Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

12 A Nemzetgyűlés 128. ülése 1920. évi nov. hó 13-án, szombaton. nemzet talán "!álmokon, néha talán "álságos hittel is kapotr., de rmelv Ígéretek még annyira sem valósultak meg mindmáig, amennyire én gondoltam azt. Nem akarom azonban elhallgatni, hogy vannak Oi}^an Ígéretek, amelyeknek megtartása a jövőre vonatkozik, amelyeket azért, mert az, amit eddig vártam, be nem teljesült, nem akarok feladottaknak tekinteni, hanem azokat ismételten is, még ebben az órában is. leszögezem ide, nem ennek a Nemzetgyűlésnek, nem e Háznak, hanem Európa felelősségének asztalára, hogy azok teljesíttessenek, mert ennek a nemzetnek bizalma meg kellene hogy rendüljön minden emberi jogban és igazságban, ha azok be nem teljesednének. Ha pedig egy nemzetben a bizalom megrendül, nem szükséges rámutatnom arra, hogy mik következnek be akkor. A másik, amire rá akarok mutatni, és amire méltóztassanak megengedni, hogy a pillanat súlyosságának ellenére is valamivel hosszasabban kiterjeszkedhessen!, — mert ez a mai pillanatban más vonatkozásban is érdekel — az a rágalmazás! hadjárat, amely nemzetünk ellen az utolsó időben, de az egész háború alatt és a háború óta eltelt idő alatt is, különösen pedig az ellenforradalom óta indíttatott. T. Nemzetgyűlés ! Talán mi magunk is sokban hibásak vagyunk, hogy íúl azon, amik mint atrocitások elkövettettek, odaállítanak minket ma, mint Európa rendzavaróinak egyikét. Méltóztassanak megengedni, hogy itt a magyar sajtót is figyelmeztessem arra, hogy kár, sokszor hosszabb riportok kedvéért, az atrocitásokat, az egyes eseteket, amelyek atrocitások ug}7-an, de amelyeknek mélyebb indokait még nem ismerjük, olyan hosszan, annyira előtérbe állitottan tárgyalni, mint az sokszor történik, mert ez a nemzetnek nem válik javára. Méltóztassék azonban körülnézni Európában és akkor beigazolva fogják látni nemcsak a Nemzetgyűlés tagjai, mert nemcsak hozzájuk szólok, — hiszen ők tudják ezt -— de beigazolva fogja látni mindenki, Magyarországon kívül is, hog}^ ez az ország nem a rendbontó elemek egyike, hanem egyike azoknak az országoknak, amelyek megszenvedik a jelenlegi súlyos korszaknak következményeit, amelyek abban a vonaglásban vannak, amit egy ilyen súlyos korszaknak természetszerűleg fel kellett idéznie, amely nehéz helyzet és vonaglás nemcsak nálunk, de máshol, a győztes országokban is megvan. Méltóztassék megengedni, hogy a Britanniaesetnek, a rendőrgyilkosságnak, a fenyegetésektől való félelemnek és a rendőrség erélye hiányainak példáit Angliából soroljam fel. Reuter- és Havas-jelentések szerint (olvassa) •' »Augusztus 5-én Corkban a következő történt : Corkban tegnap este újra lövöldöztek az utcákon. Donegal grófságban a törvényszék épületét a sinníeinek felgyújtották és szétrombolták.« Itt van a Britannia esete (olvassa) : »Augusztus 25-én Cork grófságban agyonlőttek egy rendőrt, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Október 20-án Írországban fegyveres sinnfeinisták néhány rendőrellenes támadásáról érkeznek hirek, amelyek szerint néhány rendőr életét vesztette.« Itt vannak azután fenyegetések, amelyek az angol kormány ellen, a kormány megöletése re irányulnak. Itt van egy hir szeptember 18-áról, amely szerint (olvassa) : »Dublinben az angol rendőrség nappal nem mert már letartóztatásokat eszközölni, mert az ir forradalmi hadseregbe félmillió ember jelentkezett.« Én belátom azokat a nehézségeket is. amelyek más államok előtt állanak, amelyek más államokban is ennek a háborúnak természetes következményei, de akkor igazságot kérek a magunk részére. És nemcsak az angol példát akarom felhozni, mert nem szeretném, ha ugy festene a dolog, mintha arrafelé volna irányítva tekintetem. Ugyanezeket felhozhatnám más országokra vonatkozólag is, hiszen egy egész dossier van a kezemben, amelynek teljes felolvasásával nem akarom a parlamentet untatni. Csak rámutatok az olaszországi zavargásokra, az ottlevő nehéz helyzetre, ahol parlamenti körök állítása szerint a kormány tehetetlensége aggodalmakat kelt. És kérdezem, nem egészen a mi esebünk-e ez ? Csak megemlítem, hogy Triesztben szeptember 11-én délután egy rendőrt és egy polgári rendőrt megöltek, egy altisztet és tíz embert snlyosan megsebesítettek, Téves kizárási hírekre megszállottak egyes gyárakat. Nem egészen a mi téves hiremk-e ezek, amelyekkel egymást riasztják nálunk az emberek s ennek következtében állnak elő szerencsétlenségek? És méltóztassanak Franciaország felé tekinteni, hol a májusi zavargásoknak 600 áldozata volt, vagy Görögország felé, ahol a Venizelosz-párt ezreket vetext börtönbe, avagy méltóztassanak azok felé az államok felé tekinteni, amelyek velünk együtt a háború vesztesei, méltóztassanak pl. a Kapp-puccsnak áldozatait összeszámítani, amiből kifolyólag — csak találomra kapok ki egyes számadatokat, mert hiszen egész lista van a kezemben — március 18-án Dortnmndban száz halott, Gerában tíz, Nürnbergben tizennyolc, március 19-én Berlinben tizenöt és hetven, összesen nyolcvanöt halott. Kottbusban hatvan, Elberfeldben száz halott volt és így tovább. T. Nemzetgyűlés ! Én ezeket szükségeseknek tartottam egyszer ebben a Házban leszögezni, mert amik itt történnek, azok megtörténtek más államban is. De ebből nem az a következtetés, hogy mi mint természetes folyamatok természetes következményeit vegyük ezeket és térjünk fölöttük nyugovóra és hagyjuk megtörténni ezeket, hanem — amint ezt itt tegnapelőtt is kijelentettem •— mi igenis rendet csinálunk, és rendet csinálunk nem azért, mert máshol rend van, hanem azért, mert nálunk rendetlenség van, tehát tekintet nélkül arra, hogy másutt van-e rend vagy sem. Én csak azt akarom leszögezni, hogy amikor mi nem állunk egyedül ebben a tekintetben, nem