Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-129
26 A Nemzetgyűlés 129. ülése 1920. évi november hó 15-én, hétfőn. honvédelmi minister urnák és az ő alá rendelt katonai közegeinek felelni kell. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azonban ne méltóztassanak ez eset folytán mindarra a többire, ami szükséges, hogy megtörténjék az országban, — értem a Babarczy-különitmény dolgát, értem a Britannia dolgát, — a szomorú esetnek a takaróját most rátenni és azt mondani, hogy ez azért történt. Itt disztingválni kell, és ón tiltakozom az ellen, hogy akár Magyarország közvéleménye, akár a külföld közvéleménye megtévesztessék, mert amit a kormány csinál, az nemcsak az ellen az egy barak ellen való fellépés volt, hanem sötét és titkos erők elleni fellépés ebben az országban. (Ugy van ! jobbfelől.) Es én tovább megyek egy lépéssel : igenis állitom újból, hogy ha a kormány ezt a rendcsinálást el nem kezdte volna, mi e pillanatban a Nemzetgyűlésben nem ülünk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. Nagy zaj.) A másik dolog az, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének, az összességnek, tudomása nem volt róla : erre vonatkozólag én sem akarok általánositani. De volt az egyesületnek egy vezető tagja, aki országgyűlési képviselő fülehallatára azt mondotta, hogy a magyar parlament csupa csirkefogókból áll, csak tiz tisztességes ember van köztük, és fel kell akasztani a képviselőket, úgyis az lesz a vége ; ez Herkély Tibor volt. (Nagy zaj.) Hornyánszky Zoltán : Az egész egyesületet nem lehet egy emberért felelősségre vonni! Weiss Konrád; Az egész egyesület nevében csak Szmrecsányi György, az elnök, beszélhet! (Folytonos zaj.) Huszár Károly : Én ez által az Ébredő Magyarok összességét egyáltalán nem akarom érinteni. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem is lehet!) Ha valakinek szent ebben az országban a keresztény érdek és a nemzet nyugalma, akkor én előttem az. (Ugy van! Ügy van! a balközépen.) De méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem a liberális elemeknek való kedvezés, nem a destrukció erői újból való kibontakozásának elnézése, hanem a legszentebb állami érdekek eltökélt védelme volt az én beszédem intenciója ós amikor én beszéltein, akkor én jobban meggondoltam a szavaimat, mint a képviselő ur a múltkori és a mai közbeszólásait. Amit én szoktam csinálni, azt meggondolom. És ha ma ennyit elmondottam, még többet is kell mondanom legközelebb. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) De amit ma elmondtam, nem elhirtelenkedve mondtam. Tudom, hogy sötét embereknek és sötét titkos társaságoknak egész hatalmi szervezetét fogom magammal szemben találni, de kötelességemet fogom teljesíteni, ha bele is pusztulok. {Zaj). Mert én nem ijedtem meg a múltkor sem, amikor végig rágalmaztak az országban, midőn a kormány kiküldött Amerikába. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem tartozik ide ! Folytonos zaj.) Bartos János : A régi keresztény embereket le akarják az ujak koptatni ! (Zaj.) Hornyánszky Zoltán : Vagyok olyan keresztény, mint akármelyikük ! (Zaj.) Dinich Vidor: Vagyunk olyan keresztények l Nem voltunk cukorpanamisták ! (Folytonos zaj.) Szabó József (budapesti) : Csuhások voltunk mi a maguk szemében i Dinich Vidor : Kétségbevonják a másik kereszténységét ! Cirkuszt csinálnak ! (Folyton tartó zaj.) Huszár Károly : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) En ráismerek erre a metódusra. Mikor a kormány kiküldött, hogy Magyarország érdekében elmenjek és én künn a nagy világ előtt, különböző országokban, száz és száz helyen, egyedül, magamrahagyottan harcoltam a keresztény Magyarországért és tartottam a hátamat mindazért, amiket akaratom ellenére, tiltakozásom ellenére csináltak ebben az országban és e fellépésemnek majdnem áldozatul estem én, aki kezdettől fogva mindent elleneztem és mindent próbáltam megakadályozni s mikor távol voltam és azt hitték, hogy védekezni nem tudok, akkor a gyűléseiken előjöttek, és engem — aki ma szegényebb vagyok, mint bármikor, aki tisztességes polgári munkámmal tartottam fenn magamat és családomat — gyűléseiken egy szervezett társaság, egy bizottmány végigrágalmazott az egész országban, mert útjukban voltam. Miért voltam útjukban ? Mert én a kereszténységet a valódi tisztaságában hirdettem, (Zajos helyeslés és ta r ps jobbfelől.) és nem akartam egy olyan keresztény Magyarországot, amely bűnnel fertőzi be magát, hanem azt akartam, hogy csinálj ank egy tiszta sort az egész vonalon. (Ugy •van ! Ugy van ! jobbfelől.) Én a szabadkőművesek, szociáldemokraták és demokraták ellen nem most ébredtem fel, én nem is aludtam el és mig a koporsómat le nem zárják, fogok e célért dolgozni. De nem engedem, hogy azt a kereszténységet, amelyet ugy szeretek, hogy érette az életem is mindig készen áll, bűnökkel, butasággal, igazsággal beszenyezzék olyan emberek, akik fogalommal sem birnak annak jelentőségéről. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Fan gler Béla : Hát ki szennyezi be ? A kormányzat, vagy ki ? Huszár Károly : Azok szennyezik be. kérem ... (Túri Béla közbeszól.) Ha Túri képviselő barátom nagyon kiváncsi rá, megmondom : azok az egyének, akiket a kormány kénytelen volt . . . Túri Béla : Nem keresztények voltak, azok raboltak! (Zaj.) Huszár Károly: Azokról beszélünk, akik a törvények ellen vétenek, és senki másról. (Ugy •van ! jobbfelől.) Nekem, t. Ház, elég világos szemem van és tudom, hogy ilyen nagy küzdelemben, amilyenben most van a kereszténység Magyarországon a kereszténység ellenségeivel, a magyar nemzeti irányzat a nemzeti irányzat ellenségeivel, az állami rend hivei az állami rend fel-
