Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

A Nemzetgyűlés 128. ülése 1920. évi nov. hó 13-án, szombaton. 13 engedhetjük, hogy egyedül reánk dobjanak követ. Nem engedhetjük különösen, hogy rágalmazási hadjáratok- folyjanak ellenünk, amelyekben azt, ami itt történik, túlozzák és ennek a nemzetnek becsületét diszkreditálják kifelé. Ezeket szükségesnek tartottam itt elmondani és most méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek a békeszerződésre. Mielőtt azonban erre rátérnék, ezzel kapcsolatban még egy másik kérdésre kell kitérnem, amely szintén egy vádpont, illetőleg vád-ok Magyarországgal, de a régi Magyarországgal szemben s amelyre ebben a pillanatban szintén okvetlenül rá kell világitani. Ebben a tekintetben azokhoz a teremből kivonult képviselőkhöz szólok, akik az elkapcsolt részek nemzetiségei nevében szólottak, azoknak nevében, akiknek velünk való összetartozását külföldön nem tartották olyan természetesnek, mint amilyen természetesnek tartják a magyarságnak velünk való összetartozását, amelynek nevében nem is kellett, hogy szóljon senki, mert azzal egyek maradu nk mindörökké. Ezek felé fordulva és a békeszerződés kisebbségi jogi pontjaira célozva, le kell hogy szögezzem azt, hogy Magyarország nem saját hibájából, mindenesetre nemcsak saját hibájából nem hajtotta végre mindenkor azokat az intézkedéseket, amelyeket talán a nemzetiségi kérdésben /égre kellett volna hajtania. Adminisztracionális hibák vannak itt elsősorban, amely adminisztrációnk más tekintetben sem volt teljesén kifogástalan és SOÍ minden nem nemzetiségi tekintetben való célzatosságnak, hanem egyéb körülményeknek rovására irandó. De mi mindenkor elismertük é?. ma is elismerjük minden embernek, minden nemzetisé gneK jogát nyelvéhez, szokásaihoz és vallásához. Ezt az elvet mi a trianoni békének megcsonkított Magyarországán belül is, azokkal a kevés idegenajkuak kai szemben, akik ezen belül vannak, érvényesiteni fogjuk továbbra is. Ezt az elvben korlátlan és korlátlanul' elismert jogot az állam közösen akart és közös érdekű egysége és azon praktikussági szempontok szabályozhatják csak, amelyek a különböző nyelvű egyéneknek egy államban megélhetését a lehető legkönnyebbé és minden értékét legkielégithetőbbé teszik, az a szükség, mely a közös államnyelvben mint érintkezési formában jelentkezik és amelyet mindenki elismer s amelyre nézve egy kiváló angol publicistája az utóbbi időknek, Sir Thomas Bartley azt mondja : Amerika is Macedóniává lett volna, ha ezeket az elveket nem követi. Nézetem szerint a régi Magyarországban is rég kellett és lehetett volna az állam egységének sérelme nélkül a nemzetiségek jogait biztosítani és pedig az egyes vidékek jellegzetes települési és népkeveredési viszonyainak megfelelően, az ezekből természetszerűleg folyó különböző kívánalmak és igények tekintetbevételével községben, járásban és törvényhatóságban, részben ezeknek egészükben adott, részben azokon belül érvényre juttathatott autonómiákkal, részben az autonómián kivül eső intézkedésekkel, amelyek az államigazgatás olyan ágaira vonatkoznak, amelyek központiak kell hogy legyenek, vagy amelyeknek szálai a központba vezetnek, mint a vasút, posta stb. Az uj Magyarországon, jobban mondva, a trianoni béke Magyarországán alig maradnak nemzetiségek, zárt testben sehol. A magyar állam itt is tul kivan menni — hiszen régi törvényeink is ezt irják elő —- a békeszerződésnek kisebbségi jogi keretein, amelyeket mi más országokban is szűkeknek találunk, amint azt a békedelegáció ki is fejtette. Magyarország az 1868 : XXXII. törvénycikk bázisán áll, ennek fentartás nélküli végrehajtásának alapján, amellyel a Nemzetgyűlés működése előtt keletkezett 4044. számú rendeletnek rendelkezései is összhangba hozandók lesznek s amely törvénynek eszméjén kell felépülni a mi törvényhozásunknak is. De elsősorban szükséges az, hogy adminisztrációnkat javítsuk olyformán, hogy ebben a tekintetben ne legyen többé olyan hiba, amelyet nem az adminisztrációnak, hanem a tendenciáknak, amelyek seha nem voltak meg nálunk, tulajdonítanak. Most méltóztassanak megengedni, hogy viszszatérjek néhány szóval a békeszerződésre, hiszen arról sokat lehetne elmondani. Ez a békeszerződés egyike minden korok legrövidlátóbb és legvégzetesebb alkotásainak, Kötetekre menő bizonyitó anyaggal bizonyítottuk ezt és azt hiszem, hogy a történelem ítélőszéke nem is adhat másnak igazat, mint nekünk. Ezekben a bizonyításokban soha sem léptük tul — azoknak módját nem követve, akik ellenünk áskálódnak — annak a keretét, amit a legszigorúbb kritika a legtudományosabb munkástól megkívánhat. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre ne térjek ki részletesen. Ez nem szükséges magyar ember előtt, és a világ előtt sem lesz szükséges, mert hiszen előtte fekszik ez a mű, amelyben argumentumaink össze vannak gyűjtve. Méltóztassék csak azt megengedni. hogy egyetlenegy auktoritásra hivatkozzam, és minthogy egy amerikai egyetemről indultak ki azok a pontozatok, amelyek és amelyeknek be nem tartása még inkább okai annak, ami Európára rá van mérve, egy amerikai egyetemnek egyik kiváló professzorát idézzem. A princetoni egyetem egyik kiváló profeszszora, Marshall Brown, azt mondja, hogy egy államot a maga állami és társadalmi életével élő organizmusnak kell tekinteni, amelyet súlyos következmények nélkül nem lehet sem szétdarabolni, sem megcsonkítani. T. Nemzetgyűlés ! En nem tehetek mást, mint kormány s mint aki annak idején erdélyi ember létem dacára abba a szerencsétlen helyzetbe kerültem, talán azelőtti tudományos munkás-