Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. megkerülése a törvényes rendelkezéseknek . . . Gaal Gaszton ; A"hat esztendei izgatás eredménye ! Rubinek Gyula:... és ezt igenis előidézték azok a rendelkezések, a kötött forgalom, amelyről, ha áttérünk fokozatosan a szabad forgalomra, egy csapásra meg fognak mindezek szűnni, Hiszen a kisgazda szivesén termeli azt a gabonát, különösen a búzát. . . Griger Miklós : A kisgazda ! Rubinek Gyula :... amelynek nagy jövője van, mert ha végignézünk egész Európán, azt látjuk, hogy épen a gabonatermelő vidékek pusztultak el annyira, hogy Európa és a világ hosszú ideig nem lesz képes a maga gabonaszükséglebét fedezni. Hiszen már a háború előtt is ugy állott a helyzet, hogy ha én gabonát termeltem, akkor húst nem termeltem eleget, vagy ha állatot tenyésztettem, akkor gabonát nem tudtam eleget termelni a világfogyasztásnak. Amikor egy olyan ország, mint Oroszország elpusztult és a kultúra oly alacsony fokára sülyedt, hogy ott termelésről csak sok évtized múlva lehet beszélni, ha ott az a száz millió métermázsás gabona, kukorica és egyéb más élelmiszerexport talán csak 50 év múlva fog újra jelentkezni, akkor a gabona és búzatermelés igenis még hosszú időkön át és elsősorban jövedelmező lesz. A gazda ezt örömmel fogja termelni s ennek a CsonkaMagyarországnak sincs aggodalomra oka. Ha itt mindazon területeket, amiket a háború előtt gabonatermelésre, nevezetesen búzatermelésre használtak, be fogjuk vetni, ugy, mint normálisan szoktuk, akkor Magyarországnak nincs oka félni a jövőtől, akkor Magyarország kenyérszükségletét igenis bőségesen el tudja látni. Kerekes Mihály '. Ez tisztára a nagybirtoknak szól. Csizmadia Sándor : Azok meg nevetnek rajta ! Rubinek Gyula: T. Nemzetgyűlés ! A szabadforgalom kérdésében nekünk, mint mondottam, lépésről-lépésre kell előrehaladnunk, tehát a forgalomnak az a szabadsága, ami a háborút megelőzőleg volt, teljesen kivihetetlen, természetesen nem a gazda szempontjából, hanem az ország közérdekében és a fogyasztás szempontjából, mert amint az előbb jeleztem, ha mi azon óriási gabonahiány mellett, amely az egész világon jelentkezik, szabadjára hagynók a forgalmat, ennek az lenne a következménye, hogy érvényesülne a vonzás törvénye és a gabonafeleslegek innen mind kivándorolnának horrend árakon külföldre és előállana az, ami békeidőkben Indiában történt és ami előállt Oroszországban, hogy dacára annak, hogy egyes, tartományokban nagy termések voltak, azért, mert a kereskedelem még az ősz folyamán hirtelen kiszivta a gabonát, Indiának ezekben a bő termésű kormányzóságaiban tavaszra éhínség volt. T. Nemzetgyűlés ! Az első lépés tehát a beiforgalom szabadsága. (Ugy van ! Ugy van ! johhfelől.) E tekintetben alkut nem lehet ismerni, évi február hó 3-án, csütörtökön. 349 (Élénk helyeslés pbhfelől.) e tekintetben semmiféle igazolványokra, semmiféle szállítási engedélyekre szükség nincs, mindenki a maga szükségletét szabadon szerezhesse be, e tekintetben korlátozásokat tűrni hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés johhfelől.) Ez nem azt jelenti, t. Nemzetgyűlés, hogy mi oly szűkkeblűéit volnánk és a tisztviselők, a hadsereg ellátása vagy pedig a rokkantak, hadiözvegyek szükségleteinek fedezése kérdésében ne igyekeznénk segítségére sietni a kormánynak és a köznek, de vannak ennek olyan módjai, amik abszolúte nem akadályozzák meg a belföldi szabadforgalmat. Elsősorban is itt van a malomrész, az őrlési díj, amit fenn kell tartani és az államnak át kell venni megfelelő olcsó áron, tehát nem a napi kurzus alapján, hanem ami épen fedezi az illető malomnak költségeit, az előállítási és rezsi-költségeit, azonkívül fedezi a hasznát is és azután ezt a gabonát kell felhasználnunk a tisztviselők és egyéb ellátandók olcsó kenyérrel való ellátásának biztosítására. De van még egy másik eszköz is, A kivitelnél ne pénzben részesedjek az állam abból a haszonból, amit az export eredményez, hanem tessék azt terményben levonni. így ingyen kapja az állam a részesedést és tessék azt teljes egészében erre a célra fordítani. Amonnyiben pedig az Isten oly termést adna, hogy még bőségesen maradna, akkor az államkassza is részesedjék a kivitel hasznából. T. Nemzetgyűlés ! A gabonakérdést ezzel megoldottnak tekintem és nagyon örülök, bogy az igen t. pénzUgy minister ur, aki gyakorlati ember e téren, szántén ezen az állásponton van. Ez felette megnyugtató ránknézve, mert ez a kérdés a legteljesebb mértékben belekapcsolódik az ő pénzUgyi politikájába is, mivel valutajavulásról addig nem lehet beszélni, amíg nekünk termelésünk es ki vitelünk nincs en. A másik kérdés, amit itt röviden, sajnos, csak röviden érinthetek, a munkáskérdés, amely nemcsak magyarországi kérdés, de világkérdés, amennyiben a mi viszonyaink belekapcsolódnak az európai munkásviszonyokba és a világviszonyokba. Látjuk, hogy a munka és a tőke örök és soha meg nem szüntethető harca világszerte olyannyira kiélesedett, még pedig a tőke hátrányára, hogy már az európai kultúrát létében is veszélyezteti. Csodálatos, t. Nemzetgyűlés, hogy mennyire lekicsinyli az európai tőke azt a keleti veszedelmet, amelyet mi már átéltünk. A munkások (Halljuk ! Halljuk ! johhfelől.) abból az ideológiából indulnak ki és abból a szélső felfogásból, — azok, akik a bolsevizmus felé hajlanak — hogy ha ők mindent elpusztítanak, ami a régi kultúrára és a régi társadalmi berendezkedésre emlékeztet, akkor egy uj világ fog kezdődni. Hát igen, t. Nemzetgyűlés, egy uj világ fog kezdődni : a rabszolgaságnak a világa ; soha nem látott rabszolgaságba fog dőlni a munkásság elsősorban, amelyből csak hosszú évtizedek múlva lehet ismét feltámadás, (Ugy van ! Ugy van ! johhfelől.) Mert minél kevesebb a pénz, minél kevesebb a tőke,