Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
176 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920, olyan részletkiadásai, azok másutt vannak elszámolva. De megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy ha az egész fegyintézet mérlegét nézzük, akkor igenis teljesen alaptalanoknak mutatkoznak azok a vádak, mintha ott rendszertelenség és Ugyetlenség folynék, mert ha az egész világon a letartóztatottak intézeteinek mérlegeit megállapítjuk, azt fogjuk konstatálni, hogy az illető intézetek átlagban költségeiknek 20—30, legfeljebb 40 százalékát tudják a munkáltatással behozni és épen a váci fegyintézet az, amely rekordot teremtett ebben a tekintetben, mert vannak évek, amikor nemcsak az összes kiadások kitelnek a rabok munkáltatásából, hanem még felesleget is tudnak beszolgálta 4 ni. Ez telist elég bizonyítéka annak, hogy ott nemcsak hogy szakszerűen, hanem igenis takarékosan és helyesen vezetik a fegyintézetet. Méltóztatott azt mondani, hogy a fegyintézeti tisztviselők alig részesülnek azokból a terményekből, amelyek ott teremnek és nem méltóztatik tudni, hova kerül az a sok termény. Itt G-aal Gaszton t. képviselőtársam is közbeszólt, amikor azt mondtam, hogy azt méltóztatik kívánni tőlünk, hogy egy hold ezer embert tartson el a veteményből. Gaal Gaszton : Pár olyan holdat én is szeretnék. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ha ez a feltétele annak, hogy a váci fegyintézet jól gazdálkodjék, akkor ennek megfelelni nem tudunk, mert egy holdból ezer embert nem tudunk veteményekkel eltartani. Ez teljesen lehetetlen dolog, (Ugy van! jobbfelül.) Azt hiszem, itt a dologban félreértésnek kell lenni. Mondhatom, ha meg tetszik nézni azokat a veteményes kerteket, ott nagyon szép gazdálkodás folyik. Hogy mit szolgáltattunk be a múlt évben, arra nézve csak azt az egy adatot akarom felhozni, hogy pl. az az összeg, amelyet a múlt évben a fegyintézeti tisztviselők és részben az igazságUgyi tisztviselők beszerzési csoportja is kapott, körülbelül 134.000 koronára megy fel. Ez az összeg talán nem mutat olyan sokat, de hogy mit jelent ez, ezt csak akkor tudjuk megállapítani, ha azt figyeljük, hogy milyen áron kapják az illetők a terményeket. A mostani árakat vagyok bátor közölni, ahol fizetnek pl. a zöldbab kilójáért 50 fillért, zöld borsóért 1 koronát, uj burgonyáért fizettek 30 fillért. Aki a háztartással foglalkozik, az tudja, hogy mik azok az árak. Almáért fizettek 50 fillért, borért, amely ott termett, fizettek literenként 4 koronát. Szóval egészen minimális árak vannak és ezekből az árakból jön ki a százezer koronát meghaladó összeg. Amit tehát ott termelnek, az nem tűnik el, az nekik jár és ami felesleg marad, azt szállítja be az intézet első sorban megint az igazságUgyi tisztviselők beszerzési csoportj áriak. Azt hiszem, ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása. . évi december hó 1-én, szerdán. Ha ebből az apropóból annak a 12 szerencsétlen sonkának esetét hozom fel, amit kifogásolni méltóztatott, ez is ugy volt, hogy mivel nagyon kevés volt a sonka, ennek árát kissé magasabban állapították meg, de ez is csak 50 százaléka yolt a piaci árnak. Azért állapították meg kissé magasabban, mert különben hogyan osztották volna szét. Ha kissé magasabb az ár, kevesebb a jelentkező. A jelentkezők között osztották szét ezt a sonkát, tehát itt sem volt semmiféle visszaéllés. Egyáltalában az ilyen letartóztatottak üzeméből kerülnek apróságok a beszerzési csoportokhoz, amelyeket nem lehet ezer részre szétosztani. Itt valami osztályt kell csinálni. Egyszer az egyik, máskor a másik kapja. Itt semmiféle visszaélés nem történik. És nemcsak a magasállású tisztviselők kapnak, hanem kapnak a segédhivataliak, altisztek, a számvivőségiek, mindnyájan egyformán. Ugron Gábor: A rabok nem kapnak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : A rabok eltartást kapnak. Ugron Gábor : Sonkát nem kapnak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Bizony annak a pár ezer embernek két sonkát nem tudom, hogyan lehet adni. ők rendes, tisztességes ellátást kapnak, amilyen általában lehetséges . Még csak azt óhajtanám, megemlíteni, hogy a külföld szakemberei más véleménnyel vannak a mi fegyintézeteinkről, speciell a váci fegyintézetről is. Nagyon gyakran vannak itt urak, akik megvizsgálják és nem, tudják eléggé dicsérni azt a rendszert, azt a gazdálkodást, amely ott folyik. Epen azért én csak annak tudhatom be t. képviselőtársam interpellációját, hogy azok az adatok, amelyeket rendelkezésére bocsátott valaki, — nem tudom,, hogy ki — tévesek voltak. De ha ezeket az adatokat figyelik, azt hiszem,, igazat ad nekem, hogy itt csak elismeréssel adózhatunk annak a gazdálkodásnak és elismeréssel adózhatunk különösen a fegyintézet vezetőjének is, aki hosszú évtizedek óta igazán páratlanul vezeti ezt az intézetet és én csak teljes dicsérettel adózhatom neki erről a helyről is. Méltóztatott kifogásolni azt, hogy a könyvtárban vannak olyan könyvek, amelyek talán nem megfelelők a fegyintézet céljaira. A fegyházi rendtartási szabályzat megszabja azt, hogy mi módon kell a könyveket beszerezni és mi módon kell a fegyencek rendelkezésére bocsátani. A lelkészek vannak arra hivatva, hogy ők állapítsák meg azt, hogy milyen könyveket szerezzenek be, és ha valamely fegyenc könyvet kér, mielőtt azt megkapná, a lelkészek nézik meg, hogy vájjon az megfelelő-e. Itt tehát semmiféle baj nem történhetik. Hogy a könyvtárban vannak esetleg olyan könyvek, amelyekről némelyik azt mondja, hogy talán nem odavaló, az lehetséges. Az egyik lelkész ur, aki valószinüleg a képviselő urnák az adatokat rendelkezésére bocsátotta, tényleg kifogásolt egyes könyveket. Ezek között a köny-
