Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. Ereky Károly: Akkor miért nem kapok én parlamenti bizottságot ? Kerekes Mihály: Megtörtént az, hogy az emberek háza leégett, A pénzUgyminister ur mosolyogva tért napirendre a kérdés felett, mi­kor ilyen irányú kérvény jött hozzá, hivatalosan igazolva a község elöljárósága által, hogy valaki azért adta el abban az órában a tehenét, vagy a lovát, hogy a háztetőt megcsinálhassa. Azt mondta nekem a pénzUgyminister ur, hogy ezer és ezer ilyen kérvény van, most mindenkinek leég a háza. Bocsánatot kérek, akkor nem bizik a pénzUgyminister ur a közigazgatásban, mert fel sem tételezem, hogy a községi jegyző a biró által lepecsételve nyilatkozatot adjon ki, hogy X. Y.-nak leégett a háza és ezt akarta felépí­teni lovának vagy tehenének árából, ha ez nem igaz. Csak pár tényt hozok fel, mert nem aka­rok hosszasan foglalkozni a kérdéssel. Bagosy Géza kispesti tanitó egy életen át dolgozott azért, hogy Kispesten legyen egy háza. Miután résztvett a háborúban, ez a szerencsétlen ember beteg lett, hazajött és családjával ugy egyezett meg, hogy eladja a házat és annak árából egy iparüzemet fog felállítani, amely csatornákat, vályúkat stb.-t csinált volna falun, kisebb helye­ken, ami kelendő a mai időben, amikor nincs fa. Épen akkor adta el a házát, mikor jött a pénzfelülbélyegzés. 70.000 koronát kapott a házáért, ebből 35.000-et elvett tőle az állam. 0 már akkor hitelre előre bevásárolta a gépe­ket, amelyeknek árával természetesen adós ma­radt, mert nem tudta azokat kifizetni. Most mi történik? Az első kérvényére azt mondja a pénzUgyminister ur, hogy nincs kellően indo­kolva és aktákkal igazolva. Mikor pedig beadja összes szerződéseit, beadja összes lekötöttségeit gépeiről és mindenről, akkor azt mondják neki, hogy veszedelmes precedenst alkotna a pénzUgy­ministerium, ha kifizetné nekik. Szóval Bagosy Géza az államnak adófizető polgára akart lenni, iparüzemet folytatna, tehát súlyos adókat fizetne évtizedeken keresztül az államnak, de ezt meg­akadályozza a pénzUgyministerium, egyáltalában nem engedi, hogy kifejlődjék, ugy hogy ő a má­sik 35.000 koronáját is elvesztette. Van egy másik eset is, amely bizonyítva van. Tiszatarján községben valaki a világháború előtt egy borjut hagyott itt a feleségének ós egy félig felépített házat. Amikor orosz fog­ságból hazaszökött, a borjú már tehénné lett ; az illető közvetlenül a pénz lebélyegzése előtt eladta a tehenét, a pénzét lebélyegezték és ő most nem tudja megcsináltatni a háza tetejét. Es nem hiszem, hogy állami hivatás volna az, hogy mikor hivatalosan igazolva van, hogy tönkretettek szerencsétlen embereket, akkor azoktól 5—6000 koronákat el kell venni, ugyan­akkor, amikor még nincs meg a nagy vagyon­adó, amikor nincsenek 'megadóztatva az illegi­tim utón szerzett nagy vagyonok. (Ugy van ! évi december hó 1-én, szerdán. 189 a szélsőbaloldalon,) Állítom^ hogy a pénzUgy­minister ur egész pénzUgyi politikája semmi más, mint a kisemberek tönkretétele, mert futni engedte hónapokon keresztül a nagyvagyono­kat, amelyek kimentek az országból. Ereky Károly : Ugy-e, mikor három hónap előtt én mondtam ezt el, akkor helyeseltek a pénzUgyministernek és bizalmat szavaztak neki ! (Egy hang jobbfelöl: Dehogy helyeseltünk!) Most sem bukott meg, pedig leszavaztuk ! Kerekes Mihály: Meg kell állapitanom, hogy az állam avval az indokolással, hogy ez presztízs kérdése, jóllehet nagyon jól tudta, hogy az országnak nincsen fizetőképessége, száz­és százmilliókat fizetett ki háborús kötelezett­ségek címén, de ugyanakkor ezeknek a szegény embereknek ezt a kevés pénzét nem tudja visz­szafizetni. Talán a következő pénzUgyminister ur nemesebb szívvel fog majd viseltetni a kis­emberek iránt, és a falun lebélyegzett összege­ket azoknak a családoknak, akiket ez a lebé­lyegzés egyenesen katasztrófába sodort, — hiszen pár ezer koronákról van szó — vissza fogja fizetni. Interpellációm a következő (olvassa) : » Haj­landó-e a pénzUgyminister ur egyes indokolt esetekben a pénzlebélyegzés alkalmával kényszer­kölcsön alá vont összegeknek részben vagy egész­ben való kifizetésére ? Hajlandó-e a pénzUgyminister ur Bagossy Géza nyugalmazott állami tanítónak harmincöt­ezer koronát kitevő kényszerkölcsönét beváltatni, vagy a hitelezői által számlázott adósságát ki­fizetni?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénz­Ugyminister urnák. Ki következik? Bródy Ernő jegyző: Karafiáth Jenő! Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Tekin­tettel arra, hogy a mai délelőtt folyamán ille­tékes helyeken biztatást kaptam arra nézve, hogy az egyetemi ifjúság súlyos sérelme békés utón közmegelégedésre orvoslást nyer, interpel­lációm előterjesztésétől tisztelettel elállók. (He­lyeslés. ) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Ki következik? Bródy Ernő jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Igen t. képviselőtársam . . . Elnök: A kereskedelemUgyi minister ur kivan szólni! (Felkiáltások balfelöl: Nem lehet beszédet félbeszakítani !) Rubinek Gyula kereskedelemUgyi minister: Lehetne, mert előbb jelentkeztem, de átenge­dem a szót. Elnök: Kérem, a kereskedelemUgyi minister ur előbb jelentkezett. Rubinek Gyula kereskedelemUgyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ugy értesültem, hogy Palla­vicini őrgróf t. képviselőtársam egyik közbe­szólásomat aposztrofálta, még pedig megbélyeg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom