Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

336 A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. rák hatóságok intézkedései folytán veszélyeztetve van ? « 2. »Övást emelt-e a magyar kormány az osztrák hatóságok eljárása ellen egyfelől az osztrák kormánynál, másfelől az entente-kormányoknál, hogy a magyar jogigények elismerését, a magyar államot illető vagyontárgyak állagát, azok kezelésére a magyar kormány befolyását és különösen az osztrák kezelés alatt álló magyar államvagyonnak a magyar állam részére való kiszolgáltatását biztosi tsa? (Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan válaszolni. G. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzetgyűlés S Nagyk öszönettel tartozom az interpelláló képviselő urnák, hogy azt a kérdést szóba hozta. Én azt, amit ő mondott, a magam részéről is aláírom és evvel, azt hiszem, válaszoltam is már arra az első kérdésé"e, hogy »Van-e tudomásom arról, hogy az osztrák hatóságoknak az Ausztria és Magyarország közös tulajdonát képező, úgyszintén az Ausztriában őrzött magyar államvagyonra vonatkozó álláspontjáról és arról, hogy e vagyontárgyaknak állaga és azokra vonatkozó igényük az osztrák hatóságok intézkedései folytán veszélyeztetve van.« Ausztria ezen tárgyak tekintetében is jobb helyzetben van. Először is abban a tekintetben, hogy ezek a tárgyak Bécsben vannak, amire nézve van egy térkép, amelyet nem tudok körülmutatni, de ide leteszek és méltóztassék betekinteni, egy igen tanulságos térkép, amely megmutatja a közös vagyonnak eloszlását Ausztriában, Magyarországon és a különböző tartományokban, amelyből nag)^on sok mindenféle és még katonai szempontból is, a régi katonai közigazgatás szempontjából is nem érdektelen következtetéseket lehet levonni, amelyek részleteibe azonban, méltóztassanak megengedni, ohgy az előrehaladott idő folytán ne menjek bele. A másik szempont, amelyben előnyben voltak az osztrákok felettünk, az, hogy nálunk sokkal zavarosabb állapotok voltak : keresztülmencünk egy forradalmon, a vörös uralmon, a román megszálláson, amelyek mindhárma alkalmat adott arra, hogy Ausztria azt tett, amit akart, mert a mi kezünk meg volt kötve azáltal, hogy sokszor nem is volt, ki foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Amint az alkotmányos élet a vörös uralom bukása után helyreállt, ezen kérdésekkel azonnal foglalkozni kezdtünk és az a békeelőkészitő iroda, amely vezetésem alatt állott, ezeket a kérdéseket is természetesen gondjaiba vette. Ezek referense Kállay Tibor államtitkár ur, jelenleg a felszámoló hivatal elnöke volt. Maga az interpelláló képviselő ur emiitette, hogy a magyar békedelegáció ezekre nézve hosszas, nagy alapossággal készült elaboratumokkal járult a békekonferencia elé, amelyekben Magyarország jogigényeit megállapította, bemutatta és azok elismerését kivánta. (Helyeslés.) Ezekre vonatkozólag a békeszerződés 191. évi december hó 22-én, szerdán. §-ában egy bizonyos rendelkezés van, amely homályos vagy legalább is nem egészen világos. Ez a béke, illetve ez a pont, mint a béke majdnem minden pontja, azonos az osztrák békeszerződésben lévő ponttal és ezt a pontot az osztrákok másképen magyarázták, mint mi. Ebben a pontban egy olyanféle rendelkezés van, hogy az utódállamok között és Ausztria között, viszont Magyarországra nézve Magyarország között és azon államok között, amelyek Magyarország testéből darabokban részesültek, az állami közvagyonnak és jelesül a műkincseknek és egyéb ilyen természetű vagyonoknak felosztása a territoriális principium alapján fog történni. Mi akkor kérdést intéztünk arra nézve, hogy hogyan vonatkozik ez az Ausztria és Magyarország közt felosztandó és közös vagyontárgyakra, ezek között a műkincsekre, a hadi kincstár különböző tulajdonaira és az uralkodóház vagyonára. Erre nézve az úgynevezett válasziratban, a reponseban, amely nekünk a békeszerződés végleges szövegével átadatott, azt a választ kaptuk, hogy ezek vonatkoznak Ausztriára és a tőle elszakitott részekre, Magyarországra és a Magyarországból lekapcsolt részekre, nem vonatkoznak azonban az Ausztria és Magyarország közötti részekre. Megpróbálom lehetőleg szószerinti fordításban visszaadni a szöveget : »azonban nem vonatkoznak semmiképen sem az osztatlan javakra, amelyek a régi osztrák-magyar monarchia tulajdonában voltak és amelyek az uj Ausztria vagy az uj Magyarországnak, ugy amint azoknak határait a békeszerződések megállapítják, feküsznek, sem pedig a koronának a javaira és az AusztriaMagyarország régi uralkodóházának javaira sem, amelyek ezen két területen, tehát az Ausztria és az uj Magyarország területén feküsznek. Ezekre nézve mindkét államnak a jogait ezek egymás között kell, hogy barátságos megegyezésben megállapitsák.« Tehát ebben el van ismerve az a feltétlen jog, hogy ez egy közös vagyon, amelynek felosztása reánk kettőnkre tartozik, mindenesetre azon jogszabályok és azon tulajdonjog alapján, amelyet a két fél erre nézve szerzett, szerzett a közös tulajdonjogra is. Rassay Károly : Tőlünk csak elvittek. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ugy értem, hogy vannak közösen szerzett dolgok, pl. a civillistából vett tárgyak, azután a katonaiak, amelyek szintén közösen vett vagyontárgyak. Minden egyes vagyontárgyban benne van a vagyonközösség. Továbbá vannak olyan tárgyak, amelyek például muzeumokban vannak, de osztrák provenienciájuak, és viszont ugyanott lévő, de magyar provenienciáju dolgok. így értem ezt a közösséget. (Helyeslés.) Mindazt, amit az inter pslláló képviselő ur elmondott, még a vagyontárgyaknak egész hosszú listájával megtoldhatnám, én azonban egypár momentumra akarok rámutatni, amelyek azt igazolják, hogy az osztrákok az alatt az idő alatt, amelyben mi legnagyobbrészt nem is voltunk tel-