Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

346 A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921, van! balfelöl.) de nem abban az értelemben, hogy itt mindent megenged. Mert kik lettek a munkásvezérek? Akiknek komájuk volt a dolog. Én nem tehetek róla : becsületes, szorgalmas munkásember, ha még olyan okos is volt, ha több esze volt is, mint az összes munkásvezéreknek, szegyeit volna odaállani magolni olyant, amiről maga is tudta, hogy lehetetlen, hanem a lusták, a tehetetlenek elkezdtek kiabálni és ezekből lettek a munk^svezérek. Törődjék a Nemzetgyűlés a munkásaival és nem fog előállani az, hogy nincs munka, ha a kormány gondoskodik munkaalkalomról. Ismétlem, amit az előbb mondottam, hogy csak annyit ér a pénzünk, amennyi munkát produkálunk. De ha a pénz maga is csak igy emelkedik értékben, akkor minden követ meg kell mozgatni, hogy munkaalkalom legyen és akkor majd a munkást is lehet fizetni. (Ugy van!) Frühwirth Mátyás : Tisztességesen lehet fizetni ! Tankovics János: Igen, ezt el kell ismerni, de erre a munkásvezérek nem mutatnak rá! Vannak esetek, ahol igenis indokolt a fizetés felemelése, de azt ne a mankásvezérek csinálják, úgyhogy 50 százalékban kiegyeznek a gyárral vagy vállalattal, hanem maga a kormány lássa meg a hibát. Vannak egyes takarékpénztárak — magam is takarékpénztári ember vagyok — vannak gyárak, nagy vállalatok, amelyeknél látja az ember, hogy évről-évre hatványozottan szökik fel a tartaléktőke. Talán jobb lenne, ha a kormány azt mondaná: Te vállalat, te részvénytársaság, nem az a fontos, hogy az a te tartaléktőkéd olyan lehetetlenül felszökjön ; hogy a te tartaléktőkéd máról holnapra túlszárnyalja az alaptőkét ; fizesd csak kissé jobban munkásaidat; nem történik itt semmi sérelem, a részvényesek nem fognak más sérelmet szenvedni, mint, hogy — ha ez egyáltalában előfordul — egynegyed százalékkal kevesebb osztalékot kapnak. Ezeket nem veszik észre az igen t. munkásvezérek, mert itt ki szoktak egyezni 50 százalékban és akkor az illető ^előnyben részesül. En mint ennek a nemzetnek egyik — hinni akarom — jó fia, a legnagyobb tisztelettel kérem az igen t. kormányt, törődjék a munkáskérdéssel, de a testvéri ós felebaráti szeretet alapján. (Ugy van ! bal felöl.) az nem csal ; akkor nem fognak nekünk kelleni munkásvezérek, akik itt palotákat szereznek, mig a munkás, ha 10 korona helyett 1000 korona napibére van is, mégis odúkban lakik és éhezik. Egyes városokban, magában Budapesten is — tessék nekem megengedni, hogy elmondjam amit erről mondani akarok és én mindenesetre továbbra is tiszteletben fogom tartani mindenkinek egyéni véleményét — politikai pártokat akarnak erősíteni egyes jóhangzásu jelszavakkai. Ha ez lehetséges, ám jól van. Én azonban szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ez sohasem fog sikerre évi február hó 3-án, csütörtöhön. vezetni. Nem az fog a munkássággal szemben eredményre vezetni, ha azt mondom, hogy ilyen szocialista, vagy olyan szocialista párt van, mert az az egyszerű ember szocializmus alatt nem érti meg a krisztusi szocializmust és ha megértheti is, akárhány esetben mégsem akarja megérteni azok után, amik ma már igazán maszlagmódra — nem tudok neki szebb nevet adni — a munkásság körében el vannak terjedve, hanem az a munkásság el fog helyezkedni és mindig azt a pártot fogja támogatni, amely az ő jogos igényeivel törődik. (Ugy van!) Törődjünk mi csak a munkásUgyekkel, törődjünk azzal, ami annak a munkásnak fáj, nézzük meg, hol lakik, mit eszik, nézzük meg az ő sápadt gyermekeit és nézzük meg, hol dolgozik, kinél dolgozik, micsoda óriási tőke van ott felhalmozva. Ha mi iparkodunk itt a munkásságon segíteni, akkor politikailag a munkásság igen helyesen fog elhelyezkedni. Mert minden erőltetett dolog megboszulja magát. Látszólag szélcsend van ma. De megtörténhetik, — és nagyon örülök, ha rossz jós leszek — hogy ha egyébként nem törődünk azzal a munkással, akkor majd később, amikor azt hisszük, hogy a legjobban megszerveztük, irtózatos elemi erővel a másik oldalra fog átcsapni, ami azután igazán országos bajjá fajulhat. T. Nemzetgyűlés ! Volna egy-két szavam az általam igen nagyrabecsült t. pénzUgy minister úrhoz is. A legnagyobb tisztelettel meghajlom az ő programmja előtt, de egy-két dolgot legyen szabad szives figyelmébe ajánlanom. Az igen t. pénzUgyminister ur programmjában azt mondta, hogy a betétek 20 %-át lefoglalja. Én szerintem nem valami szerencsés gondolat. Amikor a pénzlebélyegzés történt, akkor attól, akinek a pénze nem volt a bankban, 50 °/o-ot vettek el. Sok szegény ember, a mi egyszerű falusi népünk, a nemzet gerince járt ilyenmódon rosszul. Akárhány esetben eladta az a szegény ember az előző napon egy pár lovát, — magam vezettem ebből kifolyólag küldöttséget Korányi volt pénzUgyminister ur elé — és nem volt képes azután a megdrágult jószágot megvásárolni. Betette hát megmaradt pénzét a takarékba, mert attól félt, hogy ha magánál tartja, akkor megint baj lesz. Most ebből is elvesznek 20 %-ot. Marad tehát annak a szegény embernek mindössze 30 °/o a pénzéből. Ez olyanformán fest, mint amikor az ember a fának az életgyökerét vágja el. De ugyanígy helytelenítem, hogy a takarékok részvényeit 15%-kal meg akarja adóztatni. En máskép cselekedtem volna. Visszamentem volna az 1913-as mérlegekhez és megállapítottam volna, mennyire szaporodott fel azóta a tartaléktőke, — beleértve a titkosat is. (Felkiáltások a jobboldalon : Azt nem lehet !) A pénzUgyminister ur értette volna a módját, hogyan kell azt megkeresni. Ebből a többletből elvettem volna 5.0%-ot, vagy fia kell, 75°/o-ot,