Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

À Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. tár, a volt osztják belügyministerium levéltára, az. udvari katonai levéltárnak 1820-tól 1848-ig terjedő része, a volt pénzUgyministeriumi levéltárban és azonfelül az 1849—67-ig terjedő időből való iratok, a különböző osztrák ministeriumokban, amelyek mind elengedhetetlenül szükségesek Magyarország történelmének megértéséhez és amelyek nemcsak a magyar jogi felfogás szerint kell hogy a magyar állam tulajdonába menjenek át, hanem maga a békeszerződés is az osztrákok által figyelmen kivül hagyott 177. cikkében szintén ilyen magyarázatot "kaphat csak. Ez a 177. cikk azt mondja (olvassa) : »Magyarország visszaszolgáltat] érdekelt szövetséges vagy társult kormányok mindegyikének, az őt megillető részben, a közintézményeinek birtokában lévő mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat és történeti feljegyzéseket, amelyek közvetlen összefüggésben állanak az átengedett területek történetével és amelyeket ezekről a területekről 1868. évi január hó 1. napja óta szállítottak el. Ez az utóbbi határidő Olaszország tekintetében a királyság kikiáltásának időpontjától (1861) kezdődik. Ami azokat a művészeti, régészeti, tudományos vagy történeti jelentőségű tárgyakat vagy okiratokat illeti, amelyek előbb az osztrák-magyar monarchia kormányának vagy a koronának gyűjteményeihez tartoztak, ezek tekintetében, a menynyiben azokra vonatkozólag a jelen szerződés egyéb rendelkezései intézkedést nem tartalmaznak, az érdekelt államokkal, amennyiben ezek erre Magyarországot felhívják, barátságos megállapodást kell kötni, amelynek értelmében a fenti gyűjteményeknek mindazokat a részeit és mindazokat a fent megjelölt tárgyakat vagy okiratokat, amelyek az emiitett államok szellemi tulajdonát alkotják, viszonosság alapján a származási hely országának vissza lehessen adni. Magyarországnak joga lesz Ausztriát felhívni arra, hogy vele az előbbiekhez hasonló módozatok mellett a szükséges megállapodásokat megkössék abból a célból, hogy Magyarországba visszahozzák a fentemiitett gyűjteményeket, okiratokat és tárgyakat, amelyekre a fenti b) pont biztosítékai alkalmazást fognak nyerni.« De bármit mondana is ki a trianoni vagy saintgermaini béke, Magyarország arról a jogáról, hogy az Ausztria területén található és részben a monarchia közös tulajdonát képező, részben pedig tisztán magyar eredetű tárgyakról le nem mondhat, sohasem mond le s a magyar államnak ezt az álláspontját Ausztriával szemben minden körülmények között érvényre keli juttatni. (Helyeslés. Taps jóbbfelől.) Érvényre kellene "juttatni akkor is, ha az osztrák közviszonyok azt mutatnák, hogy ezeket az értéktárgyakat, amelyek történelmi, tudományos, művészeti, de gazdasági szempontból is megbecsülhetetlen értéket képviselnek, értéküknek megfelelően meg fogják őrizni. De Ausztriában az ottani szocialista irányzatok miatt tartani kell attól, hogy ezeket az értékes tárgyakat, mint évi december hó 22-én, szerdán. 335 néhány tényre már rámutattam,szétforgácsolják ... Dömötör Mihály : Napról-napra ezt csinálják. Bernolák Nándor: . . . apró-cseprő osztrák szükségletek kielégítésére fordítják, sőt talán politikai tendenciával is szétszórni igyekeznek, hogy abból a magyar állam történelmi fényes múltjának dokunienutmai eltűnjenek és azokból ne legyen rekonstruálható Magyarország régi történelmi nagysága. Nekünk azzal a tendenciával szemben, amely igy Ausztriában megnyilatkozik és immár konkludens tényekben is kifejezést nyert, a leghatározottabban érvényesítenünk kell Magyarország jogait. Nekünk biztositani kell a jogot arra, hogy a magyar államnak meglegyen a biztositéka, hogy ezek a vagyontárgyak el nem kallódnak. Biztositani kell ezeknek az ellenőrzésére és kezelésére továbbra is a magyar kormányzat legális befolyását, biztositani kell azt, hogy ezek a tárgyak mielőbb felosztásra kerüljenek, s az, ami közös tulajdon volt, megfelelő részében, ami pedig jog szerint magyar tulajdon, az a maga teljességében minél előbb a magyar állam területére, a magyar állam valóságos birtokába jusson. (Helyeslés.) Rassay Károly: Svájcba nem vitték ki ezek közül semmit ? Bernolák Nándor : Én tudom, hogy a magyar kormányzat a legnagyobb lelkiismeretességgel, a legnagyobb szakértelemmel, a legnagyobb hazaszeretettel tárta fel ezeket a tényeket a békedelegáció utján az entente-hatalmak előtt, de mi ezzel nem érhetjük be, Nekünk keresnünk kell a garanciákat, hogy a már megindult szétbontási folyamat megakasztassék és hogy Ausztriában és az ententehatalmaknál egyfelől a magyar állam megfelelő jogigénye, másfelől az emiitett vagyontárgyak állaga teljes mértékben biztosítva legyen. (Helyeslés.) Itt kell felhívnom a t, ministerelnök ur figyelmét arra is, amit beszédem elején emiitettem, hogy mi sok tudományos intézet fentartásához jelentékenyen hozzájárulunk. Magyar alapokból tartják fenn a Tereziánumot. Közre kell hatnunk, hogy ezek az alapok nemcsak a magyar állam ellenőrzése, hanem irinyitása mellett is, itt a magys r állam területén használtassanak fel megfelelő intézetekre, mert ma nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy idegen államok institúcióit tápláljuk akkor, amikor azon államok részéről nem találunk megfelelő barátságot és olyan megértést, amilyenre a mai történelmi időkben szükségünk volna. (1 gaz ! Ugy van I) Nem akarom a t. Nemzetgyűlést hosszasan lekötni evvel a tárggyal, miért is bátor leszek interpellációmat, amelyet a ministerelnök úrhoz intézek, felolvasni. (Olvassa) : L »Van-e tudomása a t. ministerelnök urnák az osztrák hatóságoknak az Ausztria és Magyarország közös tulajdonát képező, úgyszintén az Ausztriában őrzött a magyar államvagyonra vonatkozó állápsontjárói és arról, hogy e vagyontárgyak állaga és azokra vonatkozó igényünk az oszt.