Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-140
A Nemzetgyűlés 140. ülése 192( magával a kormány programmjával foglalkozzam. (Halljuk/ Halljuk! a középen.) Epen a most* elmondottak folyományaképen abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy a kormányzópárt, ugy hiszem, hivatalos szónokának, Huszár Károly t. barátomnak rövid, de minden tekintetben kielégítő szavaihoz csatlakozzam és magamévá tegyem minden tekintetben azt az álláspontot, amelyet ő a kormány bemutatkozása alkalmával mint a kormányzópárt hivatalos szónoka elfoglalt. Mert hiszen mit kíván Huszár Károly a kormánytól? Kívánta azt, hogy legyen végre erély, kívánt a kormánytól határozottságot jövendő munkájában, kívánta azt, hogy vezessen, irányítson, vezesse és irányítsa a Nemzetgyűlés munkáját és vezesse és irányítsa az ország munkáját. Kívánta azt, hogy a törvények vasszigorral végrehajtassanak, hogy helyreállíttassák a törvény erejének hite, kívánta azt, hogy ugy jobbról, mint balról és minden oldalról letöressék minden olyan akció, amely ebbe a hitbe beleütközik; kívánta azt, hogy megszerveztessék végre a munka, kívánta a lelkek kiengesztelését, minden értékes erőnek összefogását a nemzet céljaira. Ezt a programmot minden becsületes magyar embernek magáévá kell tennie. Ha objektív? szemmel nézünk, konstatálnunk kell, hogy ezen az utón a kormány párnapos működése alatt már megindult. Az ezen az utón való haladást mutatja rendelet, amelyet az illetékes minister ur már kiadott az egyesülési és gyülekezési szabadság helyreállítása terén. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ezen az utón halad a kormány akkor, amikor mint hallom, a másik illetékes minister ur sietni fog a különböző háborús központok minél gyorsabb felszámolását elrendelni. (Helyeslés.) B. Szterényi József: Már régen halljuk! Friedrich István : Meg is fogja csinálni ! Ugron Gábor: Ezen az utón halad a kormány akkor, amikor amint hallom, rövid napokon belül egy amnesztiarendeletet fog kiadni. A leghatározottabban állítom azonban azt, hogy amennyiben a kormány a cenzúra kezelése tekintetében azon az utón marad, amelyen haladt eddigelé, ez nem haladás lesz, mert állítom, hogy ez az újonnan behozott rendszer, ez az úgynevezett bölcs tanácsokat osztogató rendszer sokkal rosszabb, mint amilyen a múltban volt a cenzúra kezelése. (Ugy van! Ugy van!) Hogy csak egy példára mutassak rá, erre teljes világosságot vet az, hogy ugyanazok a beszédek és megnyilatkozások, amelyek megjelennek az egyik lapban, nem jelenhetnek meg a másik lapban, mert a maga egészében kitanácsolják abból a lapból. Ma a cenzúra nem tanácsolja ennek és annak a cikknek közreadását, holnap ugyanazt a cikket tanácsolja, s ezzel kapcsolatban mi történik meg többek között? A Képszava közölni akarta gróf Apponyi Albert beszédét, azt a beszédet, amelyet valamennyi budapesti napilap NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VII. KÖTET, évi december hó 21-én, kedden. 305 közölt, köztük több szórói-szóra. Ezt a beszédet a Népszavából a maga egészében kitanácsolták. (Mozgás.) Friedrich István: Ez butaság! Ugron Gábor : Mikor a Népszava látta, hogy csak az ő lapjából van kicenzurázva, de valamennyi más lap közli azt a beszédet, benyújtotta újra és másnap 24 órával később, ugyanezt a beszédet, megint nem tanácsolta a cenzúra. (Mozgás.) Orbók Attila: Ostoba viccek! Ugron Gábor : Én azokról a férfiakról, akiknek utján a kormány a cenzúrát gyakorolja, akkora tudatlanságot és korlátoltságot fel sem tudok tételezni, amekkorát ezek a tények mutatnak. Nem tudok mást elképzelni, mint két dolgot. Egyik, hogy azok az urak nem veszik komolyan azt a kötelességet, amelyet rájuk bíztak és tréfákra, viccekre használják fel azt a körülményt, s igy az ország pénzén fizetett tisztviselők az országnak hihetetlen károkat okoznak, mert nem is képzelik azok az urak, hogy ezekkel a dolgokkal micsoda kárt okoznak. Rassay Károly : Utasításra dolgoznak ! Ugron Gábor: A másik lehetőség pedig az, hogy — mert a kormánynak ártanak — a kormány megbuktatására törekszenek. Nem hiszem, hogy a kormánynak kellemes volna az, ha ilyen és hasonló felszólalások vannak a Nemzetgyűlésen. Orbók Attila : A panamákról sem szabad irni ! Ugron Gábor : Tisztelettel arra kérem tehát a kormányt, hogy ezen a rendszeren feltétlenül változtasson, mert amennyiben nem változtat rajta, rendkívül fogjuk sajnálni, — és itt nemcsak a magam nevében beszélek, hanem nagyon sok képviselőtársam nevében — (Ugy van! Ugy van!) minden egyes esetet ide fogunk hozni a Nemzetgyűlés elé, ós ha a cenzúrának tetszik bosszúból vagy tréfából minden nyilatkozást, minden beszédet kicenzurázni, olyan be* szédeket, amelyeknek kicenzurázásával csak az országnak árt, el fogjuk hozni ide a Nemzetgyűlés elé és itt fogjuk azokat a nyilvánosság elé tárni. T. Nemzetgyűlés! Hogy visszatérjek arra a programúira, amelyet Huszár Károly t. barátom a ministerelnök programmját támogató beszédében tulajdonképen megadott, csak helyeselhetem azt is, hogy azt követeli, hogy minden egyes hatóság hatásköre végre tartassék be. Szilágyi Lajos : Különösen a hadseregre vonatkozólag. Ugron Gábor: Egyik a másik hatáskörébe ne avatkozzék be és mások ne nyúljanak be a hatóságok hatáskörébe. Helyre kell állítani végre valahára a hatóságok tekintélyét, biztosítani kell az egységet az országban bent és helyreállítani ezzel az ország tekintélyét kint. Ha megvan az erély és megvan az erős akarat ezeket keresztülvinni, ha ezeknek révén van 39