, ajánlatot tettek, ezzel az Ugylettel külön is károsodtak, és hogy több magyar érdeklődőnek helytelen felvilágosítást adott a Máv. a szükségletekre vonatkozólag ? Elnök : A kereskedelemUgyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy a most elhangzott interpellációra azonnal válaszoljak. Köszönettel tartozom Herrmann Miksa igen t. képviselő urnák, hogy mindjárt a Nemzetgyűlés mai ülésén szóvá tette ezt az Ugyet. Eléggé fájlaltam én azt, hogy nem volt módomban — minthogy a Nemzetgyűlés nem ülésezett — ezt az Ugyet már annak idején itt az ország szine előtt tisztázni. Nagyon sürgősnek találtam azt, hogy a nemzet tisztán lásson, hogy mi igaz azokból a vádakból és mi nem igaz, és ezért meg is ragadtam az alkalmat, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarának múlt alkalommai tartott teljes ülésében nyilatkozzam erről a kérdésről'; de kijelentettem ott, hogy a Nemzetgyűlés az a fórum, amely elé ez a dolog tartozik és én a Nemzetgyűlésen a legelső alkalommal tisztázni fogom ezt a dolgot. Minthogy azonban akkor az volt a helyzet, hogy hosszabb idő fog még elmúlni a Nemzetgyűlés összeüléséig, szükségesnek tartottam, hogy már ott is nyilatkozzam. Igen t. Nemzetgyűlés! Az a két szerződés, amelyről Herrmann Miksa képviselő ur megemlékezett, 1920 november 10. és 11-ikén köttetett, tehát olyan időben, amikor nem én állottam a kereskedelmi tárca élén. Ezek a szerződések tehát tulajdonképen nem énrám tartoznak, de miután ezeket a szerződéseket én a Mávra és a magyar államra nézve előnyöseknek tartom, a magam részéről is vállalom értük a felelősséget. De vállaltam volna akkor is, ha nem lettek volna ezek a szerződések olyan előnyösek, mint amilyenek tényleg, és ha nem estek volna súlyosabb kifogás alá. Akkor is vállaltam volna értük a felelősséget azért, mert nem tartom fair dolognak, hogy egy minister az elődjének tetteiért ne vállalja a felelősséget akkor, ha azokért a felelősséget vállalni lehet. T. Nemzetgyűlés ! Ott a Kereskedelmi- és Iparkamarában kijelentettem azt, hogy ezeket a szerződéseket nemcsak előnyöseknek tartom, hanem a magyar állam, illetőleg az államvasutak egyik legjobb üzletének azok között, amelyek a legutóbb köttettek. Mielőtt az interpelláció részleteire áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem arról, hogy ezt a szerződési Ugyletet itt a Házban még december első felében Bródy Ernő képviselőtársam interpelláció tárgyává akarta tenni. Én akkor találkoztam Bródy képviselő úrral itt a Ház folyosóján és ő hozzám jött és közölte velem, hogy ebben a tárgyban interpellációt akar intézni a kereskedelemUgyi ministerhez. Azt mondotta, hogy ő függővé teszi ezt a kérdést attól, hogy én miképen ítélem meg ezt a szerződést. En akkor Bródy képviselő úrral közöltem, hogy a szerződést nem ismerem, de információkat fogok szerezni. Rögtön érintkezésbe léptem az államvasutak elnökével, aki röviden előadta nekem, hogy miben áll ez a szerződés és közölte velem, hogy ez a szerződés nemcsak hogy semmi tekintetben nem káros az államra és az államvasutakra, hanem igenis, előnyös. Megjegyzem, hogy Bródy képviselő urnák akkor a kezében volt annak a szerződésnek egy másolati példánya s a kezében volt még egy cédula, amelyre ugyanazoknak a cikkeknek más árai voltak feljegyezve, mint amelyek a szerződésben foglaltattak. Amikor ő ezt velem közölte, kijelentette, hogy tulajdonképen a cédulán levő árak, amelyek alacsonyabbak voltak, mint a szerződési árak. szolgálnának okul arra, hogy ő miért kivan interpellálni, mert őt ugy informálták, hogy az államvasút azokat a cikkeket, amelyeket beszerez, túlfizette. Ebben a részben is kérdést intéztem akkor mindjárt az államvasút elnökéhez, és tőle azt az értesítést nyertem, hogy igenis, a német kiviteli árak alacsonyabbak voltak akkor, mint azok az árak, amelyek a szerződésben megállapíttattak. Ennek azonban teljes tudatában volt az államvasutak vezetősége és a kereskedelemUgyi minister ur is, mert hiszen azt a rizikót, amit a szállítócég vállalt, valami formában meg kellett fizetni. Sándor Pál : Nem szállított ! Ab ott vették. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister : Hát kinek szállított ? Nem az államvasutaknak szállított ? Sándor Pál: De nem ide szállított. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister : A rizikó az, — hogy csak egyet mond-