Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

282 A Nemzetgyűlés 139, ülése 1920, », évi december hó 20-án, hétfőn. 20-ig nem irnók alá a szerződést, még kétszer három hónapig tárgyalhat a cég velünk és ha nem tárgyal a D'Arcy cég, amelyről még azt sem tudom, hogy ki van mögötte ennek a D'Arcy szindikátus­nak, ide fog jönni a Standard Oil Company, amely­nek több ezer milliónyi alaptőkéje van, ide fog jönni a Royal Dutch, a legnagyobb cég Hollan­diában. Ha Horvátországban már megvan a petró­leum, és az a gyürüzés, amely a horvát petróleu­mot tartalmazza, innen Magyarországból is kiak­názható, bizonyos, hogy ott petróleum lesz, és ne ijesszük el a világ összes kulturállamainak pénzembereit Magyarországtól azért, hogy a D'Arcy-féle szindikátussal, amelyről nem tudjuk, hogy kik állnak Budapesten mögötte, most meg­kötünk ilyen óriási horderejű szerződést. Ezeken a fúrási helyeken, ha nem volnának az állam kezében, most azok a földbirtokosok kap­nák a pénzt. Tehát az is szerencsénk, hogy ezt az 1911. évi VI. törvénycikket akkor csinálták meg, amikor a földbirtokosokat és az egyes gazdákat ezért még nem kellett tehermentesiteni. Most már meg van ez a jó nagy bénéje az államnak, értéke­sítsük tehát és követeljünk annyi pénzt ezektől a nagy milliárdos vállalkozóktól, hogy az államadós­ság felét, vagy az egészet ki tudjuk abból fizetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ez egy rendkívül nagy vállalat. Én majd rámutatok a szerződés ismertetése­kor arra, hogy ez tulaj donképen nem olyan téma, amely érthetővé tenné, hogy ezt az Ugyet szom­baton a pénzUgyi bizottság elé hozták és ott azt mondták, hogy ezt félóra alatt el kell intézni. Fél­óráig vagy húsz percig a Nemzetgyűlés ülése előtt volt az a pénzUgyi bizottsági ülés. Az ember igazán nem akart hozzászólni, hiszen nem komoly dolog tiz-husz perc alatt elintézni ilyen óriási fontosságú szerződést, amely — ismétlem az előadó szavait — Magyarországot beleviszi a világforgalomba. Húsz perc alatt elintézünk ilyen Ugyet, a lapok nem irtak róla egy betűt sem. Ez olyan trükkszerü dolog, mint mikor az alkotmányjogi kérdésekről sem lehet irni és egyszerre fait accompli előtt állunk. Én nem kérek mást, mint azt, hogy ezt a javaslatot tárgyaljuk le ugy, hogy Magyar­ország összes szakemberei a nagy nyilvánosság előtt foglalkozzanak vele, ahol nem lehet kenni és az asztal alatt százezreket adni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Most rátérek a szerződésre. Azt hiszem, ismét kissé szakszerűen kényszerülök tárgyalni, de igye­kezni fogok, amennyire lehet, eleven stílusban azt előadni. A szerződő fél, amint már mondottam, isme­retlen, mert a D'Arcy londoni cég vezetése alatt álló szindikátus többi tagját nem ösmerjük. Már pedig, ha a magyar nemzet szerződik egy szindi­kátussal, tisztában kell azzal lenni, hogy kik a szin­dikátus tagjai, mennyivel részesülnek, mik közöt­tük a szerződések stb., stb. Az egész területről van szó. A pénzUgy m nis­ten jelentéshez mellékelve van egy kis térkép, amely kimutatja, hogy Magyarország kétharmadát odaadjuk a D'Arcy szindikátusnak kutatás cél­jaira három esztendőre és természetesen a szerző­désben benne van, hogyha sikerül petróleumot találni, legjobb esetben 75 esztendőre lekötjük magunkat. Amikor tehát mi 75 esztendőre — mert ha jól sikerül az üzlet, 75 esztendőre kötjük le magunkat — lekötjük Magyarország összes föld­gázát és petróleumát, miért adjuk azt egyetlenegy cégnek, vagy miért adjunk annak 60.000 négyszög­kilométer területet, amikor méltóztassanak meg­hallgatni a kezemben lévő szaklapoknak kimuta­tásait. Erre a kérdésre hivatkozik a »Petroleum« c. szaklap, azután a francia Le Journal du Petrol c. lapban közölt véleményből kivonatot közölt az Allgemeine österreichische Chemiker und Techni­ker Zeitung. Ezekben a lapokban vannak közölve szerződések, amelyeket már állanok kötnek ezzel a társasággal, pl. a D'Arcy társaság részéről, amelyről itt szó van, felajánlott következő egyez­séget elutasította a brit Columbia. A következő feltételek vannak benne. A D'Arcy Company hajlandó kötelezni ma­gát arra, hogy hatvan négyzetkilométer területbe — az még akkora sincs, mint Budapestnek lakott területe — 25,000.000 dollárt fur bele, ami többet tesz ki, mint 2000 millió koronát, ugyanez a D'Arcy cég, amely Magyarországon három esztendei kuta­tásra bagatell kétszáz millió koronát ajánl fel e szerint a pénzUgyministeri jelentés szerint. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azonkívül itt nálunk Magyarországon tiz szá­zalékot ajánl fel, itt az előadó ur valószínűleg téve­désből az összes nyerspetróleumbevételnek húsz százalékát mondta, de a jelentésben 10% van. Herrmann Miksa előadó: Tíz százalék! Ereky Károly : . . . tévedésből mondott húszat. Harminc százalékot, tehát az összes petróleum­termésnek egy harmadát ingyen odaadja az állam­nak, Oroszországban pedig 80%-át adja oda ugyanez a D'Arcy cég, amely itt szerződik Magyar­országgal. Még egy dologra rámutatok itt a szerződés­nél. Ahol egy petróleumfuró vállalkozó megjelenik és a tudós szakértők azt mondják, hogy itt kilátás van petróleumra és ahol tőle 50—60 kilométerre, mint Horvátországban már petróleumot fúrnak, oda eljönnek az összes többiek és száz és száz ilyen darabonkénti száz millió koronás lyukat fúrnak, ugy, hogy maga ez a lyukfurás, ez az úgynevezett mélyfúrás Romániának óriási jövedelme volt. Csak egy példát hozok fel, amely szintén benne van a szaklapban. Egy hold földön fizettek Ro­mániában a gazdának, aki a földet fúrás céljaira odaadta : békében, 1912-ben, egymillió frankot csak azért, hogy a vállalkozó gépeit ott felállít­hassa. Ilyen óriási fontosságú szerződést tehát, amely Magyarország közgazdaságát uj alapokra van hi­vatva fektetni, hogyan lehet ugy elintézni, hogy november 30-án beterjesztik a szerződést tartal­mazó törvényjavaslatot, a lapok egy betűt sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom