Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-141
322 A Nemzetgyűlés 141. illése 1920, hozzájárulni, bogy ez a kálvinista Róma a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának három képviselőjét küldötte be a Nemzetgyűlésbe, akik velem együtt a legteljesebb harmóniában, a legteljesebb közösségben vivták meg annak idején a választási küzdelmet. Gaal Gaszton : Nem, az a kérdés, igaz-e a jegyzőkönyv ? Az a kérdés í (Ugy van ! jobbfelöl.) Bernolák Nándor : Méltóztassék most elgondolni, milyen lehetett ott a felekezeti állapot, hogy ez a város, amelyben a túlnyomó többség kálvinista, amelyben a szellemi erő, amelyben a vagyoni erő kálvinista kézben van, például engem küldött be a Nemzetgyűlésbe, akiről nagyon jól tudták, hogy exponáltán katholikus ember vagyok. A felekezeti béke ott teljes volt. Egy csoportnak azonban fájt az, t. Nemzetgyűlés, hogy abban a választási harcban kivül esett, még pedig kivül esett azért, mert Debrecen város egész közönsége megunta az ottani szabadkőműves uralmat és azokat az urakat nemcsak a mi pártunk nem látta szívesen, de nem látta szívesen a gazdapárt sem, amelynek az ottani exponense: Szomjas Gusztáv, Hajdú vármegye főispánja, világosan kifejezte, hogy nem kívánja a szabadkőműves vezetés folytatását és nem kívánja a pártban azoknak az uraknak részvételét. Ezt csak azért voltam bátor megjegyezni, mert arra hivatkozott Orbók Attila t. képviselőtársam, hogy klikkek ott feldúlták a közbékét. Hát igen, az a csoport, amely Debrecen közhatalmát régebben a kezében tartotta, az, a hatalmi pozícióból kiesve, sietett önmagát megmenteni, ugy, hogy a felekezeti kérdést nagyon tudatosan beledobta a közvéleménybe, hogy milyen módon, bátor leszek arra rámutatni. Azok között, akiknek a nevét igazán nem szívesen emiitettem volna fel — és méltóztatott jól látni, hogy hónapokon keresztül nem is emiitettem azokat, akiknek a nevét a képviselő ur itt felemiitette — szerepel Balthazar Dezső püspök is. Balthazar Dezsőnek diszes állása — hogy ő a tiszántúli egyházkerület püspöke — kötelességévé tette mindenkinek, de különösen a katholikus embereknek, hogy ővele kapcsolatosan mindig tisztelettel nyilatkozzanak. De akkor, amikor a református világ nagyon illetékes tényezői állást foglalnak, amikor, méltóztassanak emlékezni, a zsinatból egy Bernáth István, egy Balogh Jenő kilépett azért, mert Balthazar Dezső nem járult hozzá az igazoltatások elrendeléséhez... Usetty Ferenc: Ezek tények! Bernolák Nándor : .... akkor, amikor például a belügyminister rendelete ellenére az Országos Református Lelkészegyesületben, bárha kérték a tagok igazoltatását, azt az elnökség meggátolta azzal, hogy az igazi igazoltatás majd a mai rezsim lehanyatlása után jön, (Mozgás a jobbóldalon.) amikor felelősségre fogévi december hó 22-én, szerdán. ják vonni az ujabb dolgokért az embereket, akkor azt, hogy bizonyos dolgok nyilvánosságra kerültek, azt ón meg tudom érteni. így nyilvánosságra került — ami különben nem ujság, mert a lapok ezt annak idején részletesen tárgyalták — hogy mikor a kommunista éra idején hatvanunkat összefogdostak, engem magamat is két hónapon keresztül tartottak börtönben és megkínáltak a szabadonbocsátással ugy,... (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : A jegyzőkönyvről beszéljen, ez nem tartozik ide!) Tessék? Ez ide tartozik, mindjárt meglátják az urak. Mondom, megkínáltak, hogy vegyek részt a hatalmukban s akkor nem kell börtönben lennem és akkor történt, hogy Balthazar Dezsőt is elfogták és Balthazar Dezső nem olyan jegyzőkönyvet adott, amilyent a t. képviselő ur felolvasott, hanem elmondotta abban azt, hogy én voltam az, aki a trón legszilárdabb támaszát, a katholikus klérus erejét megdöntöttem azzal, hogy bevetettem, a szekularizáció gondolatát a közvéleménybe. En voltam az, — mondja továbbá a jegyzőkönyvben — aki a szociáldemokrata eszméket elterjesztettem itt az én papságom körében. A szavakra pontosan,nem emlékszem, de a lényeg ez. Azt mondta : En ezt az uj világ hajnalhasadását a legnagyobb örömmel üdvözlöm, nekem semmi kifogásom sincs az ellen, hogy kommunizmus legyen. Ez volt a tenor, amelyen Balhazár Dezső beszélt... Elnök : A képviselő ur, mint Debrecen képviselője, engedélyt kapott a Háztól arra, hogy megtámadott debreceni tisztviselőket megvédjen és megengedte a Ház, hogy ezzel kapcsolatosan a debreceni állapotokra kitérjen. De ez az engedély semmi esetre sem szolgálhat alapul arra, hogy a képviselő ur most másokat támadjon. (Ugy van! jobbfelöl.) Bernolák Nándor: Nem támadok; hanem azért, hogy a t. Nemzetgyűlés méltóztassék megérteni a Hubert elleni akciót, azért mondom el ezeket. Usetty Ferenc : Másképen nem lehet megérteni. Bernolák Nándor : Most az történt, hogy bevonult Debrecenbe az oláh hadsereg és Nagykárolyba jött a román király. A városnak akkor az oláhok által megbízott főispánja Magoss György volt, akinek a terhére róják azt is, hogy több kommunistát ok- nélkül kiszabadított. Hogy joggal vagy jog nélkül teszik-e ezt, azt nem kutatom. Akkor felhívta állítólag román parancsra a város vezetőit, hogy menjenek a román király elé tisztelegni. Nos, ez meg is történt s- abban a tisztelgésben résztvóve, ugyancsak Balthazar Rezső áldást mondott a román királyra ós hadseregére. (Mozgás.) En semmiféle konklúziót sem kívánok levonni ebből a tényből, de itt van ez a tény. A nemzeti hadsereg bevonulása után természetes, hogy bizonyos urakat nem szívesen láttak a magyar közéletben s igy Balthazar Dezső is,
