Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

»56 A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. évi február hó 3-án, csütörtökön. és- a maga részéről vállalja a vádat. Arra pedig én nem vállalkozom, hogy strohmanokkal álljak szemben. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Akiben van bátorság, azzal szemtől-szembe állok, de Pótok Izraelekkel nem fogok soha szemtől-szembe állni, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladt és a Nemzetgyűlés határozata folytán át fogunk térni a sürgős interpellációkra. Mielőtt azonban ezt megtennők, javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslatom a következő : Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés következő ülését holnap, február hó 4-ikén, pénteken délelőtt 10 órakor tartsa s napirendje ugyanaz lenne, mint a mai ülés napirendje. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha ehhez hozzájárulni méltóztatnak, ezt határozatként jelentem ki és az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után. ) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik, mint első interpelláló, Herrmann Miksa képviselő ur. Herrmann Miksa : T. Nemzetgyűlés ! Közismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt különböző közlemények jelentek meg, melyeknek tárgya az az anyagbeszerzés, amelyet a magyar államvasutak a külföldről eszközöltek. Ezt sok oldalról támadták meg. Ezeket a különböző vádpontokat összefoglalva, majd interpellációm végén leszek bátor előterjeszteni. Egyelőre csak annyit akarok megjegyezni, hogy e vádak lényege szerint az történt, hogy a magyar államvasút százmillió márkás kölcsönt vett fel és azt hatvanmillió erejéig vasúti vasanyagnak, 35 millió erejéig pedig olajanyagnak beszerzésére használta fel; emellett mellőzte a nyilvános versenytárgyalást, állítólag igen kedvezőtlen feltételek mellett ment be ezen üzlet lebonyolításába, s ami nagyon súlyosan esik a latba, megkárosította volna a hazai ipart azáltal, hogy állítólag 30 ezer ember elől elvette a kenyeret és még végeredményben hamis információkat is adott olyanoknak, akik érdeklődtek a Máv. anyagszükséglete iránt. A magam részéről szerzett információk alapján egészen tisztázottnak látom a kérdést, nevezetesen tisztázottnak látom azt, hogy a mai súlyos körülmények között, amikor minden erővel arra kellett törekedni, hogy az államvasutak üzemét akadálytalanul fentartsuk, és amikor az anyagbeszerzés nemcsak az államvasutaknál, de tudjuk, mindenütt gazdasági és ipari téren egyformán, a legnagyobb nehézségekkel jár, a magyar államvasút és a kormány megtalálta azt a módot, amit az adott pillanatban alkalmasnak tartott, és amiben én semmi kifogásolnivalót nem találok. De itt nem is egyéni kíváncsiságok kielégítéséről van szó, hanem a miért én ezt az interpellációt sürgősen benyújtottam, annak két nagyon egyszerű oka van. Az egyik ok az, hogy a mi egész közéletünk szaturálva van a panamák szaglásával és a panamáknak feszegetésével, és én nagy aggodalommal látom, hogy ez a feszegetés akkor is folyik, mikor teljes alapot arra nem lehet találni. Ez ellen azonban másképen védekezni nem lehet és ezt a bajt másképen meggyógyítani sem lehet, csak ugy, ha a nyilvánosság elé kerülnek azok a dolgok, amelyek lappangó vádként telitik a közvéleményt. Ez volt az egyik ok, amiért felszólaltam és remélem, a kereskedelemUgyi minister ur módot fog találni arra, hogy az egész anyagot a Nemzetgyűlés előtt feltárja és a Nemzetgyűlés bírálata alá bocsássa azt, hogy vájjon ebben az üzletben valami visszaélés forog-e fenn, vagy pedig ez az üzlet olyan, amilyent jó lelkiismerettel az adott körülmények között megkötni lehetett. Ez az egyik oka interpellációmnak. De van még egy másik oka is. Én a legnagyobb aggodalommal látom, hogy amikor kiemelkedik valaki a szürkeségből, amikor ebben a mai káoszban az életrevalóságát mutatja, akkor reá rohannak és lefejezni igyekeznek az illetőt. Ilyen helyzetben látom én a magyar állam • vasutaknak ezidőszerint elnökigazgatóját. Aki egy évvel ezelőtt a vasúton utazott, nagyon jól tudja, hogy mi volt a Máv. egy évvel ezelőtt. Összetört ablakok, széjjelzilált személyzet, amelyben még az elmúlt szomorú idők forrongása tartott, kevés vonat, szénhiány, szóval a legnagyobb ínség, ami már katasztrófával fenyegette ennek a legfontosabb gazdasági szervünknek létezését. És egy év múlva konstatálni kell, hogy tökéletes állapotok természetesen még ma sem állnak ugyan fenn, nem is állhatnak fenn, ellenben céltudatos munkát látunk és eredményeket látunk. Mert senki sem tagadhatja azt, hogy összehasonlíthatatlanul tökéletesebb a Máv. ma, mint volt egy évvel ezelőtt. Ez az eredmény, én örömmel koncedálom, annak a személyzet összműködésének az eredménye, amely személyzet, mint tudjuk, súlyos anyagi gondok között küzd, és amely személyzetben felülkerekedik a magyar ősi erő, a hazaszeretet, és arra buzdítja őket, hogy a legsúlyosabb körülmények között is hiven teljesítsék kötelességeiket. De meg kell emlékezni az államvasutak vezetőségéről is, mert objektiv Ítélettel meg lehet állapítani, hogy emberfeletti munkát végeztek ott is, és az elnökigazgató egy elsőrangú szakember egész tudásával, egész lelkesedésével nekifeküdt annak, hogy a Máv. súlyos problémáját dűlőre vigye. Meg vagyok győződve arról, hogy azok a vádak, amelyek ellene szórattak, kellő megvilágításban fognak részesülni és ő meg fogja találni nem szavakban, hanem tényekben azt az elég-