Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-142
A Nemzetgyűlés 142. ülése 19.21. másrészről egy illetéktelen közegnek a zsarolását utasítottam vissza, mindkét helyen ellenem fordultak; ott azért, mert beavatkoztam abba, hogy a csempészetet lehetőleg megakadályozzam, itt meg azért, mert jogtalan követeléseket visszautasítottam. Most pedig engem támadnak, mint olyant, aki a visszaéléseket elősegítettem. (Egy hang a jobboldalon : Hallatlan !) Nagyon jellemző, hogy még a román megszállás alatt, egy karhatalmi tiszt azt jelentette rólam a főhadiszállásnak, hogy : llubinek Gryula földmivelésUgyi minister egy Heinrich nem tudom micsoda nevű zsidóval állatokat vásárol Sopronban, Vas megyében és nem tudom hol, autón. Ez a jelentés elment a főhadiszállásra. Azután jött a másik, hogy : nem a minister, hanem a fia volt, ő járt Heinrichhel és vásárolt állatokat Kitűnt, hogy ő sem volt ott, mert a román megszállás miatt nem is mehetett oda. Ahol ilyen aknamunka folyik egy minister ellen, egy politikai egyén ellen, ott lehetetlenség az alaptalan vádaknak ezzel az áradatával megküzdeni, különösen akkor, ha az illető nem ismeri a forrásokat, ahonnan ezek származnak. Sajnos, folyton jönnek hozzám politikai barátaim és mondják, hogy ezt meg amazt halljuk, de sohasem mondják meg, hogy kitől hallják és igy sohasem lehet ennek a nyomára jutni. Nem a Potokok azok, akik ezeket a vádakat kovácsolják, hanem azok, akik ezeknek háta mögött állnak és bujkálnak (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) s akik nem mernek előállni, mert hiszen ha tudnak valamit, becsületbeli kötelességük volna azzal nyíltan előállni. (Ugy van! a jobboldalon. ) Két állatkiviteli engedélyt adtam. Az egyiket Simonyi-Semadam t. barátom közbenjárására az egyik szombathelyi katholikus takarókpénztárnak, a másikat pedig a kormánybiztosságnak, hogy az Ausztriával kötött üzleteit le tudja bonyolítani. Az egyiknél visszaélések történtek s akkor visszavontam az engedélyt, nem volt szabad többet kivinniök. Talán 200 darabot vittek ki. A másik engedély sem effektuáltatott, amelv 1000 darabra szólt. Azt hiszem, ott is 4—500-at vittek ki. Semmi több nem történt. Az én kezemből egyetlen több engedély sem ment ki és minden engedélynek a rekompenzációját a tárcaközi bizottság állapította meg. A további támadások tárgya a Mezőgazdák Szövetkezetével kötött rézgálie- és szénkénegszerződés. Azt mondják, hogy monopóliumot engedélyeztem. Tessék megnézni bármelyik boltot, nem lehet-e rézgálicot kapni? Mindenütt lehet kapni. Nem is ez volt a célja az akciónak, hanem hogy bizonyos minimumot biztosítson akkor, amikor drágaság volt, amikor meg volt kötve a forgalom és nehéz volt külföldről rézgálicot kapni, hogy azután jutányos áron tudjuk a gazdák részére juttatni. A szerződés 5% jutalékot biztosit a Mezőgazdáknak a rézgálicnál, a szénkénegnéi pedig 7 l ls°/o-öt azért, évi február hő 3-án, csütörtökön. 355 I mert ezt tavaszig raktározni kell és nagy kockázattal jár, mert robbanékony anyag, edények kellenek stb. Ezeket a szerződéseket a ministertanács jóváhagyta. Hát kérdem : ma, amidőn egy bank, amely nem csinál semmit, U'/^/o kamatot kap semmiért, (Ugy van! Ugy van!) akkor egy munkáért, 5°/o vagy 7 1 /2 0 /o valami különleges kedvezményezése-e annak a társaságnak, amely kénytelen a maga pénzét befektetni s hogy ez valami olyan-e, ami megfontolást, vagy megrovást érdemel? Hát, t. Nemzetgyűlés, ki fizeti ezt az 5°/o-ot és a TVs'Vo-ot? Talán az állam pénzéből fizetik? Nem, hanem a termelők, a megrendelők. Ha tehát ez még sok is volna, a gazdák joggal felszólalhatnának és joggal megrohanhatnának, de akkor is azt mondanám : a ti intézményetek az, amely ezt kapja és indirekte ezen az utón mégis vissza fogjátok kapni ezt a pénzt. Amint jeleztem, ez nem monopólium, mert rézgálicot is, szénkéneget is szabadon beszerezhet bárki és árusíthat is. Csak addig van jelentősége a szerződésnek, ameddig a kereskedelem ezeket a cikkeket nagy mennyiségben be nem hozhatja, amig Weisz Manfréd nem fog annyi rézgálicot gyártani, hogy elözönli vele az egész országot. Ugyanez áll a szénkénegre vonatkozólag is. A harmadik, »kedvezményünk« volt a szénbehozatal. Háromezer tonna szenet kaptak a gazdák a nyáron és ennek a lebonyolítását nem én, hanem a kormánybiztos és az akkori kereskedelemUgyi minister reá bizta a Mezőgazdák Szövetkezetére, amely lebonyolítás — amint Sándor Pál t. képviselőtársam interpellált is ebben a kérdésben — akkor helytelenül állapíttatott meg, mert a bruttóösszeg után 10°/o-ot kaptak. Ezt én mint kereskedelemUgyi minister megváltoztattam, ugy, hogy fix 1500 koronát kapnak vagononként, amely ma két és kéttized százaléknak felel meg a szén ára után. Én azt hiszem, hogy ama kockázat mellett, amellyel az illető szövetkezetnek számolnia kell, — mert hiszen ő szavatol a hiányért, a szenet külföldről veszi át, raktározza és őt terhelik az abból eredő veszteségek is, hogy az osztrákok levontak 100 vagont és a későbbi küldeményből is 120 vagont — ez oly csekély összeg, amely szót sem érdemel, de nem engem terhel a felelősség ezért, mert hiszen nem én biztam meg ezzel a Mezőgazdák szövetkezetét. A legutolsó pedig az a 100 milliós német üzlet, amely az én lelkiismeretemet terheli és amelyért természetesen a legteljesebb felelősséget vállalom, de amellyel most nem akarok foglalkozni, mert ez az, amely felszólalás tárgyát képezte. T. Nemzetgyűlés! Ez az én sáfárkodásom, amely titkos és rejtett megtámadások és gyanúsítások anyagát képezi, de ahol nincs senkinek az a férfias bátorsága, hogy kiálljon a porondra 45*