Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
190 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920 zőleg. (Ugy van! jobbfelől.) Én semmiféle leckéztetést őrgróf Pallavicinitől nem fogadok el, (Taps.) A leghatározottabban visszautasítom azt az inszinuációt, amelyet ő az én közbeszólásomba belemagyarázott. Nem tudom, liogy került itt szóba a restitucio in integrum, t. i. a régi állapot visszaállítása. Én akkor tettem azt a közbeszólást, bogy talán Tisza Istvánt is feltámasztják majd. Ezt pedig értettem olyképen, hogy épen az a rendszer okozta Tisza István elpusztulását, amely megelőzte a Károlyi-forradalmat. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon,) Mert ha nem lett volna olyan gyáva, olyan tehetetlen, mint amilyen volt és az utolsó pillanatban nem hátrált volna meg néhány ember előtt,... Elnök : Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Dömötör Mihály: Ez az igazság! Rubinek Gyula kereskedelemUgyi minister: . . . akkor Tisza István ma is élne és nem kellene restitucio in integrumon törni a fejünket. Ezt akartam elmondani. (Általános élénk tetszés és taps.) Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Amint Kerekes Mihály t. képviselőtársam, azonképen én is a falu egyik legnagyobb fájdalmát, legnagyobb panaszát hozom ide a Nemzetgyűlés elé. A kisüst kérdéséhez akarok szólni és kérdést intézni a pénzUgyminister úrhoz. Nem tudom ugyan, hogy felelhet-e még erre az interpellációra, de alig hiszem, mert hiszen ennek az esztendőnek június havában, 28-án, már egy interpellációt intéztem hozzá, a kommunizmus alatti kisüsthasználat Ugyében, azonban erre az interpellációra a pénzUgyminister még mai napig sem adott választ. Ugy látom, hogy ez a kérdés egyáltalában nem fontos sem a pénzUgyminister urnák, sem a kormánynak, amely elvégre is a kisgazda jelszóval és címmel él. (Egy hang jobb felöl : Cégérrel !) Hogy fejlődött a kisüst problémája? Azt, hogy a falu nem tudja a szesztermelést oly módon elintézni, mint azelőtt, látjuk a következőkből. Amikor a háború elején behívták a kisgazdát katonának, elvitték a fiát, az unokáját, akkor rákerült a sor az állatjaira is, később majdnem a rézkilincsre is, mert az is kellett ágyura. Azután elvitték a harangokat, később a kisüstöket is azon a cimen, hogy ágyura kellenek. Csakhogy ezekből a kisüstökből odakint a harctéren nem dörgött az ágyuszó, mert százés ezerszámra raktározták be ezeket Győrben és Budapesten. (Egy hang balfelöl: Elvitték az oláhok !) Szóval nem csináltak belőlük ágyút. Hogy milyen cimen szedték ezeket össze, az kisült, 1917 június havában, amikor a munkapártnak Teleszky volt a pénzUgyministere. Kisült, hogy egyszerű fináncpolitika volt, még pedig rossz íináiicpolitika. Azért szedték ezeket össze, hogy '. évi december hó 1-én, szerdán. azon a cimen, hogy ugy sincsenek kisüstök, megcsinálják a központi szeszfőzdéket. Az 1888. évi XXIV. tcikket, amely a szeszfőzdékre vonatkozott, Teleszky indítványára az akkori képviselőház olyképen módosította, hogy a kisüst használatát megszüntette és a központi szeszfőzdéket állította fel. T. Nemzetgyűlés ! A történelmi hűség kedvéért meg kell állapitanunk, hogy Teleszkyék ezen indítványa ellen az akkori képviselőházban négyen szólaltak fel: Nagyatádi Szabó István, (Éljenzés a jobboldalon.) Huszár Károly, {Éljenzés a jobboldalon.) Itakovszky István (Éljenzés a jobboldalon.) és Ábrahám Dezső. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez a négy ember, aki valóban a népet képviselte, már akkor látta, hogy a munkapárt törekvése nem más, mint hogy újra a nagytőkét és a nagybirtokot erősítse és hogy a kisüstöt a kisgazdák kezéből kivegye. Azóta a társadalomnak és a kisgazdaosztálynak minden rétege követelte, hogy állítsák helyre ismét a kisüstöket, adják vissza a régi használati jogot. Kaptak is ígéreteket. Az első kicsi eredmény, amit el tudtak érni, az volt, hogy mengengedték a kisgazdáknak, hogy maguk is létesíthessenek központi szeszfőző szövetkezeteket. De ezek a kisgazdaszövetkezetek sehol sem válhattak be, mert a szövetkezet a maga természeténél fogva nem engedi meg a panamát, nem engedi meg a finánc lepénzelését a kihágások elnézéséért, hogy ő is versenyezhessen a központi szeszfőzővel, amely magánember kezében van, tehát ott ken, ott veszteget, ott panamázik, ahol neki tetszik. Szóval ez a kicsi beneficium, amit a gazdák kaptak, abszolúte semmit sem ért. Amikor ennek az esztendőnek július havában a mi gyönyörű belső rendünk következtében, az orgoványi esetek és az atrocitások miatt a külföldi szocialisták bojkott alá helyeztek bennünket, amikor vasutaink nem vihették ki a külföldre gyümölcsünket, akkor rothadni kezdett a gyümölcs. Magam is kárát vallottam ennek; 50—60 métermázsa barackom rothadt el. De nemcsak én voltam igy, hanem ezren és ezren. Milliókra menő kára volt akkor emiatt az országnak. A pénzUgyministernek akkor nem volt annyi előrelátása és az egész kormánynak nem jutott eszébe, hogy azt a gyümölcsöt ne engedtük volna a fákon elrothadni, hanem szedtük volna össze és szabadítottuk volna fel a kisüstöket, hogy pálinkát készitve a nemzet milliókkal gyarapodhatott volna. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Akkor azután látta a haute finance, hogy ez még sem mehet igy tovább, nagy kegyesen kiadtak egy rendeletet, a 3700/1920. számú rendeletet, amely megengedi, hogy minden községben egy községi kisüstöt állithassanak fel. A rendeletben azonban az van, hogy azon csak azok főzhetnek, akik előre bejelentik, először,
