Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-129
24 . A Nemzetgyűlés 129. ülése 1920. évi. november hó 15-én, hétfőn. Zeöke Antal : Hát ha a tegnapi puccs sikerült volna, hányat kellett volna elbúcsúztatni ? Forgács Miklós: Ha az ellenkezője történt volna, mennyit kellett volna búcsúztatni? (Zaj.) Rupert Rezső : Azok a hibásak, akik összekeverték a Babarczy-különitményt ártatlan munkásokkal ! Bartos János : Babarczy szabadon jár ! Fangler Béla: Az ébredőket kell felelőssé tenni ezért is? Az ébredők lesznek bizonyára ezért is felelősek! Somogyi István: A tény tehát az, hogy kerestek egy különítményt, vagy egy osztagot, vagy nem tudom mit, amely állítólag állandóan atrocitásokat követett el. Ehelyett a munkásosztagot, egy csomó menekült ember lelkét keserítették meg és a végén a cenzúra, amely egyre-másra engedi közölni a gyanúsításokat, a rágalmazásokat, enged közölni olyanokat, amik nem történtek meg, az első betűtől az utolsóig kitörli ezeknek az embereknek a lapjából azt a részt, amely el akarja az áldozatokat búcsúztatni és azt mondja, hogy: nem engedem meg ennek közlését. T. Nemzetgyűlés! Méltóztatik látni, hogy itt nagy tévedésről van szó . . . (Zaj.) Forgács Miklós : Tévedésből elveszett az ország ! Fangler Béla: Te is tévedésből kerültél ide ! (Derültség a szélsobaloldalon.) Somogyi István : ... ez a tévedés pedig fokozva van azzal, hogy még csak elégtételt sem tudnak kapni ezek az emberek. Ez a tévedés és ez a sajnálatos véletlen még fokozva van azzal, hogy a cenzúra, amely ha rossz egy irányban, legalább mindenkinek egyformán adja meg a jogot arra, hogy gondolatait közölhesse vagy ne közölhesse, ez a cenzúra nem engedte meg azt, hogy ezek az emberek kifejtsék a lapjukban, hogy igenis, tévedés történt. Dinich Vidor : Halálos tévedés ! . Rupert Rezső : Azért kell eltörölni a cenzúrát ! Somogyi István : Azért tartottam szükségesnek ennek az ügynek előhozását, hogy tisztán lásson az a Nemzetgyűlés, amelynek egyes tagjai brigantiknak nevezték azokat a halottakat, akikről ma már be van bizonyítva, hogy nem szolgáltak rá a hősi halálra. Azért óhajtottam ezt a Nemzetgyűlés elé tárni, dacára annak, hogy elismerem azt, hogy az ilyeneknek pertraktálása nem mindig s különösen most nem helyes, . . . Hornyánszky Zoltán : Erről lehet beszélni! Somogyi Istvánt . . . de egyszer már meg kell mondani azt, hogy itt a tévedések, atrocitások nagyon sokszor inkább azon irányzat ellen történnek, amely irányzat állítólag ma dominál ebben az országban. (Felkiáltások a Szélsobaloldalon : Dehogy dominál!) T. Nemzetgyűlés! A másik ok, amiért szükségesnek tartottam ezt a kérdést előhozni, az, hogy valószínűnek tartom, hogy a t. kormány, illetve a kormányelnök ur, aki az egész ügyet vezeti, bizonyára meg fogja találni a módját annak, hogy ebben az ügyben megadja az elégtételt azoknak, akik megsérttettek, akiknek nia nincs hazájuk, akik menekültek, akikkel szemben azonban a magyar sajtó a legperfidebbül járt el. Dinich Vidor: Es hogy feltámasztja az öt halottat ! Somogyi István: Interpellációm tehát az összkormányhoz a következő : Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy a ministertanács által elrendelt vizsgálat folyama alatt az Ehmann-telep munkásosztagával atrocitások történtek ? Van-e tudomása arról, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen elrendelt vizsgálattal kapcsolatban a sajtóban a legalaptalanabb gyanúsítások és ferdítések jelennek meg naponta a fenti egyesületről ? Hajlandó-e a kormány az Ehmann-telep munkásosztagának (légtételt adni és hajlandó-e odahatni, hogy a vizsgálat folyama alatt a sajtóban csak a valóságnak megfelelő tények jelenjenek meg az Ébredő Magyarok Egyesületéről ? (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Huszár Károly: Személyes kérdésben kérek szót ! Elnök : Huszár Károly képviselő ur szemé' lyes kérdésben szót kért. A szót őt megilleti. Huszár Károly: T. Ház! Ha engem súlyosan érintett Soltra József rendőrnek meggyilkolása és megrendült lélekkel hívtam fel itt a Nemzetgyűlésen az egész ország figyelmét arra, hogy a dolgok igy nem mehetnek tovább, ugyanazzal a megrendüléssel hallgattuk mindannyian azt az irtózatosan lelkiismeretlen hibát, amelyet — ugylátszik — olyan közegek, akikre az volt bízva, hogy rendet csináljanak, ugy követtek el, hogy saját maguk még nagyobb rendetlenséget csináltak. Forgács Miklós : Ez bizonyosan nem volt tévedés ! (Zaj.) Huszár Károly : Azt hiszem, egyetlenegy ember sincs itt a Házban, aki, ha az a hiba tényleg megtörtént, .amelyet a képviselő ur elmondott, ugyanazzal a mértékkel nem mérjen ebben a. kérdésben, mint abban a másik kérdésben, f amelyet előhoztam. (Ugy van! Ugy van !) Én itt az egész nyilvánosság előtt hivatkozom arra, hogy beszédemben szószerint azt mondottam, hogy nem esztelen bosszúra gondolunk, hanem arra, hogy az államhatalom a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel minden rendetlenséget tegyen lehetetlenné. És ha Dánér képviselő ur ma a múltkori szerencsétlen, szomorú szereplése után immár másodszor megengedte magának azt, hogy először egy nyilatkozatban, meg nem nevezve ugyan, de félre nem ismerhető módon azt mondotta, hogy én egy
