Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. az olaszokkal való viszonyunk megszilárdítására. Én nem tudom, hogy az a viszony, amely — gondolom — egyidőben igen melegnek indult, teljesen elhidegedett-e, s vájjon a rapallo-i egyezmény, amely nemrégen köttetett csak egy diplomáciai aktust jelent-e, vagy a Magyarországgal szemben való elhidegülés politikáját ? Kovács J. István : Ez Habsburg-ellenes tendencia ! (Zaj. Mozgás jobb- és balfelől.) Őrgr. Pallavicini György : Rá kell mutatnom Kémetországgal való viszonyunkra./ L ehet, hogy tévedek, de én ugy látom, hogy e viszony nem azt a melegséget mutatja, amelyet kívánatosnak tartok, de hiszem, hogy gazdaságilag kezdünk közeledni hozzá s szeretném, hogy ez a gazdasági közeledés megszilárdittassék és egy reálpolitikai bázisban ismét természetes segítőtársunkat lás;";uk. A nagyhatalmakkal végeztem. Csak egy rövid kitérést szeretnék a szerb kérdésre tenni. (Halljuk ! HalljuJc !) A magyar kormány nézetem szerint elég sajnálatos — nem akarom mondani, hibát, de talán mulasztást követett el akkor, amikor kísérlet történvén egyes politikusok részéről arra nézve, hogy a szerb politikai körökkel érintkezésbe lépjenek, ezt erélyesen meg nem cáfolta, illetőleg teljes érdektelenségét ki nem jelentette. Erre a kérdésre rávilágít két újságcikk. Az egyik aRjecs-nek szeptember 20-i, a másik a Balkan szeptember 29-i száma, amelyekből csak az érdekesebb részeket kívánom felolvasni, többek között Balla Aladár tisztelt képviselő urnák levelét, amelyet egy szerb képviselőhöz intézett s amely a következőkép hangzik : (Halljuk : Halljuk ! Olvassa.) »Mélyen tisztelt képviselő ur ! Magyarország, mely a háborúban legtöbbet szenvedett, de visszanyerte nemzeti szuverenitását, saját kezeibe vette sorsa intézését. Az önállóságát és szabadságát visszanyert magyar nemzet hü fiai nem akarják, hogy hazájuk politikáját idegen államok intézzék, hanem maguk akarják azt intézni, ugy, amint az a magyar érdekeknek megfelel.«, (Felkiáltások : Hangosaiban !) »Elsősorban a magyar külpolitikát gondolom. Azért mély tisztelettel alulírott magyar nemzetgyűlési képviselő mint Szibiniányi Jank és Kossuth Lajos tradícióinak örökösei, akik dacára az osztrák üldözésnek mindig a szerb-magyar testvériség és barátság hívei voltunk, elhatároztuk, hogy megtesszük az első látogatást Brankovics vajda népénél, a jelenlegi jugoszláv nemzetnél és ennek alkotmányos képviselőinél. Van szerencsém értesíteni önt, miszerint e hó 15-én érkezünk Budapestről Belgrádba, hogy a Nemzetgyűlés mélyen tisztelt elnökét és tagjait meglátogassuk. Kérünk értesítést az önök budapesti képviselete utján, vájjon kirándulásunknak nincs-e akadálya. Kartársi üdvözlettel : Balla Aladár.« (Helyeslés. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Cserti József : Inkább oda megyünk, mint Bécs felé ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) évi december hó 1-én, szerdán. 183 Őrgr. Pallavicini György : Nekem nincs semmi kifogásom az ellen, ha bármely nemzetgyűlési képviselő ur, ha azt hiszi, hogy ezzel hazája érdekében cselekszik, elindul valamely szomszédállamba összeköttetést keresni. Thomas Ferenc : Az sem dehonesztáló, ha valaki Bécsbe megy ilyen Ugyben ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Nincs semmi ok az idegeskedésre. (Ugy van !) Őrgr. Pallavicini György : Azt hiszem, hogy ezt a kirándulást egy nem sikerült jóhiszemű kísérletnek vehetem. Minthogy ez a kísérlet nem sikerült, azért mondom, hogy kár volt, hogy a kormány nem jelentette ki igen kategóriinisan azt, hogy neki ehhez a kísérlethez semmi köze nem volt. Csak egy rövid részt akarok felolvasni a Balkánnak a cikkéből, amely a következőket mondja (olvassa) : »Ennek a politikai orientációnak, melyben nincs semmi őszinteség, csak piszkos számítás, ellenmond piszokság, vadság és állatiasság, amellyel a hunok és barbárok utódai sok évtizedre bevésték magukat nemzetünk emlékezetébe. Ha mindezen borzalmakat a háborús őrjöngés és az alattomos, lelketlen bécsi és budapesti mentalitás számlájára irjuk « nem akarom a többit felolvasni, (Halljuk ! Halljuk !) mert olyan személyekről szól, akiket nem akarok a vitába belehozni. A másik lap, a Rjecs, csak ennyit füz hozzá ehhez a levélhez (olvassa) : »A Nemzetgyűlés elnöksége a kérdéses levelet a parlamenti pártklubnak véleményezés céljából kiadván, szerb részről — mint ismeretes — Budapestre az a válasz ment, hogy halasszák el jövetelüket . . . Dinich Vidor: Kitérő válasz! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék hangosabban beszélni, mert nem hallani, a gyorsÍrók nem tudják jegyezni. Őrgr. Pallavicini, György:... mivel Szerbia és Magyarország között a normális barátságos viszony még nem állt helyre.« Gaal Gaszton : Vége a szerelemnek ! Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur igen helyesen gyakran fejtette azt ki, hogy egy helyes külpolitikát csak egy konszolidált belső helyzet képes támogatni. (Helyeslés.) Én teljesen aláírom ezt a tételt. Azonban én azt hiszem, hogy a hiba nem ott keresendő, ahol igen sokan keresik, hanem magában a kormányban, vagyis nem a Nemzetgyűlésben, hanem a kormányban. (Mozgás jobbfelöl.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Mert merem állítani azt, hogy ha ez a Nemzetgyűlés a kormány által helyesen irányittatott volna., akkor a belső konszolidáció már rég befejezett tény volna, A multak tapasztalataiból láttuk.