Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. 255 és azt mondották, hogy erről később népszavazás fog dönteni. (Mozgás.) A másik bűn, amit gróf Károlyi József el­követett, az, hogy burkoltan izgat a mostani al­kotmányos rendszer ellen, kijelentve, hogy ő mint főispán nem ismeri azt el. Gróf Károlyi József ezzel precedenst szolgáltat másoknak arra, hogy ők se ismerjék el. És itt van mindjárt a zalai eset is, ahol szintén előállt egy másik főispán. (Zaj. Egy hang jobb felöl : Az még nem biztos, hogy mi történt Zalában !) Elnök : Ne méltóztassanak közbeszólni. Cserti József: Mindezek alapján kérdezem a ministere]nök úrtól, vájjon ez az ember, gróf Ká­rolyi József, csak egy percig is helyén maradhat-e, mint a kormány akaratának végrehajtója? Mert azzá] nem mentheti eljárását, hogy ő az októberi forradalom alkalmával is kikelt gróf Károlyi Mihály ellen. (Ugy van ! jobbfelöl.) És vegye tudomásul a főispán ur, hogy ez a mostani Nemzetgyűlés olyan, amelynek nincsen párja sehol a világon, mert nincs parlament, amely a nép ennyire szabadon meg­nyilvánult akarata alapján ülne együtt. (Igaz! Úgy van ! jobbfélől.) Ezt a Nemzetgyűlést nem terror, nem befolyás, nem vesztegetés és nem só­pénz hozta össze, hanem ez igazán a nép akaratán nyugszik s a kormány, amely az Ugyeket vezeti, szintén a Nemzetgyűlés akaratából van ezen a szent helyen. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobb­felöl : Ez fáj !) Még csak a cenzúrára vonatkozólag vagyok bátor megjegyzést tenni, bár a minis terel nök ur intézkedése azóta történt. Azt kérdezem, hogy lehet az, hogy amikor a cenzúra kap intézkedést, ez a nyilatkozat szórói-szóra megjelenhetik. (Fel­kiáltások : Tudományos alapon foglalkozik vele !) Én kijelentem a magam részéről, hogy ha gróf Károlyi József mint főispán továbbra is meg­marad a törvényhatóság élén, — mert egy fő­ispán nem más, mint a kormány akaratának vég­rehajtója — én ez esetben ezt a kormányt bizal­mammal nem támogatom. Interpellációm a következő (olvassa) : »1. A nagyméltóságú m. kir. minisfcerelnök urnák. Van-e tudomása a ministerelnök urnák ar­ról, hogy gróf Károlyi József Székesfehérvár város és Fejér megye főispánja, Fejér megye törvény­hatóságának folyó évi december hó 13-án tartott közgyűlésén oly értelmű kijelentést tett, hogy fő­ispáni működését az 1917. évi július hó 8-án tör­tént kinevezés folytán gyakorolja, amely alkalom­mal IV. Károlynak tett esküje alól magát fel­oldottnak nem tekinti, sőt további beszédében nyiltan kifejezésre juttatta azon álláspontját, hogy főispáni hivatalát nem az előző kormány által történt kineveztetése folytán, hanem ezen, sze T inte törvényes 1917. évi július 8-iki kinevez­tetése alapján foglalta el ? 2. Miután gróf Károlyi József főispán ezen kijelentéseivel a mostani uralkodó kormányzási és törvényhozási rendszert mintegy el nem is­meri, hajlandó-e ezért a ministerelnök ur állásá­ból őt azonnal felmenteni és ellene a legszigorúbb megtorló lépéseket megtenni ?« (Mozgás.) Zeőke Antal : Halljuk a ministerelnök urat ! Elnök : Az interpelláció kiadatik a minister­elnök urnák és a belügyminister urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzet­gyűlés ! Az interpelláció tárgyáról, arról a nyi­latkozatról, melyet gróf Károlyi József főispán tett, tudomásom van. A lapok azonban nem egé­szen helyesen közölték, nem is egészen helyesen kommentálták a dolgot. Méltóztassék megengedni, hogy először erre a részre térjek ki. A cenzúra azt tulajdonképen nem tudja konstatálni, hogy vájjon a nyilatko­zat megfelel-e annak, amit az illető mondott. Annak idején én a cenzor urnák bemutattam egy intervjumat valami indifferens témáról, amely azután 13 lapban jelent meg másképen, de a cenzúra ezt sem konstatálhatta, mert nem ha­sonlíthatta össze az eredetivel. Ami tehát a nyi­latkozatot illeti, ennek megtételéről tudomásom van. A főispán urnák — és ebben, azt hiszem, a kép­viselő ur is igazat adott neki — mint embernek joga volt ezt a nyilatkozatot megtenni, neki lelki­ismereti kérdése az, hogy esküjét hogy fogja fel és ebben a tekintetben helyes állásponton volt, hogy ő ezt a nézetét kifejezte. Benkő Gábor : Hivatalos helyen ! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Más kérdés az, hogy helyes-e az . . . Drozdy Győző : Két gazdának leesküdni ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : ,.. hogy ő a fő­ispáni székből nyilatkoztatta ki azt, (Felkiáltások ; Ez az I) amit a főisjjáni széken kivül teljes joga lett volna kinyilatkoztatni. Drozdy Győző : Joga akkor sem lett volna ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Joga a meg­győződésre mindenkinek van. (Mozgás a jobb­oldalon.) Drozdy Győző: Az 1920. évi I. te. értelmé­ben nincs joga ! (Egy hang a jobboldalon : Joga van, de menjen sétálni !) Gr. Teleki Pál ministerelnök : Kezemben van 1 t. i. az az eredeti nyilatkozat, amelyet ő felolva­sott, amely tehát teljesen autentikus, minthogy nemcsak elmondta, hanem ebből olvasta fel. Ebben az van (olvassa) : »Midőn engem őfelsége Apostoli Királyunk 1917 július 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával ezen állásra kinevezett, én sza­bad akaratomból minden kényszer nélkül, esküt tettem itt e törvényhatóság szine előtt, hogy a királyhoz hú leszek. Ezen esküm alól Őfelsége soha fel nem oldott, állásomtól pedig a forrada­lomkor nem ő mentett fel. Hitvány embernek tar­tanám magamat, ha ezen hűségesküt, amelyet neki tettem, megszegném. Azon esküt, amelyet azóta midőn állásomat újból elfoglaltam, Magyar­országra és a kormányzó ur őfőméltóságára tettem, a királlyal szemben fennálló eskümmel ellen­kezőnek nem tartottam soha.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom