Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

294 A Nemzetgyűlés 140. illése 1920. évi àeccmber hó 21-én, kedden. petróleumnak tulajdonképeni értékesítése, a gáz elpocsékolása után. Amerikában nem lehetett monopóliumot csinálni, de azóta is folytonosan azon gondolkoznak, hogy mit kellene kitalálni, hogy a már veszendőbe ment kincsből annyit mentsenek, amennyit lehet, és ők is azt mondották, hogy a legszerencsésebb dolog volna^ az ilyen monopóliumos megoldás, amely azonban az ottani viszonyok között lehetetlen. Ereky Károly : Mert ott reális politika van ! Herrmann Miksa előadó: Szabad egy megjegyzést tennem ? Ereky t. képviselőtársam, mikor én tegnap egész szerény közbevetést tettem, azt mondta, hogy lesz alkalmam felelni, ne szóljak közbe. Ereky Károly : Nekem már nem lesz alkalmam ! Herrmann Miksa előadó: Annyi lojalitást mégis kérhetek, hogy ennek a gondolatmenetnek folytonos megszakításával ne méltóztassék engem zavarni. Nem hoz ugyan zavarba, de hosszadalmasabbá teszi az egész tárgyalást. (Ugy van! a jobboldalon.) Visszatérve a témámra: Amerikában s a többi államokban, Mezopotámiában, Burmában, Kínában, Perzsiában, ahol keresnek petróleumot, egészen eszeveszett mohósággal, ott nem gondol senki semmiféle monopóliumra, de minálunk, 180 kilométerre Budapesttől, amikor minden métermázsa olajnak és minden köbméter gáznak megvan a maga reális kereskedelmi értéke, pocsékolásokat nem engedhetünk meg. (Ugy van!) Amit mi rossz törvényekkel elpocsékolnánk, sokkal nagyobb összeget jelent annál, amit még le tudtunk volna faragni a szerződésben egy-két százalékkal. Ez a monopólium nem személyi érdekeket szolgál ; ez alapos megfontolásnak és tanulmányozásnak következménye volt és ezzel nem lehet a dolog ellen hangulatot csinálni. Épen igy vagyunk a másik ponttal,, azzal, hogy micsoda abszurditás az, hogy mi a szén árával hozzuk Összeköttetésbe a petróleumnak és gáznak árát, s hogy mi, nem tudom én, miféle széntársulatoknak érdekeit szolgáljuk. A törvény, az 1911 : VI. te. 4. §-a azt mondja: A szerződésben a fogyasztóval szemben érvényesíthető legmagasabb árakat meg kell állapítani. Ez a Deutsche Bankkal kötött szerződésben meg is történt ; ott — ha jól emlékszem — az ipari gáz 6 és 4 fillér volt, persze olyan időben, amikor Budapesten a világitőgáznak ára is aránylag csekély volt. Azóta felment a mesterséges gáz ára a százszorosára, és azok ott Erdélyben még mindig 4 meg 6 fillérekkel operálnának? Hiszen annak idején bebizonyítottam, hogy már a régi törvényben is helyes volt az az alapidea, hogy nekünk valami mértéket ki kell találnunk, különösen a földgáz értékének reális meghatározására, és egész világos dolog, hogyha én a szénből és gázból meleget akarok termelni, akkor azt a meleget, a kalóriákat veszem alapul, és ha drágán meg kell fizetni a szénből termelt kalóriákat, világos dolog, hogy legalább méltányos árban meg keli fizetni akkor is, ha gázból termeljük, mert különben el fog sorvadni az a gázüzlet és pocsékolásra fog vezetni a fogyasztás. Senki sem lesz bolond puszirozni egy olyan üzletet, amelyre határozottan rá kell fizetni. Ennek következtében az a fixirozás, amely a szénárakkal teremt bizonyos összeköttetést, egészen logikus, helyes intézkedés, másképen nem is lehet megoldani. Veszedelem pedig azért nincs benne, mert hiszen az ármegállapítás nem egyoldalulag történik, hanem történni fog egyfelől a társulat, másfelől a pénzUgyministerium részéről. Ha pedig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az ilyen intézkedés azért nem jó, mert ha majd Böekh el fog menni, akkor jön helyette egy másik, aki — Isten tudja -— talán csalni fog, akkor ne csináljunk szerződéseket. Mert a szerződéseket csak akkor lehet becsületesen betartani, ha megvan bennük az a hit és tudat, hogy a magyar köztisztviselők továbbra is becsületes emberek lesznek. Ezekkel van értéke a szerződés kötésének, ha pedig ez a becsületesség nincs meg, akkor mindenféle papirosintézkedés egészen hiábavaló. Van azonban itt még egy pont, hogy t. i. milyen helytelen volt a geológiai egységeknek fogalmát belehozni a szerződésbe, és én épen erre mondottam azt, hogy egyike a legszebb intézkedéseknek éppen az, hogy ezek a geológiai egységek behozattak a szerződésbe. Az első gondolatom, amikor a szerződésről szóbelileg értesültem, ugyanaz volt, mint Ereky t. képviselőtársamé: hogy majd ki fogják mérni kvadrátméterekhen az átengedendő területet. Bennem azonban már akkor is rögtön egy régi adoma emléke ébredt fel. Méltóztatnak ismerni azt az adomát, hogy két ember bemegy a vendéglőbe, és spárgát rendel, úgyhogy majd ezen a spárgán osztozkodni fognak. Az egyik ugy fogta fel az osztozkodást, hogy ketté vágta a spárgát, ő megtartotta magának a fejeket, a csutkáját pedig odaadta a másiknak. Ha mi az osztozkodást ugy csináljuk, hogy területeket tüzünk ki és azt mondjuk, hogy egyharmad rész az angolé, egyharmadrész a mienk, meg lehetünk győződve róla, hogy az az angol, aki kutat, majd a spárgának a fejét fogja elvenni, és nekünk megmaradhat a csutka. A spárgát másképen kell elosztani : darabszám szerint. Ezt teszi ez a szerződés is, A szerződés azt mondja, hogy mi nem értéktelen holmikat adunk el, ilyen meg amolyan homokot, hanem egységeket, melyekről a két szakértő fél is megállapította, hogy^ ezek értékes, produktiv, megehető spárgák. És amikor ez megtörtént, akkor a darabszám szerinti elosztás fog bekövetkezni, itt pedig az a nagy előny, hogy ahány darab jut az amerikai, vagy angol szindikátusnak, annyi jut nekünk is, akkor mi későbben, ha