Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. évi december hó 1-én, szerdán. 175 féle természetű munkákat végeztethessünk, mert' hiszen ennek a rabmunkának egyik főcélja az is, hogy azok az emberek ki képeztessenek, tanuljanak és amikor kiszabadulnak a fogságból, akkor meg tudják keresni a kenyerüket. Ez is cél, ezért célszerűnek tartjuk, ha nem egyféle munkát végez az egész fegyintézet, hanem külön-külön munkákat és igy hat csoportot létesitünk, A mostani szerződéstervezet értelmében egyegy csoport körülbelül 100—150 rabbal dolgozik, részben közös műhelyben, részben magánzárkákban, mert hiszen annak a rabnak is dolgoznia kell, aki magánzárkában van. A szerződés szerint a szakmunkásnak, amennyiben a közös teremben dolgozik, 30 koronát fizetnek, nem szakmunkásnak 20 koronát. A magánzárkákban dolgozóknak ugyanilyen megkülönböztetés szerint 20, illetőleg 10 koronát. Ki van kötve, hogy félévi munka után minden fegyenc szakmunkásnak tekintendő. Hogy mi a különbség a közös teremben és a magánzárkákban dolgozók díja között és hogy miért van különbség, ennek egyszerű magyarázata az, hogy a közös teremben gépekkel lehet dolgozni, tehát sokkal jobban ki lehet használni a rabok munkáját. Ezenkívül különös jutalomdíjak címén havonként és fejenként 90 koronát fizet a vállalkozó, és ezt az igazgatóság szétosztja a rabok között, aszerint, hogy ki milyen szorgalmat tanúsított. A vállalkozó kötelezettséget vállal arra nézve is, hogy ha a rab kiszabadul, őt az üzletében alkalmazni fogja, tehát mindjárt elhelyezést kap az a rab, aki kiszabadul. Ezek nagyjában ennek a szerződéstípusnak a főbb elvi jelentőségű rendelkezései. A részletekkel nem kivánom a t. Nemzetgyűlés idejét igénybe venni. Azt hiszem, hogy ez megfelelő, mert ha esetleg azok a munkabérek, amelyeket ezek a vállalkozók fizetnek, nem is érik el egészen azt a magasságot, amennyit a szabad munkás kap, méltóztassék figyelembe venni, hogy az a munka mégsem egészen olyan, mint a szabad munkás munkája. Az a rab, aki abból a munkabérből aránylag csekély összeget kap, mégsem fog olyan ambícióval, lelkesedéssel dolgozni, és épen azért nem is lehet a vállalkozótól azt kívánni, hogy ugyanannyit fizessen. De — jelzem — itt nem is az a cél, hogy ez üzlet legyen ; mi azt a törvényben megszabott kötelességet teljesítjük, hogy dolgoztatjuk a rabokat és épen azért a feltételeket nem is szabhatjuk meg egészen ugy, mint a hogy a szabad versenyben a szabad munkásnak feltételei meg vannak szabva. Szerény véleményem szerint ezek a feltételek a mai viszonyok között megfelelők és ezért ilyen típus szerint óhajtanám a további munkáltatást folytatni a váci fegyintézetben — mondom — addig, amig a házi kezelést az egész vonalon nem tudjuk megvalósítani. Jelzem, hogy ma ugyanezeket az árakat fizetik azok a vállalkozók is, akik ott vannak, holott a szerződések őket nem is kötelezték volna erre, mert hiszen az 1908-ban kötött szerződés szerint 70 fillér napi munkadíjat fizettek, ami az akkori viszonyok között megfelelő volt. Kerekes Mihály: Ilyen dolgokkal foglalkozunk ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Mint méltóztatik mondani, ilyen dolgokkal kell foglalkoznunk, de kénytelen vagyok válaszolni, minthogy a képviselő ur ugy állította be a dolgot, hogy ott lehetetlen állapotok vannak. Akkor 70 fillér volt megállapítva, és dacára annak, hogy a vállalkozók nem voltak kötelezve arra, hogy ezt a napidíjat emeljék, mégis folyton emelték a mi kivánságunkra és most az előbb említett munkabéreket fizetik. Ez volna válaszom a képviselő urnák arra a kérdésére, hogy milyen visszaélések vannak a váci fegyintézetben, és arra a vádjára, hogy túlságosan keveset, három koronát fizetnek. Mondom,, nem 3 K, hanem 30, illetőleg 20 K és 20, illetőleg 10 K ÊtZ cl bér, amelyet a vállalkozók a szerződések értelmében fizetnek. Volt a képviselő urnák egy megjegyzése, hogy t. i. túlságosan keveset kapnak a rabok. Ezek a rabok a büntetésüket töltik, természetszerűleg nem dolgozhatnak ugy, mint szabad munkások s ezért az egész munkabért nem kaphatják meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mennyit kapnak, azt a fegyintézeti rendtartás szabályozza. Az, amit ők kapnak, bizony csekély dolog. Tulajdonképen egyötöd részét kapják annak, amit tényleg megkeresnek s ezt sem kapják meg egyszerre, hanem gyűjtik a részükre és amikor kiszabadulnak, akkor bocsátják rendelkezésükre ezt az összeget, időközben pedig csak kisebb összeget kapnak különleges igényeik kielégítésére. Megkapják a jutalomdijat és ezt is többnyire élelmiszerekben, vagy talán dohányban, amire tulaj donképen az ilyen rabnak, fegyencnek szüksége van és aminek legjobban megörül. Méltóztatott említeni, hogy az a mérleg, amelyet a fagyintézet kimutat, hibás s hogy az iparüzemnek mérlege hibás, mert tisztán csak a bevételeket tünteti fel. T. Nemzetgyűlés ! Azok a mérlegek, amelyeket a fegyintézetnek egyes osztályai felállítanak, nem rendes kereskedelmi mérlegek és nem a fegyintézetnek mérlegei. Ök egyszerűen csak kimutatják azt, hogy az illető iparüzem mennyi bevételre tett szert. A fegyintézetnek egész mérlege az összes osztályoknak mérlegeiből alakul, egyfelől mint bevételekből, másfelől az összes rezsiköltségekből is kiadásokból. Ha az egészet összeállítjuk, akkor lehet megállapítani, hogy vájjon jól viszik-e azt az üzemet, vagy nem viszik jól. Szóval itt egy kis tévedés volt ; at. képviselő ur ugy gondolta, hogy olyan mérleget akarunk minden osztályra, minden iparüzemre nézve felállítani, amely annak az osztálynak összes kiadását és összes bevételét feltünteti. Egy-egy osztálynak nincs is kiadása, hanem az egész fegyintézetnek vannak kiadásai. Neki tulaj donképen -nincsenek