Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
184 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920, hogy milyen nehéz koaliciós kormány élén állani, s ezért tudjuk, hogy milyen nehéz lehet a mai ministerelnök urnák kormányozni, ki nem is koaliciós, de dekompoziciós kormány élén áll, én teljes elismeréssel vagyok az iránt, hogy ő a mai nehéz időkben ilyen sokáig tudott ennek a kormánynak élén állani. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Ez elparentálás !) Nem akarok rámutatni azokra a vonatkozásokra, amelyek a kormánynak nem konszolidált voltát a belUgyi politikában jellemzik, hanem tisztán csak azokra terjeszkedem ki, amik szoros kapcsolatban vannak a külpolitikával . (Halljuk ! Halljuk ! jobbfe'öl.) Az egyik az, hogy sem a külföld, sem mi magunk valójában nem tudjuk, hogy ezen kormány forradalmi vagy alkotmányos alapon áll-e? (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és balfelöl.) Nem tudjuk azért, mert mindezideig... (Egy hang a jobboldalon : Összetéveszti a kormányt a sógorával! Derültség.) elzárkóztak az összes kormányok az elől, hogy a forradalom előkészitőit, a forradalom felelős tényezőit, az akkor uralkodó — nem tudom, minek nevezzem őket — egyéneket, szóval azokat, akiknek a hatalom abban az időben kezükben volt, felelősségre vonja. (Igaz! JJgy van! a jobb- és baloldalon. Felkiáltások: Lázadók voltak! Elnök csenget.) B. Szterényi József : Pozitív törvény ellenére sem tették ezt meg! Berki Gyula : Az ország lecsúszása az Esterházy-kormánnyal kezdődik. (Igaz ! JJgy van ! balfelöl.) Ernst Sándor: Nem 1918 októberében kezdődött a forradalom ! Ereky Károly : Messzebbre kell visszamenni. A háborútól kezdve kell megvizsgálni a dolgokat! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ereky Károly: Ez a becsületes eljárás! Meskó Zoltán : A király rossz tanácsadóit kell felelősségre vonni azért, mert a válságot tizennégy napig nem oldották meg! B. Szterényi József: Mindenkit, akit mulasztás terhel! Balla Aladár : A vasúti pragmatikától kezdve! (Zaj.) B. Szterényi József : A vasúti pragmatikát az urak kezdték, a szerbekkel való paktálással. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Ne purparlézzünk !) Elnök (csenget) : Kérem báró Szterényi József és Balla Aladár képviselő urakat, ne zavarják állandóan a szónokot. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Szterényi József: Mi nem adtuk fel a magyar államvasút magyar jellegét! Elnök : Ismételten kérem a képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Őrgr. Pallavicini György: A lehető legteljesebb tárgyilagosságra törekedve . . . Ernst Sándor: Mi nem szóltunk, amikor tárgyaltak, különösen a Tisza-kormány alatt ! '. évi december hó 1-én, szerdán. Őrgr. Pallavicini György : ... nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közbeszólásokra reflektáljak. (Elénk helyeslés jobb felől.) A másik kérdés, amelyben a kormány konszolidáltsága kifelé nem mutatkozik, a királyság kérdése. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, az összes józan és komoly politikusok a bolsevizmus összeomlása óta megegyeztek abban, hogy ezt a kérdést addig, amig a teljes belső és külső konszolidáció helyreállitva nincsen, — amit ma még, sajnos, nem állithatnánk — az aktuális politikából ki kell kapcsolni. {Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Azt hiszem, ezt az álláspontot képviseli ma is minden olyan politikus, akit az előbb használt jelzőkkel jellemeztem. De mit látunk? Amikor a ministerelnök — azt hiszem, épen egy általam felvetett kérdésre — a külUgyi bizottságban szintén teljesen erre az álláspontra helyezkedett, azt láttuk, hogy egyes ministerek ezen ministerelnöki programmot nem tartották be. (Felkiáltások a középen •. Az Összhang kormánya!) Láttuk, hogy négy minister állott egy akció élére, ezt a cselekedetüket aláírásukkal is megerősítve, amely akcióban e kérdést nem a ministerelnök intenciói szerint akarták elintézni. Ezen ministerek között van olyan, aki igen gyakran szeret itt a tekintélyről beszélni és — méltóztassanak nekem megengedni itt egy kis kitérést (Halljuk! Halljuk!) — ez az igen tisztelt minister ur, ki gyakran beszél tekintélyekről, ugy látszik, megijed egy nagy tekintélynek még halotti árnyékától is. (Zaj jobbfelöl.) Berki Gyula: Ki az? Meskó Zoltán : Majd megmondja. Őrgr. Pallavicini György: És felkeli ezt az alkalmat használnom annak kijelentésére, hogy én, aki Tisza Istvánnak szerény politikai ellenfele voltam . , . Kovács J. István : Nem kellett volna elgáncsolni! (Zaj.) Berki Gyula : Ott kezdődik az ország pusztulása! (Felkiáltások a baloldalon: A függetlenségi párt gáncsolta el!) Meskó Zoltán: Nem a függetlenségi párt! En sohse szidtam. B. Szterényi József (a szélsőbaloldaliba mutatva) : Ott ült a Károlyi-párt abban a szögletben ! Ok üldözték ! A Károlyi-párt huszonkét tagja! Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Meskó Zoltán : Nem a függetlenségi párt üldözte! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Őrgr. Pallavicini György; Felháborodással hallottam azt a közbeszólást, amellyel itt egy nagy halott férfiú emlékét megbecstelenitették. (Igaz! Ugy van!) B. Szterényi József: Ugy van! Őrgr. Pallavicini György: A ministerelnök ur igen helyesen határozta meg tegnapelőtti
