Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

À Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. jesen szabad mozgásra képesek, nagyon sok mindent felhasználtak, részben el is adtak, részben tisztán osztrák céloknak átengedtek. Be van egy harmadik körülmény is : az, hogy nagyon sokmindent a gyűjteményekben, stb. nem hagytak meg régi formájában vagy összeállításában vagy a régi helyén, úgyhogy sok mindent nem lehet ugy megtalálni, mint régen volt. Hiszen ezek lehetnek adminisztrativ intézkedések is, amelyek szükségessé váltak, de mindenképen neheziteni fogják a dolgok későbbi rendezését és tisztázását. így pl. egyes vagyontárgyak és vagyonállagok, amelyeket átengedtünk^ tisztán osztrák részre használtattak fel. A Militär-Medikamenten Direktionnak tehái, a gyógy ízerigazga tágnak körülbelül 35 millió koronát kitevő állaga, amelynek mindenesetre a mai gyógyszerszükségben a pénz értékén sokkal túlmenő fontossága van. Az összes katonai pénztárakat, a művégtag-műhelyeket, amely több volt Ausztriában, mint minálunk, továbbá különböző más katonai cvosi intézményeket, amelyekről én mint volt Hadigondozó elnök igen sokat mesélhetnék, hogy mennyivel jobban építették meg pl. az osztrák kórházakat közös költségen és menynyit kellett nekem már a háború negyedik évében kínlódnom az itt sokkal gyengébben és rosszabbul megépített barakokkah De hiszen erről a t. Ház tagjai úgyis tudnak Azután átvették az összes valuta készletet, amely az összeomláskor a közös katonai kincstár kezében volt. A régi külföldön fekvő hadi vagyon felett, mint kizárólagos vagyon felett rendelkeztek. Például a közös hadikincstárnak 242 vagon svédországi papirkészlete /olt. Hosszadalmas volna mindezekre rátérni. Közös vasúti anyagok is voltak. És hogy ezt ií megemlítsem — azt hiszem, a t. Ház bizonyos mértékben érteni fogja, hogy külön kiemelem, mert közel fekszik hozzám —igy járt a katonai földrajzi intézet egész anyaga is, és pedig nemcsak papirtérképanyaga, amelyet részben mint ócska papirt adtak el. Kár volt eladni ezt a papirt, mert olyant úgysem kaphatunk és ma már a régi térképek hátlapjára is nyomunk térképeket. Ez a papíranyag igen alkalmasan lett volna felhasználható. Ott vannak például az általános térképek és a részlettérképek lemezei, melyeknek értéke ránknézve jóval nagyobb, mint az illető tárgyaknak vételi értéke ; a General- és Speeialkarte-knak összes rézlemezei, melyek ránknézve megbecsülhetetlen anyagot alkotnak, mert ha azok nem kerülhetnek magyar tulajdonba, akkor Magyarországról csak huszonöt év múlva tudunk újra alapos térképet rajzolni, t. i. ennyi idő kellene arra, hogy teljesen uj felvételt készítsünk és uj kő- vagy rézlemezeket készíttessünk. Méltóztatnak látni, hogy milyen mértékig mennek ezek a dolgok. Miután erre nagyjából rámutattam, méltóztassanak megengedni, hogy az interpellációnak második részére térjek át, arra, hogy tettünk-e lépéseket az ententenál és Ausztriánál ebben a tárgyban. NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ, 1920—l§2í

a — VIT. KÖTET* évi december hó 22-én, szerdán. 337 Az első lépést, a magyar békedelegáció tette, s annak bizonyos eredménye volt is. Ezt a választ és magyarázatot is kaptuk, amely ránk nézve mindenesetre értékes volt. Az entetehoz is fordultunk különböző alkalmakkor, de azt a választ kaptuk, hogy : majd ratifikáció után. Ez a momentum most bekövetkezett. Ausztriával szemben mindenkor hangsúlyoztuk és számos átiratban kifejtettük álláspontunkat. Nem tudom, hogy valamennyit fel fogom-e olvasni, de dátumokat felsorolhatok: 1919 december 19-én, azután ugyancsak 1919 december 19-én; azután az osztrák ratifikációval kapcsolatban 1919 december 15-én; azután abból az alkalomból, hogy a bécsi Hofaerarnak több tárgyát el akarták adni, 1920 július 13-án, Azután a bécsi archívumokra vonatkozólag 1920 október 7-én és már megelőzőleg július 15-én; azután a Zentral-Wirtschafts-Depot-ra vonatkozólag 1918 július 25-én ; a katonai földrajzi intézetre vonatkozólag 1920 augusztus 12-én és már megelőzőleg júliusban is; továbbá a Bécsben lévő istállóépületekre nézve, amelyeket egészen más célokra adtak át és használtak fel és a lóanyag kérdése tekintetében 1920. október 8-án. A mi követünk állandóan jegyzékeket adott át az osztrákoknak, valahányszor láttuk, hogy a mi érdekeinkkel ellentétes dolog történik vagy valami ellentétes terv merül fel. A legutóbbi napokban, a mi ratifikációnk után egy hosszas és részletes jegyzéket adtunk át Ausztriának, amelyben ismét rámutattunk mindezekre az előző jegyzékeinkre és azokra hivatkoztunk. Ebben a jegyzékben a leghatározottabban leszögeztük azt az álláspontunkat, hogy ez a dolog rendezendő. A békével kapott válasziratban is le van szögezve az, hogy ez a kérdés egy köztünk való megállapodással rendezendő, tehát elismertetett az a jogi álláspotunk is, hogy itt közös vagyonról van szó, amelyet egymásközött kell felosztani és amelyre nézve nem alkalmazható az a princípium, amely Ausztriától elszakított részekre mint territoriális princípium, tisztán az osztrák állam vagy ónokra nézve állapíttatott meg. De leszögeztük ebben a jegyzékben és itt is le kell szögeznünk azt, hogy egyáltalán nem olyan jogról van itt szó, amelyet a békeszerződés állapitana meg a részünkre, hanem igenis régi jogokról, amelyeket a békeszerződés hallgatólagosan elismer akkor, amikor azt mondja, hogy ez a kérdés közöttünk rendezendő el. Ezek régi jogok, ugyanazok a régi jogok, amelyeket az előbb emiitettem, amelyek részben közös szerzésen alapulnak, részben ezeknek a tárgyaknak magyar provenienciáján és amely szerzett jogainkat mi minden körülmények között fentartjuk és követeljük ezeknek a jogoknak Ausztria által való elismerését, követeljük azt, hogy Ausztria ne tegyen semmiféle olyan lépést, amely ezeknek a jogainknak gyakorlásában és gyümölcseiben a tulajdonunknak visszanyerésében bennünket valamiképen megakadá43