Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
182 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920, »Igaz, hogy a magyar Békedelegáció azzal érvel, hogy a Békefeltételek sehol sem rendelt el népszavazást. Ha a Szövetséges és Társult Hatalmak feleslegesnek tartották, hogy a népesség ilyen irányú megkérdezéséhez folyamodjanak, ez azért történt, mert meggyőződtek róla, hogy ha ez a megkérdezés az őszinte véleménynyilvánítás teljes biztosításával történnék, nem vezetne számbavehetően más eredményre, mint amilyenre Középeurópa néprajzi viszonyainak és nemzeti aspirációinak tüzetes vizsgálata vezette a hatalmakat. A népek akarata megnyilatkozott 1918. október és november havában. . .<< (Zaj a középen.) B. Szterényi József: Hol ? Gyulafehérváron ? Őrgr. Pallavicini György : Ezt köszönhetjük az őszirózsák forradalmának ! B. Szterényi József : Köszönhetünk annak mást is ! Őrgr. Pallavicini György (tovább olvas):... »a kettős monarchia összeomlásakor, amiüor a soká elnyomott nemzetiségek egyesültek olasz, román, jugoszláv vagy cseh-szlovák testvéreikkel. Az azóta történt események megannyi uj bizonyítékát szolgáltatják az azelőtt Szent István koronája alatt élő nemzetiségek érzelmeinek«. Azt hiszem, a hipokrizisnek és hibás beállitásnak flagránsabb példáját alig lehetne felolvasni dokumentumul. (Ugy van ! Ugy van !) Egy másik kitétele, amely ehhez hasonló (olvassa) : »Erre a helyzetre nem lehet hivatkozni azzal az állítással, hogy jobb lett volna nem bolygatni a régi területi állapotot. A dolgok meglevő rendje, még ha ezeréves is, nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott«. Ebből a kísérőlevélből, amely tényleges ígéret formájában a rutén kérdésről is beszélt, szükségesnek tartom még felolvasni, hogy (olvassa): »A hatalmak elfogadták a rutén föld és a csehszlovák állam egyesülését, az utóbbi állammal kötött szerződésben. Ez az állam különös módon biztosítja a rutének autonómiáját. (Zaj. Felkiáltások : Bizony, különös módon !) Megegyeztek a cseh-szlovák állammal abban, hogy a szerződés intézkedéseit, amennyiben azok a néprajzi, vallási és nyelvi kisebbségekre vonatkoznak, a Nemzetek Szövetsége védelme alá helyezik. A szövetséges és társult hatalmak ugy vélik, hogy a köztük és a cseh-szlovák állam közt létrejött szerződés a rutén autonomikus tartomány népességének megadja a lehetőséget arra, hogy kívánságait nyilvánosan kifejezhesse.« Dinich Vidor : Ez az ! Kívánhat, amit azonban nem teljesítenek ! Őrgr. Pallavicini György : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Látjuk tehát, hogy mit várhattunk és mit kaptunk az entent e-t ól abban a tekintetben, ami az igazságosságot illeti. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Semmit !) És azért gondolom, hogy nem volt az a politika egészen helytálló, amely bizonyos reménységeket vett abból a francia orientációból, amelyről az előbb beszéltem . . . Friedrich István : A legszerencsétlenebb volt ! évi december hó 1-én, szerdán. Őrgr. Pallavicini György : ... és aminek kifejezést adott többek között a ministerelnök ur szegedi beszédében. És hibáztatom azt, hogy amikor egy közgazdasági szerződésről volt szó, amely még perfektuálva sem volt, ez mint politikai egyezmény lett a közvélemény előtt bemutatva. Friedrich István : Ugy van ! Mint siker ! Őrgr. Pallavicini György : Ha pedig a helyzet ugy áll, mint ahogy hiszem, hogy áll, és ha kellett nekünk június 4-én a békét aláírnunk : kérdem, hogy annak konzekvenciáit miért nem vontuk le azonnal és a ratifikáció miért nem következett be sokkal sürgősebben, mint ahogy bekövetkezett ? Mert ha szükséges volt a ratifikáció most, akkor még hasznosabb és szükségesebb lett volna előbb túlesni ezen a nagy bajon, mert hiszen azok a nagy előnyök, amelyeket ma remélünk, már sokkal korábban bekövetkeztek volna, (Ugy van ! a szélsőbao^àaon.) Ezzel a kérdéssel, amelyről sokat lehetne beszélnünk, nem akarok bővebben foglalkozni ; hanem rátérek a másik nagyhatalomra és annak hozzánk való viszonyára : Nagy-Britanniára. Tény az, hogy Nagy-Britannia, illetve annak képviselői igen gyakran nagy szimpátiákat mutatnak irántunk. Én ezekre a szimpátiákra "nem adok semmit, tapasztaltam azt, hogy mit értek. De mindenesetre többet érnek, mint az antipátiák. És amikor az a francia kurzus nagydobra lett verve, rögtön észrevehető volt az angol- elhidegülés Magyarország iránt. B. Szterényi József : De mennyire ! Őrgr. Pallavicini György : Ez nemcsak azért következett be, mert az angol kormány a Labour Party nyomása alatt az itteni viszonyokat bizonyos fokig kifogásolta ; hanem történt ez azért is, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az angol politika már a háború megszűnése után folyton eltávolodott a francia politikától. Hiszen Angliában ugy a felsőházban, mint az alsóházban egy időben igen magyarbarát beszédek hangzottak el. Sajnos, ezek teljesen megszűntek s Magyarország, ugy látszik, némi gazdasági összeköttetéstől eltekintve, teljesen elveszítette ennek a népnek a barátságát. Ugyanígy állunk Olaszországgal. Olaszországot nemcsak a tradíciók kötik a múltból hozzánk, — mert hiszen elég csak arra utalnom, hogy Magyarország fénykorát akkor élte, amikor az Anjouk és Mátyás király idejében az olaszokkal barátságban volt — de hogy reánk volt utalva most is, hogy keresett velünk összeköttetést, azt még a bolsevizmus alatt is sajnosán tapasztaltuk. De hogy akkor is keresett velünk érintkezést, ez mutatja azt, hogy érdeke volt Magyarországgal jó viszonyban lenni. Olaszország politikája, amelyet Németország felé irányit, szintén ugyanezt bizonyítja, S a németednek Olaszország irányában tanúsított közeledése — utalok Simonsnak kijelentésére, mellyel Dél-Tirolnak Olaszországhoz való tartozandóságát elismerte — bizonyos fokig útmutatás lehetett volna nekünk is
