Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-142
A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. különösen a gombamódra elszaporodott »áruosztályokénál. Ez nem okozott volna bajt. Nem szenvedett volna a szegény a gazdaggal, a szerencsétlen a szerencséssel és talán több pénzUgyi eredményt is értünk volna el. Ugyanígy jártam volna el a pénzintézeteknek nem bankszerű Ugyleteivel, birtoktárgyaival szemben. Ott van pl a Hitelbank kaposvári 40.000 holdas birtoka, vugy ott van Budapesten az a ^sok ház, amely takarékok tulajdonában van. Én erre feküdnék rá, ezt rónám meg adóval. Azután ott vannak azok a nyereségek, amelyeket egyes intézetek a kivitel és a behozatal révén érnek el. Az igen t. pénzUgyminister ur, akit én, mint takarékpénztári ember, régóta ismerek és igen sokra becsülök, bizonyára meg tudná fogni azt a rengeteg hasznot, ami a só, cukor, ruha, vas behozatalából, vagy a mi terményeink kiviteléléből egyesekre származik. Azokon az embereken kell bevasalni az állam terheit, akik ilyen üzletek révén óriási vagyonhoz jutottak. Akkor nem történnék meg az, hogy itt máról-holnapra egyes emberek érdemetlenül milliomosok lesznek, mig mások nyomorognak. Magam ismerek egy olyan embert Kaposváron — Bundi László ipartestületi jegyző — aki eladta a maga 30 holdas birtokát csak azért, hogy hadikölcsönt jegyezhessen. Mit ér most az a hadikölcsön, amit a birtoka árából, abból az 50—60.000 K-ból vásárolt? Igaz fajmagyar emberek máról-holnapra koldusok lettek, mi, akiknek az őseik itt éltek, nyomorgunk, ellenben jött-ment emberek máról-holnapra megmilliomosodtak. Ezeket vagyok bátor az igen t. pénzUgyminister ur szíves figyelmébe ajánlani. És még egyet : az egész ország panaszkodik az adókivetés miatt. Én felszólalásomban nem bántottam sem ébredőt, sem semmiféle testületet. Én mindenki iránt tisztelettel vagyok, mert ón nem akarok olyan keresztény lenni, aki nem azt érzi, amit mond. Én, igenis, keresztény vagyok a lelkemben, a szivemben és iparkodom mindenütt csak jót cselekedni. Azért, ha én a Haditerményről, vagy bármi másról megmondom a véleményemet, keresztény dolgot gyakorlok. Nem félek tehát senkivel sem szembeszállani. El kell, hogy mondjam itt, hogy azt beszélik az országban, hogy akik nem egy bizonyos kurzusnak a hivei, azokat különösen Somogyban, elsősorban Kaposváron, sokkal nagyobb mértékben megróják az adójával. Arrafelé 16—20 holdas kisgazdákra nagyobb adót róttak ki, mint 5—600 holdas középbirtokosokra. Hegedüs Loránt pénzUgyminister; A. kaposvári adókivetést külön felhozattam magamnak. Tankovics lános: Tudok róla. Épen mint odavaló ember, nem akartam a város képviselőivel szemben a küldöttséget vezetni. Én tudom, hogy adózni kell, de ilyen visszásságoknak nem szabad az adókivetés körül előfordulniuk. Egy nagyon egyszerű ós igazságos megoldást ajánévi február hó 3-án, csütörtökön. 347 lanék. Alapul venném a háború előtti III. osztályú kereseti adót ós földadót és azt venném a mostani valutáris értékben. Minthogy ma körülbelül 100 K felel meg az akkori 1 K-nak, ezért az adót is igy állapítanám meg. Aki akkor 10 K III. osztályú kereseti adót fizetett, az most fizessen 1000et. Aki 1000-et fizetett, az most fizessen 100.000-et. Nekem kévésem van, de meg vagyok elégedve. Nem r a vagyon boldogít. Én szembenéztem mindenkor mindenkivel ; nekem egy egyszerű kis malmom van, magam szereztem és 1038 korona harmadosztályú kereseti adó van rám kivetve. De nem vagyok a kurzusoknak tagja. Nálunk 360°/ 0 pótadó van. Én tudom, hogy Somogyban ezerholdas földbirtokos nincs, még talán másfélezerholdas sem, akire ekkora adót vetnének ki, pedig én 200 holddal szívesen megcserélnék. Ezek oly szembeszökő igazságtalanságok, melyek az ország érdekében mindenesetre megszívlelésre valók. Kell, hogy ez igy kurzusszerüen ne történjék, mert talán megbosszulhatja magát. Adózni mindenesetre kell. Aki ez elől ki akar bújni, az nem hazafi, az nem magyar ember ; nekünk ki keli fizetnünk az adósságunkat. De viszont legyen az adózás igazságos, legyen méltányos, legyen arányos s ne legyen igazságtalan és méltánytalan. Legyen szabad ezt tisztelettel az igen tisztelt pénzUgyminister ur figyelmébe ajánlanom. Mélyen t v Nemzetgyűlés ! A királykérdésről is szó esett. Én tisztelem a tudományt, de én gyakorlati ember vagyok és amit lelkemben elgondolok, azt ki is merem mondani. (Helyeslés.) Ez olyan kényes kérdés, melyben, ha annak megoldására a Nemzetgyűlés elhatározza magát, iparkodjunk egyetértően magyarok, magyar hazafiak lenni. Ha az ország érdeke azt kívánja — de ezt meg kell tudni állapítani, kérdezze meg mindenki a maga lelkiismeretét, megfelel az is rá — mondom, ha az ország érdeke — mint, hogy az ország mindenekelőtt való — azt kívánja, hogy oldjuk azt meg most, akkor oldjuk meg, ha van rá lehetőség, és oldjuk meg azzal az egyénnel, aki ezt az országot lábra tudja állítani. Hiszen nem akarhat egyetlenegy magyar hazafi sem mást. Ha pedig azt látjuk, hogy a mai európai szituációban a mostani megoldással ártanánk az országnak, akkor ne bántsuk ezt a kérdést, hanem odázzuk el, mert a haza mindenekelőtt való. Hazám, nemzetem érdekében kérek mindenkit, lökje el magától azt a gondolatot, hogy már most hízelegni akarjon a leendő királynak, nehogy árnyékba kerüljön. (Helyeslés és taps a jobboldalon. ) Ne kívánjon senki a nemzet véres testénél bármi formában is, nem tudom én, talán anyagi javakhoz jutni. (Helyeslés.) Nem akarok személyeket megnevezni, de nekem ez a lelkembe van irva és egy barátom előtt, akit nagyon tisz44*
