Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-129

,A Nemzetgyűlés 129, ülése 1920. holttesttel politikai babérokat és tőkét akarok gyűjteni magamnak . . . ' (Zaj.) Rupert Rezső: Hallatlan ! Huszár Károlyról ilyet állítani ! Huszár Károly '• .. - és akkor, amikor ezekről a szerencsétlen áldozatokról van szó, belekiál­totta az én nevemet, mintha az Ehmunn-telepen történt katonai hiba, vagy bármiféle — nem akarom másképen minősíteni — az Ehmamï­telepen történt dolgok az én személyemmel bármiféle összefüggésben volnának, ez csak egy megkótyagosodptt butaságnak vagy aljas becsület­rablásnak eszköze lehet (Igazi Ugy van! a, jobboldalon. Elénk taps jobbfelöl. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez ellen nyiltan tiltakozom, és ha a képviselő urnák még nem nőtt be a fejelágya... (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Fangler Béla." így nem lehet beszélni ! Mi ez, kocsma, vagy micsoda? (Folytonos zaj, einölt csenget.) Dánér Béla : Tiltakozom ez ellen ! Elnök : A képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasitom. Huszár Károly: Akkor nem tetszett tilta­kozni, amikor a gyilkossággal összefüggésbe hozott. Aki engem ismer, az tudja, hogy ha hiba történt, én leszek a legelső, aki annak a hibának épen olyan szigorú megtorlását fogom követelni, mint bárki más. De amikor az egész Ehmann-telepi dologhoz nekem semmi közöm sincs, akkor aljas becsületrablás az én tisztes­séges nevemet ebbe a dologba belekeverni. (Ugy van ! lelkes taps a jobboldalon. Nagy zaj a bal­és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Zákány képviselő ur személyes kér­désben kért szót Dánér Béla (szólásra jelentkezik). Elnök: Zákány képviselő ur előbb jelentkezett. Zákány Gyula : Tessék csak felszólalni ; én egészen más kérdésben akarok beszélni. (Foly­tonos zaj a szélsöbaloldalon.) Dinich Vidor : így nem lehet beszélni a kar­zatnak. Cirkuszt csinálni, sértegetni Î (Zaj, elnök csenget.) Elnök : Akkor Dánér képviselő urat il­leti a szó. Dánér Béla : T. Nemzetgyűlés ! Azokra a sértegetésekre, amelyeket Huszár Károly kép­viselőtársam jónak látott használni, a Nemzet­gyűlés iránt érzett tiszteletből, itt a Házban nem kívánok válaszolni. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Amit én ezzel a nyilatkozatommal és közbe­szólásommal jelezni akartam, az az volt, hogy máskor, mielőtt egyes szomorú, sajnálatos ese­ményeket szóváteszünk, gondoljuk meg, hogy mi lesz annak a következménye. Dinich Vidor: Öt ártatlan halott! Huszár Károly: Mi közöm nekem hozzá! (Zaj.) Dánér Béla : Amikor ezt az eseményt itt szóvátették és láttam azt a felzúdulást, azt a vihart, amelyet egy ilyen sajnálatos körülmény NEMZETGYŰLÉSI ' N-APLÖ. 1920—-1921, — VIL KCTET évi novembe? hó 15-én, hétfőn. 25 kiváltott a Házból, reám azt a benyomást tette és ugyanezt mondtam akkor is, hogy ennek további áldozatai lesznek. Csodálatos dolog, hogy én a magam fajszeretetével megéreztem azt, hogy itt igenis megint egy csomó magyar ember fog rámenni arra, hogy egy ilyen szo­morú eseményt könnyelműen, a következmé­nyek meg nem fontolásával tették szóvá. Ezt mondtam akkor, ezt mondom ma is, nem tudom másképen látni a dolgokat. Az Ehmann­telepi elhamarkodott eset közvetlen kapcsolat­ban van Huszár Károly elhamarkodott, mes nem gondolt, túlzott felszólalásával. A sérté­sekre — még egyszer ismétlem — a Ház iránt érzett tiszteletből itt a Házban nem reflektá­lok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Huszár Károly: Szabad még egyszer sze­mélyes kérdésben szót kérnem ? Elnök : A sző a képviselő f urat megilleti ! Huszár Károly : T. Ház ! En a becsületem­ben mélyen megsértve éreztem magam akkor, amikor az Ehmann-telepi dolgokkal és azokkal a halálesetekkel kapcsolatba hoztak. Ha elra­gadott a szenvedély, (Felkiáltások a szélsöbal­oldalon : Nagyon is elragadta !) bocsánatot ké­rek a t. Háztól, és ha használtam olyan kife­jezést, amely a Ház méltóságával nem fér össze, méltóztassék ezt-megbocsátani. Es ha a kép­viselő úrral szemben is használtam olyan szót, amely túlmegy azon a kritikán, amellyel joggal élhettem, akkor, amikor most immár harmad­szor megismételte a dolgot, a sértő kifejezésért, amelyhez sem itt sem kint jogom nincs, bo­csánatot kérek. De ismételten kijelentem : ha a képviselő ur újból azt mondja, hogy okozati összefüggés van az én beszédem között, amely­ben semmi mást nem kértem, csak azt, amihez az államhatalom funkcionáriusainak a törvény szent nevében joguk van és ami felett nekem mint képviselőnek kötelességem őrködni, és a között a gyilkosság között : akkor újból meg kell állapitanom, hogy ez az alátolása az igaz­ságnak egy hamissággal nem egyéb, mint be­csületrablás. (Ugy van ! a balközépen.) T. Ház ! Ilyen időkben, amikor ennyire forró a hangulat künn, tartózkodni kellene attól... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A túlzásoktól !) A túlzásoktól ! És épen a kép­viselő urnák kellene attól tartózkodnia, aki a katonaság túlzását kifogásolja és a képviselő ur nagyon jól kell hogy tudja, hogy nekem fekszik annyira a szivemen annak a négy vagy öt menekültnek (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Tiz!) a sorsa, mint a képviselő urnák és a képviselő ur mégis azt csinálta most, amivel vádolt engem ; a képviselő ur ezt a négy halál­esetet fel akarja használni arra, hogy most abból a szerencsétlen incidensből kifolyólag felejtsük el mindazt, ami ezen az incidensen kivül történt. (Ugy van! Ugy van! a bal­l-n? épen és jobb felöl.) Hát, t. Ház, ez egy külön eset és ezért a 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom