Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

304 A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920 képen első részében a parlamenti légkörből kiemelkedő beszédére méltóztassanak megengedni, hogy ezúttal ne reflektáljak, hanem az idő előrehaladottságára való tekintettel is, tisztán csak a bemutatkozó kormány programmjávai foglalkozzam. T. Ház î A kormányelnök ur elhangzott beszéde óta felszólalt képviselőtársaim beszédeiből én egy sajátságos jelenséget tudok levonni, azt a sajátságos tünetet, hogy a mostani kormánnyal szemben tulajdonképen a Ház minden oldalán várakozó az álláspont. Nem éreztem ki egyetlenegy szónok szavából sem az abszolút bizalmat a kormánnyal szemben . . . Szilágyi Lajos : Épen most nyilvánította azt az előző szónok! Ugron Gábor : . . . viszont egyetlenegy szónok előadásából sem lehetett abszolút bizalmatlanságra következtetni. A Ház minden oldaláról biztatások hangzanak el a kormánnyal szemben, biztatások a munkára és tettre. Ha keressük ennek a sajátságos jelenségnek okát, ugy én elsősorban abban találom ezt meg, t. uraim, hogy hallottunk már ebben a Nemzetgyűlésben különböző kormányok részéről nagyon sok programmot, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) azonban e részletes, hosszú időkre kiterjedő programmoknak megvalósítása mindig csak az adott programm egy-egy töredékére terjedt ki és az igy megvalósított programm is módosításokon ment át, nem ugy valósittatott meg, ahogyan eredetileg a Nemzetgyűlés elé került. (Igaz! Ugy van!) Belátom azt, hogy a Nemzetgyűlésnek nem programmok kellenek, — és itt természetesen kiveszem a pénzUgyminister ur által adott programmot, mint amelynek megvalósítására csakugyan égető szükségünk van (Igaz ! Ugy van !) — nem programmok kellenek azért, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy a hihetetlenül súlyos politikai és közgazdasági viszonyok között, aminőkben mi most élünk, programmot betartani, még ha a kormány be akarná is tartani azt a programmot, még ha képes lenne is erre, akkor sem lehetne, mert napról-napra követnie kell a súlyos idők parancsát, napról-napra változó rendelkezéseket kell tenni. (Igaz! Ugy van!) Hozzájárul ehhez a várakozó állásponthoz az a körülmény is, hogy az uj kormány tagjai között a Nemzetgyűlésnek ismeretlen tényezőkkel is számolnia kell. Azok a tagjai a Nemzetgyűlésnek, akik ezekkel a tényezőkkel még nem ismerősek, ha különben bizalommal lennének is a kormány iránt, megértem, hogy az abszolúte bizalmat előlegezni nem tudják. Másrészt pedig mi, akik ismerjük ezeket az előttük ismeretlen tényezőket, ha nem lennénk is bizalommal esetleg a kormánnyal szemben, abszolút bizalmatlansággal, ezekre a férfiakra való tekintettel, semmiképen sem lehetünk iránta. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, meg lehet állapítani azt is, hogy nem lehet a normális évi december hó 21-én, kedden. idők mértékével mérni azokat a pártviszonyokat, amelyeket a Nemzetgyűlésben ma látunk. Az egymással szembenálló pártok küzdelmének régi módja és az egyes pártokon belül a régi, normális időkben látott csodálatos pártfegyel.em olyan viszonyok között, aminők most vannak, nem követelhető. Orbók Attila : Több párt van, mint képviselő ! Ugron Gábor ; Oly súlyos és az ország sorsát eldöntő problémák állanak megoldás előtt, hogy nem lehet megkívánni minden egyes képviselőtől, hogy egy-egy előre megállapított pártprogramul keretén belül minden egyes, a nemzetet a legsúlyosabban érintő kérdésben feltétlenül megegyezzék az ő álláspontja az előre megállapított programmal. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A pártkereteket, a programmokat feltétlenül keresztül fogja törni a legjóhiszemübb meggyőződése ebben, vagy abban a kérdésben ennek, vagy annak a nemzetgyűlési képviselő urnák s én ebben, t. Nemzetgyűlés, bajt és szerencsétlenséget látni nem tudok. (Igaz! Ugy van!) Hiszen látjuk nap-nap után, hogy egy bizonyos hullámzás van állandóan a Nemzetgyűlés különböző oldalai között, egy hullámzás, amely mindig uj és uj hullámokat vet, minden egyes kérdés felszinrekerülésénél, minden egyes fontosabb szavazásnál. Előfordul, hogy olyan pártok, amelyek különben szemben állanak egymással, együtt szavaznak,- egy véleményben vannak kardinális kérdésekben, s előfordul nap-nap után, hogy a kormányt támogató kormányzópárt darabokra szakad. T. Nemzetgyűlés ! Ha ennek a hullámzásnak nem a pártfrakciók érvényesülni akarása, nem az egyéni, önző, hatalomra éhes törekvéseknek megnyilvánulása az oka, akkor én ebben bajt nem látok, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) hanem keresem ennek okát minden egyes nemzetgyűlési képviselő ur lelkiismeretében, amely szerint ő valamely kérdésben csak azt kutatja, hogy mi áll nemzetének érdekében, s ha az ő véleménye szerint a kormány a nemzet érdekét szolgálja, akkor támogatja a kormányt, viszont támadja abban az esetben, ha meggyőződése szerint tetteivel vagy mulasztásával a kormány a nemzet érdekei ellen van. Nekünk is ez a meggyőződésünk, tisztelt Nemzetgyűlés. Mi támogatjuk a kormányt minden kérdésben, amelyben ugy érezzük, hogy a nemzetet szolgálja; de ha lelkiismeretünk azt mondja nekünk, hogy a kormány tette a nemzet egyetemes érdekének nincs hasznára, akkor igenis, el fogjuk mondani azzal szemben kritikánkat, kifejtjük álláspontunkat, ez azonban mindig nyílt, mindig becsületes, mindig objektív lesz, mint ahogy a múltban is az volt és soha semmi más szempontot, mint országunk érdekét nem fogunk szemünk előtt tartani. Ezek után pedig méltóztassék megengedni, hogy egész röviden